„Minden, ami velünk történik, azért van, hogy lélekben megerősödjünk.” Példaképünk Molnár Eleonóra

– Hogyan született meg benned a pedagógia iránti szeretet?

– Szülőfalumban, Beregdédában jártam általános iskolába. A történelemtanárom előadásmódja, megjelenése mindenkit magával ragadott. Abban az időben határoztam el, hogy én is történelemtanár leszek. A beregszászi főiskolára szerettem volna felvételizni, ami számomra (és egyébként a főiskola 1994-es megalakulása után még sokáig másoknak is) az egyetlen továbbtanulási lehetőséget jelentette, hiszen ahhoz a generációhoz tartozom, akik oroszul már nem tanultak, viszont ukránul tizedik osztályig még nem kellett tanulniuk. Így az anyanyelven való továbbtanulás volt az egyetlen esélyem, ha diplomát akartam szerezni.

Persze vannak, akik az ukrán nyelvet felsőoktatási tanulmányaik alatt sajátították el az ungvári egyetemen, de nekem nem volt anyagi lehetőségem arra, hogy Beregdéda és Ungvár között ingázzak. A sikeres felvételit követően tanulmányaim alatt elkezdtem munkát keresni, először a Kárpátalja hetilapnál kaptam állást tudósítóként, majd mikor a főiskolán megnyíltak a tanszékek, a Pedagógia és Pszichológia tanszék laboránsi állására jelentkeztem. A tanszéki munka tovább erősítette bennem az elhatározást, hogy pedagógus szeretnék lenni, de párosult a kutatói munka szeretetével is.

Dr. Orosz Ildikó és Dr. Soós Kálmán mellett számtalan kutatásban vehettem részt, nagyon sokat tanultam tőlük. 2004-ben történelem-földrajz tanári diplomát szereztem, majd a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában folytattam tanulmányaimat, és így tanársegédként dolgozhattam az Alma materemben, mai nevén a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

– Ez később hogyan párosult a magyar népművészeti értékek felkarolásával?

– Igazából nem párosult a kettő, hanem felváltotta egymást. 2009-ben ugyanis megszületett első gyermekünk, Kristóf. Emiatt nagyon kevés időm maradt a tudományos kutatói munkám folytatására. Visszamentem a főiskolára tanítani, de nemsokára megszületett Zalán is. 2011-ben Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke felkért, hogy csatlakozzunk a népfőiskolai mozgalomhoz. Így létrehoztuk a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesületet. Alelnök úr a hungarikum mozgalom egyik alapítója is, így Lakiteleken sokat hallottunk a készülő hungarikumtörvényről. Hozzá is láttunk a kárpátaljai értékek összegyűjtéséhez. Két nagyobb kutatást végeztünk 2012-ben és 2015-ben. Létrehoztuk a Kárpátaljai Értéktárat. Mielőtt visszamehettem volna tanítani, megszületett harmadik fiunk, Kolos. A Népfőiskolai munkát viszont a család mellett is volt időm folytatni.

– Külhoni magyarként mit jelent számodra a magyar kultúra átadása gyermekeidnek, főként, hogy Te magad állasz a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület élén?

– Amikor Kárpátalján létrehoztuk a Népfőiskolát, végig kellett gondoljuk, mi lesz az a feladatkör, amit ellátunk. A politikai érdekképviselet harcait és az oktatási rendszerünk életben tartásáért vívott küzdelmet a főiskolai munkám és a párom mellett az első sorból tapasztaltam meg.

A hagyományaink, értékeink összegyűjtésére, és azok népszerűsítésére már nem volt elég energia, nem volt intézményesült forma, így 2011-ben létrehozott Egyesületünk ezt a hiányt igyekszik pótolni. Tudtuk, hogy nem elég az értékeket összegyűjteni, azokat tovább kell adni. Nem muzeális formában, hanem a mai kor kihívásaihoz igazodva, hogy a fiatal generáció ne cikinek érezze annak megélését, hanem tartást adjon neki, és megerősítse identitását.

Kövér László házelnök úr az Időfonal beregszászi ősbemutatóján fogalmazta meg, hogy az emberek csak akkor nem fognak az általuk teremtett technológiák és gépek rabszolgáivá válni, ha megőrzik önmagukban azt, ami a gépeknek nincs – a lelküket.

Mi ezt próbáljuk a fiaink nevelésekor szem előtt tartani: legyen természetes számukra hagyományaink megélése, és őrizzék meg az Istenbe vetett hitüket, mert a lelkük csak ezáltal jut táplálékhoz.

– Kiváló vezető, pedagógus és családanya vagy, s mindezek mellett feleség. Hogyan tudsz minőségi időt fordítani a számos teendő mellett a párkapcsolat meghittségének megőrzésére?

–

Azt gondolom, hogy minden kapcsolat, legyen az baráti, munkahelyi vagy családi, nagyon sok energiát igényel. Nem elég a maradék idő elve alapján együtt lenni a barátunkkal, társunkkal.

A kölcsönös tisztelet és elfogadás elengedhetetlen. Nagycsaládban élünk, mindig történik valami, és ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, néha szükség van arra, hogy mindenkinek meglegyen a kis privát szférája is. Fontosak a családi együttlétek, a közös élmények, de az is legalább olyan fontos, hogy a házastársak kettesben tudjanak eltölteni egy kis időt.

– A házasságban milyen megtartó erők mentén maradhat meg az egység az évtizedek során?

– Az Istenbe vetett hit, a szeretet és a béke, ahogy azt a házi áldás is megfogalmazza. Ezek a megtartó erők azonban nemcsak a házasságra érvényesek. Ahol ezek az értékek megvannak, ott a gyerekek biztonságos, stabil környezetben nőhetnek fel, így a család mint intézmény is fenn tud maradni. És még egy nagyon fontos dolog

a bizalom, ami nem csak a házastársak, de a szülő és gyermek között is nélkülözhetetlen.

– Milyen pluszt ad számodra a hit a mindennapok értékharcában?

– Vallásgyakorló családban nőttem fel. Édesanyám református, édesapám görögkatolikus, így a hagyományokat követve én református lettem, míg a bátyám édesapám után keresztelkedett. Minden vasárnap templomba mentünk, én édesanyámmal, a bátyám édesapámmal. Természetes volt a családban, hogy szenteste először elmentünk a református istentiszteletre, majd utána a görögkatolikus éjféli misére, aztán kántáltunk a rokonoknál.

Amióta a fiúk megszülettek, sajnos kevesebbet tudok templomba járni, de a mindennapokban igyekszünk minél többször hálát adni a Jóistennek irántunk való kegyelméért.

Ha valami bosszúság történik, én abban is Isten kezét látom, és azzal vigasztalom magunkat, hogy valami sokkal rosszabbtól mentett meg minket Isten.

Minden, ami velünk történik, azért van, hogy lélekben megerősödjünk.

– Ha egy népi motívummal jellemezhetnéd magad, milyen szimbólumot választanál és miért?

– A kárpátaljai értékek népszerűsítése során kiemelt szerepet szántunk a népművészeti értékeknek. Elindítottuk a Kárpátalja Kincsei nevet viselő projektünket, aminek a keretében kiadványaink jelentek meg, megszületett a ByMe Treasure divatkollekció, létrejött Vidnyánszky Attila rendezésében az Időfonal című színpadi produkció.

Az év során tovább bővítjük a projektet olyan programokkal, amikkel az iskoláskorú fiatalokat is elérhetjük. Mindezek középpontjában a nagydobronyi keresztszemes hímzés és a beregi szőttes áll. Nagy kedvencem a Rákóczi-minta, ami a kézművességet, a szövés hagyományát, a nemzeti történelmünket egyaránt megjeleníti. Ebben látom tükröződve a múltamat, jelenemet és a jövőmet is magyar emberként.

 

Gyöngy-Pethő Krisztina

Kiemelt kép: Fülöp László