A karanténlétben se kergessünk hamis álmokat!
– Az otthoni munkavégzés szabadságával több időnk lett. Sokan a közösségi média felületeiről választják ki azokat a megváltozott társadalmi mintákat, melyeket követni szeretnének. – Ez így van, manapság valóban sokan vagyunk, akik több időt töltünk a világhálón, és számos kevésbé megfontolt véleménnyel is találkozhatunk. Egy ilyen példát említenék: nemrégiben olvastam egy bloggertől egy olyan összeállítást, hogy miért lehetünk hálásak a koronavírusnak? Sőt, ezen túlmegy, blogjában egyenesen „ajándéknak” nevezte a vírust. Kifejtette, milyen jó, hogy most ő is többet lehet otthon, többet lehet párjával, valamint mindennek, amit régóta halogatott, annak a végére érhet. Befejezésként egy sort még odaírt, hogy egyébként együttérzését fejezi ki azok iránt, akiknek a családjában haláleset történt a vírus miatt.
Vigyázzunk, hogy ne ezek az ízléstelen álválaszokat érezzük magunkénak ezekben a hetekben, hónapokban!
– A házi karanténok felerősíthetik a személyes gyengeségeket vagy az önzést?
– Talán igen. Természetesen nem csak égő mécsesek képével lehet egy koronavírusos blogot vagy posztot elképzelni, de azért ne szakadjunk el ennyire a valóságtól és embertársaink esetleges fájdalmától, megpróbáltatásaitól! Fontos, hogy arról is tudjuk beszélni ezeken a csatornákon, ami valós nehézséget, kihívást és áldozatkészséget jelent. Például a hírek szerint számos olasz család nem tud ott lenni az utolsó óráiban a hozzátartozóinál. Egyedül kell meghalniuk. A személyes tragédiák és az egyéni lehetőségek kettőssége erősen jelen van a közösségi médiában, a kettő között egészséges összhangot kell találnunk, amely azért sem könnyű, mert ömlesztve kapjuk ezeket a tartalmakat.
– Ma sok jó szándékú, de ugyanakkor számos képmutató tanáccsal is találkozhatunk, hogy milyennek kell lennünk ebben a megváltozott élethelyzetben. Olykor már úgy érezhetjük, hogy nem csak a járvány miatt, hanem az újabb társadalmi elvárások miatt is szoronghatunk.
– Mindenkinek saját magának kell megválasztania azt, hogy a megváltozott helyzettel és az abból adódó lehetőségekkel mit tud kezdeni. Sok tízezer másik magyar emberhez hasonlóan én is otthoni munkalétet folytatok, nem igazán hagyom el a lakásomat, így sok időm van. Ez az idő alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk saját magunkról, életünkről, céljainkról. Mindenki egy kicsit nyugodjon le, mert anélkül nem tud jó döntést hozni!
Nem szabad, hogy most az ember fölöslegesen még ilyenekkel is stresszelje magát, mert az a már káros stresszhez: a distresszhez vezethet.
Ebben a felfokozott helyzetben ez kifejezetten károssá válhat. A közösségi médiában azt láthatjuk, hogy „Jaj, mások mennyi mindent csinálnak otthon, milyen boldogok, kreatívok, de jó!”. Nem biztos, hogy mindaz, amit látunk, valóság. Lehet, ha meggondolatlan terveket tűzünk ki magunk elé, akkor csalódni fogunk. Ezeknek a hamis álmoknak a kergetése egy ilyen helyzetben komoly lelki többletteher is lehet. Ha nem szükséges, akkor ne cipeljünk őket fölöslegesen!
A koronavírus mellett, a megváltozott helyzet mellett fontos, hogy harmadikként ne érezzük, hogy ezt vagy azt nekem kötelező teljesítenem.
Most mindenkinek magának kell megtalálni azt, amiben igazán boldog lehet. Én egy online tanfolyamot kezdtem el: egy négy hetes tanfolyam webinárokkal: A Szentatya Enciklikája a Laudato si’ idén 5 éves. Ez a pápai enciklika az emberről és az otthonunkról szól a Föld és az ember kapcsolatáról, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy megőrizzük. A meginduló online tanfolyam egy Laudato si’-animátor képzés. Ez egy olyan kurzus, amin a világ minden tájáról részt veszünk. A képzést cselekvés követi majd részemről hazai körülmények között.
– A koronavírus miatt indult ez az online tanfolyam, vagy korábban is volt már hasonló? – Ez a képzés már korábban is létezett, nem ez az első ilyen animátor-képző tanfolyam, csak most egybeesett ezzel a járvánnyal. Május második felében lenne a Laudato si’-hét. Bízzunk benne, hogy addigra már több mindenen túl leszünk!
Úgy látom, hogy a tanulás, saját magunk képzése fontos, és talán ez is az, ami hozzátesz az emberekhez a kényszerű otthonlét alatt.
Most talán többeknek lehetősége lesz egy kicsit elmélyülni gondolataiban, érzéseiben, tanulmányaiban.
– Több szabadidőnk van, és többet használjuk a közösségi média csatornáit is. Ez pótcselekvés, vagy valós társadalmi igényeket elégít ki? – A mérték nagyon fontos ezeken a felületeken. A legfontosabb, hogy az ember megőrizze az ítélőképességét, mentális egészségét. Az együttérzés, az együttgondolás, szükséges. Főleg azoknál fontos, akik valamilyen úton, de a megváltozott világunkban jobban érintettek.
Gondoljuk az orvosokra, a nővérekre, a tanárokra, óvónőkre, akiknek most nagyon rövid idő alatt nagyon új és nehéz feladatok sorát kell ellátniuk.
Furcsa helyzetek sorába kerültek ezzel a kényszerűen digitális átállással a tanárok is.
Ez kicsit olyan, mint amikor a rendszerváltoztatáskor az orosztanároknak rövid idő alatt kellett átállnia angoltanárnak. Most még rövidebb idő alatt kellett az oktatóknak váltaniuk. Ez a váltás viszont szükséges volt a kialakult helyzetben. Ma a diákok többsége sokkal jobban ért a technikai vívmányokhoz, mint a tanárok.
Most a generációs együttműködésnek jött el az ideje.
– Nincsenek nyilvános egyházi szertartások, pillanatok alatt kellett átállni online misékre és más alternatívákra. A papság és a hívek mennyire vannak erre felkészülve?
– A koronavírus fölpörgette a kreativitást és az élelmességet ezen a téren is. Több helyen is láthattuk a médiában, hogy a zárt ajtók mögötti szentmise úgy zajlott, hogy a lelkész a hívők fényképeit ragasztotta ki a padokra. Ez egy nagyon szép és emberi gesztus. Szerencsére egyre többet lehet hasonló témákkal találkozni a virtuális térben. A televízióban, rádióban már arról is szó esik, hogyan készüljünk fel egy online-szentmise alkalmával lelkileg, illetve, testileg. Öltözzünk fel! Vannak olyan beteg testvéreink, akik korábban sem tudtak elmenni szentmisére. A most kialakult helyzetben ez egy kis empátia is a mi részünkről, hogy megérezzük, milyen ez az érzés. Bízzunk benne, hogy ez egy rövid átmeneti idő lesz csak! 
– Ha vége a járványnak, jobban megbecsüljük majd az együtt töltött időt, egymás társaságát? – Feltétlenül. Az ember hiányérzete már ma is – virtuális – közös gondolkodásra, imádságra sarkall. Az biztos, hogy a fogyasztást és a vásárlási kérdéseket sokunknak át kell majd gondolni a jövőben.
Az ökológiai megtérés egyik központi kérdése, hogy gondoljuk át: a megvásárolandó termékre valóban szükségem van-e?
Hangsúlyozom, az elmélyültebb gondolkodásra, olvasásra most sokaknak van lehetősége. Éljünk vele, és egyúttal nagyon becsüljük meg társadalmi szinten is azokat, akik értünk, családtagjainkért a frontvonalban harcolnak!
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Nemes Gábor István
