A zene hitformáló, és képes megszólítani a fiatalokat

Jansik Tamás, az evangélikus egyház Gyülekezeti és missziói osztályának könnyűzenei referense, gitároktató; Fotó: Tóth Gábor/Vasárnap.hu

Jansik Tamással, az evangélikus egyház Gyülekezeti és missziói osztályának könnyűzenei referensével beszélgettünk a hangszeres zenéről, illetve arról, miért fontos annak oktatása is. Az elmúlt évek példái azt mutatják, hogy a közös zenélés és dicsőítés segít kialakítani, illetve megerősíteni a gyülekezeti ificsoportokat.

– Gitáros oktatóként hogyan látja a keresztény könnyűzene lehetőségeit?

– Gyermekkorom óta fontos számomra a zene magánemberként és gyülekezeti tagként is. Szerencsés vagyok, mert olyan közösségben nőhettem fel, ahol a keresztény könnyűzene nagyon hangsúlyosan megjelenhetett. Nálunk, Pilisen az ottani evangélikus gyülekezetben már 25-30 éve zajlanak a gitáros-énekes istentiszteletek.

Ma már nemcsak a fiatalok, hanem az idősek is nagyon kedvelik és elismerik ezeket a dicsőítő énekeket.

Igénylik, olyannyira, hogy fontossága már-már evidenciává vált a gyülekezet életében. A zene valóban képes arra, hogy az embereket összehozza. Aki pedig hangszert fog a kezébe, azt is megismerheti, hogy milyen jóleső érzés a közös zenélés. A zene valóban segít abban, hogy elősegítse, elmélyítse az Istennel való kapcsolatot.

– A különböző generációk együtt vagy külön zenélnek?

– A gyülekezetemben a feleségem volt a kántor, akkor úgy szerveztük a gyülekezetet, hogy mindig volt benne külön felnőtt-, ifjúsági és gyermekénekkar. Ezért részint szét is voltak osztva a stílusok, de természetesen volt keveredés is a különböző korosztályok között. Nálunk ma a zenészek elsősorban a fiatalok közül kerülnek ki, főleg azok közül, akik egyébként is elkezdtek már zenét tanulni. Legtöbbször a zeneiskolásokat igyekszünk megszólítani, de ettől függetlenül mi is tartottunk gitáriskolát, képzéseket. Ma az a munkám, hogy az evangélikus egyház gyülekezeteibe járva rendszeresen tanítom gitározni a gyermekeket és a felnőtteket.

– Kikből állanak a tanítványok, kik szeretnének zenét tanulni?

– Gyerekeket, hitoktatókat, lelkészeket tanítok, azaz mindenkit, aki a hitoktatói munkában benne van.

A legfiatalabbak általános iskolások, a legidősebbek pedig ötvenesek.

A zenélés és a zene szeretetének a megélés fontos munka, jó lenne, ha több emberhez elérhetnek. Én, itt Közép-Magyarországon négy gyülekezetet tudok rendszeresen elérni. Az állandóság, a gyakoriság a zeneoktatásban nagyon lényeges, mert csak így lehet előre haladni. Kell a gyakorlás és a zeneiskolás kontroll, mert anélkül nem lehet jó eredményt elérni. A diák és tanár is akkor lehet igazán elégedett, ha van eredménye a munkájának.

Fontosnak tartom, hogy gyakorlatias tudást adhassak át a fiataloknak.

Nem megyünk bele a szolfézsba, hanem valóban az élményszerű zenélést tanítom. A gyülekezetben, ifjúsági énekekre alapozva tanítom őket. Amikor már jól mennek az alapok, akkor megpróbálunk összehozni egy kis dicsőítő csapatot. A gyülekezetből még behívjuk azokat, akik még elérhetőek.

Ugyanakkor ezekben a zenés csapatokban nem csak gyülekezeti tagok vannak, hanem olyan fiatalok is, akik a zene oldaláról kapcsolódnak be.

Akusztikus gitár. Képünk illusztráció. (Fotó: Pixabay.com)

Valóban a zene ereje az, ami összehoz egy csapatot. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy az ilyen zenekarok egyben egy missziói státuszt is betöltenek, mert hatására valóban sok embert tud megszólítani és behívni a templomba, akár olyanokat is, akik erre korábban kevésbé voltak fogékonyak.

– Ezek a zenekarok milyen feladatokat tudnak ellátni a gyülekezetben?

– Elsősorban könnyűzenés istentiszteleteket, családi istentiszteleteket, de el lehet indítani komolyabb négyszólamú énekektől a balladákig sok mindent. Amikor egy-egy ilyen csapat összejön, az egy igazán nagy dolog. Ugyanakkor fontos a lelkészek nyitottsága is, amelyet úgy látok, hogy többnyire meg is van. Azt tapasztalom, hogy ahol ilyen elhivatott fiatal zenész megjelenik a gyülekezetben, ott nagyon komoly munkát lehet elkezdeni általuk, például az ifiket fel lehet építeni!

Ha elkezdünk tanítani, akkor jönnek is a fiatalok, és idővel kinőhet egy 8-10 fős ifi ebből az egészből.

Ezek a dicsőítő csoportok mindig a gyülekezet kiegészítő része, de fontos része. Sajnos ezekből azonban ma még kevés van. Minden egyháznak le kellene jobban fednie a régiókat. Ha ebből lenne négy-öt, akkor országosan száz gyülekezetben jelenne meg a keresztény könnyűzene, és általa a gyülekezeti élet is kicsit felpezsdülhetne. Nagyon jó a mostani oktatás a hangszerekre, de oktatásra is kell támogatás, hogy a fiatalok tovább tudjanak lépni.

– Nem könnyű megtanulni hangszeren játszani. Vannak, akik menet közben feladják?

– Nagyon érdekes a gitároktatás, mert mint mindenben, itt is van lemorzsolódás. Sokan elmaradnak a zenetanulásban, ugyanakkor

ennek ellenére visszajárnak a gyülekezetbe is, mert egy olyan lelki kapcsolat alakul ki, egy olyan közeg, ahol azt érzik, olyan dolgokkal találkozhatnak, amik jók.

Ezek nagyon fontos eredmények, akárcsak az, amikor a tanítványok megtisztelnek azzal, hogy nem a gitároktatás miatt jönnek, hanem csak beszélgetni a hitükről, az életükről. A zene elindítja a hitformáló dolgokat, melyből azután sok minden kibontakozhat.

Tóth Gábor

Kiemelt képünket készítette Tóth Gábor, Vasárnap.hu