A székely szabadság napja a Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján minden év március 10-én megtartott emléknap, a székelység összetartozásának napja. Ezen az ünnepen Marosvásárhelyen gyűlnek össze a környék magyarlakta településeiről a székelyek, hogy megemlékezzenek az 1854. március 10-én kivégzett három hős székelyről: bágyi Török János kollégiumi tanárról, martonosi Gálffy Mihály ügyvédről és nagyváradi Horváth Károly földbirtokosról, akik az elbukott magyar forradalom lángját kívánták újra felszítani. Kovászna Megye Tanácsának elnökét, Tamás Sándort kértük meg, hogy ossza meg gondolatait a székelyek ünnepnapjáról.
– Mióta ünnepeljük a székely szabadság napját, és milyen jelentőséggel bír?
–
A bennünk, székelyekben levő szabadságeszmény kiirthatatlan.
Szervezetten viszont kilencedik alkalommal ünnepeljük meg a székely szabadság napját idén március 10-én, bár ebben az évben a koronavírus miatti óvintézkedések veszélyeztetik a rendezvényeket, a központi, marosvásárhelyi eseményről például már tudjuk, hogy elmarad.
A székely szabadság napjának dátumát ahhoz az eseményhez kötjük, amikor – 1854. március 10-én – kivégezték a marosvásárhelyi Postaréten bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, a székely vértanúkat. Ők a Makk-féle összeesküvés tagjaiként az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját szerették volna újra fellobbantani. Életüket adták a nemzeti önrendelkezésért, ezzel a bátorság és hűség példaképeivé váltak.
hirdetés
A székely vértanúk obeliszkje Marosvásárhelyen; Fotó: wikipedia.org
– Mit jelent ez az ünnep a székelység számára?
– Az egységes Székelyföld felmutatása, a székely identitás kifejezése mindig is fontos volt számunkra. Szükség volt egy olyan ünnepre, amely a térség egységét, a székely összetartozást erősíti, ugyanakkor autonómiatörekvéseinknek is hangot ad. Az utóbbi három évtizedben egyetlen egyszer, 2013 őszén széles összefogással megrendezett Székelyek Nagy Menetelésén sikerült úgy felmutatni a székelység autonómiaigényét, hogy itthon és a nagyvilágban is Székelyföldre irányítottuk a figyelmet. Ez azért sikerült, mert mindenki elfogadta, hogy a székelység, Székelyföld ügye mindannyiunk közös ügye. Úgy érzem, mára a székely szabadság napja is közös üggyé vált. Végre pártpolitikán túlmutató ünnep, amelyet senki sem sajátíthat ki.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke; Fotó: Kocsis B. János
– Milyen üzenete van 2020-ban – a trianoni döntés tekintetében – a székely szabadság napjának?
– Romániában ebben az évben sem lehet zavartalan román–magyar viszonyra számítani, már csak azért sem, mert önkormányzati és parlamenti választások is lesznek, és ilyenkor menetrendszerűen előkerül a magyar kártya.
Bukarestben nem tudják, hogy viszonyuljanak hozzánk.
Messziről látható, hogy össze vannak zavarva: hol kedveskednének nekünk, hol szorítanának minket. Nem tudják, a fékre lépjenek-e vagy inkább a gázpedálra.
Elfogadjuk a mindenkire érvényes szabályokat, de nem fogadunk el kettős mércét. Tiszteljük az államhatalmat, de nem fogadjuk el, hogy tiszteletlenül viszonyuljanak hozzánk.
Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy egyre erősebben tör elő a regionális gondolkodás Erdélyben is. Most már nemcsak a magyar közösség képviselői, hanem a román többségű megyék is értik és érzik annak szükségességét, hogy a természetes módon kialakult, történelmi hagyományokkal rendelkező régiók maguk hozhassák meg döntéseiket.
Mi Háromszéken azért dolgozunk, hogy itthon, a szülőföldünkön jól és békében éljünk, ehhez pedig területi autonómiára van szükség. A székely szabadság napján ezt a törekvésünket erősítjük meg minden évben.
Kiemelt képünk forrása: MTI/Boda L. Gergely
