Minél nagyobb a félelem, annál nagyobb a felelősség

Döbbenten olvastam a híreket, miszerint egy koronavírusos idős házaspár klórt ivott Amerikában, miután bejelentették: a malária elleni küzdelemben használt klorokin hatásos lehet az újfajta járvány esetén is. A férfi belehalt a félreértésbe, és feleségét is válságos állapotban szállították kórházba. Az eset ugyan tőlünk távol történt, ám számos etikai kérdést felvet, amelyen érdemes elgondolkodnunk nekünk, magyar újságíróknak is.

A járvány betörésével a lakosság bezárkózott otthonaiba, s rajtunk, médiumokon keresztül tájékozódik arról, mi történik a világban. Hogyan terjed a járvány, mik a túlélési esélyek, mit tudunk tenni a megelőzésért, s hogyan vészelhetjük át a bezártságot – ezek mind-mind általános témák jelenleg az összes hírportálon.

Nincsenek azonban kialakult szabályok arra vonatkozóan, mit etikus és mit nem megosztani, minden újság saját szájíze szerint számol be a napi aktuális történésekről, s arról is maga dönt, milyen forrásból szerzi információit. Régen a BBC etikai kódexében még az is szerepelt, hogy az öngyilkosságokról szóló híreket nem lehet megjelentetni, míg ma nap mint nap saját életüket kioltó nővérekről és polgármesterekről olvashatunk, akik nem bírták a járványhelyzet miatt rájuk nehezedő nyomást.

Most fokozottan igaz: nem mindegy, honnan tájékozódunk, mint ahogyan az sem, hogyan képeződik le bennünk a körülöttünk lévő világ. Előfordulhat, hogy információk hiányában elbagatellizáljuk a ránk leselkedő veszélyeket, de az ellenkezője is: apokaliptikus rémképek üldözhetnek egy-egy hírportál olvasása közben. Márpedig a koronavírus megjelenése óta számtalan szakember nyilatkozott már arról, mennyire fontos szerepe van lelki egészségünknek abban, hogy immunrendszerünk is felkészülten fogadjon egy esetleges külső támadást.

De nem csak ebből az irányból vagyunk veszélyeztetettek: kíváncsi vagyok, hogy számol el a lelkiismeretével az az újságíró, aki a nagyobb kattintásszám érdekében olyan megalapozatlan állításokat tett közzé, hogy bizonyos gyógyszerek  felerősíthetik a koronavírusra való fogékonyságot. Ki tudja, hány krónikus beteg hagyja majd abba a szedett gyógyszerét, s kerül éppen emiatt a szenzációhajhász kijelentés miatt életveszélybe? Mi lesz azokkal, akik az első – később cáfolt – információ hatására túladagolják magukat C-vitaminnal? Vagy nem veszik be a lázcsillapítót, mert hirtelen felindulásból egyesek elterjesztették róla, hogy a hatóanyaga nem hatékony a koronavírus esetén, éppen ellenkezőleg…?

Ha etikus újságírásról beszélünk, akkor a teljes körű tájékoztatás mellett az általunk publikált tartalmak hosszútávú hatását, célját sem árt ellenőrizni! Ki gondolná, hogy napjainkban a kismamák azért félnek jobban a szüléstől, mert a média ezt a természetes folyamatot legtöbbször véres, fájdalmas eseményként mutatja be? Pedig csak az évek óta rutinból alkalmazott képillusztrációkat kellene lecserélnünk!

De vissza a koronavírushoz: jelen életünk legfőbb jellemzője a bizonytalanság, s ebbe nyilván az is beletartozik, hogy vannak olyan információk, amelyeket nem tudunk ellenőrizni. A COVID-19 kutatása még gyerekcipőben jár, s előfordulhat, hogy az ismereteink a legjobb szándék mellett is hézagosak vagy később megcáfolódnak, nincs is ezzel semmi baj.

Ennek ellenére nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy jelen helyzetben sem élhetünk vissza az emberek információéhségével, hiszen az olvasó szeretne hinni, bízni bennünk. Bennünk, akik jelenleg elképzelhető, hogy az egyetlen kapcsolatot jelentjük számára a külvilággal.