Nem minden játékban cél a másik legyőzése
– Az elmúlt tíz évben felfutott hazánkban a társasjátékozás szokása, kiváltképpen a fiatal felnőttek játszanak többet. Mi lehet ennek a lélektani, társadalomlélektani oka?
– Úgy gondolom, azzal, hogy szélesedik a társasjátékok kínálata, mind típusukat, mind mennyiségüket illetően, együtt nő a kereslet is irántuk. Mára rengeteget változott a társasjátékok összetettsége, nehézségi szintje. Sokkal színesebbek és izgalmasabbak. Egyre több teret kapnak az összefogást igénylő játékok, amelyek egy új aspektusból közelítik meg magát a játékot.
Már nemcsak egymás ellen harcolunk, hanem egymás segítségével győzzük le magát a játékot, vagy oldunk meg egy feladatot.
Nem lehet kihagyni a sorból a szerepjátékokat, amelyek pár évtizede jelentek meg igazán. Ez akár online, akár élő formában is inkább a fiatalokat vonzza. Szerencsére a társasjátékok akár a családi összejöveteleket is fel tudják dobni, számos társas készül direkt úgy, hogy különböző generációk is együtt tudják használni (pl. Hangoló, Identity).
– A közös játék valamilyen lelki hiánynak az ellensúlyozására jön létre?
– Nem gondolom, hogy valamit pótolnánk ezzel, sokkal inkább elősegítjük vele azt, hogy magasabb szintre tudjuk emelni a közösségi vagy családi élményt. Már az ókori egyiptomiak is élvezték a társasjátékokat, Tutanhamon fáraó például előszeretettel játszott kedvesével különböző táblajátékokat. 
– Számos személyiségfejlesztő játék kapható a piacon, ahol az álom, a képzelet, az asszociáció kapja a főszerepet. Miért olyan népszerűek ezek a játékok?
– Minden bizonnyal azért, mert ezek a játékok egy új oldalát mutatják meg a közös társasozásnak. Itt sem a másik fél legyőzése a cél, hanem inkább a megismerése. Egyrészt segít másokat is jobban megismerni, másrészt az önmagunkról alkotott tudásunk is gyarapszik általa. Azzal, hogy mások világnézetét, gondolatait meghallgatjuk, a mi véleményünk is formálódhat.
A teljesség igény nélkül bátran tudnám ajánlani az alábbi játékok bármelyikét: Identity, Dixit, Az érzelmek birodalma, Kompátia, Imagine, Hangoló, Pandemic, A tiltott sivatag, A tiltott sziget, A tiltott fellegek, A Mars Terraformálása, Relativity, stb. Valamint még azt tudnám tanácsolni, hogy aki vásárlás előtt áll, és kérdése van, látogasson el egy társasjáték-szaküzletbe, ahol készségesen segítenek abban, hogy a számára legjobbat tudja választani.
– Azért a játékok többségében még ma is a másik fél legyőzése a cél. Mennyire mérgezi meg a verseny a játék közösségi élményét?
– Ha versenyhelyzet van, az mindenképp kiélezi a játékot. Vannak, akik „csak” erre hajtanak, és vannak, akik élvezni tudják magát a játékot akkor is, ha épp veszítenek, így is jó élményként élik meg. Közösségépítés szempontjából mindenképp jobbak a kooperatív játékok, amelyek során össze kell fognunk a győzelem érdekében.
A versenyhelyzet vagy mondjuk egy játékszabályban való nem egyetértés gyakran okozhat konfliktust a való életben is. Ezekkel a helyzetekkel vigyázni kell, nehogy épp széthúzzon a csapat ahelyett, hogy összekovácsolódna.
A sakkon, a dámán és a torpedón kívül számos új kétszemélyes játék is létezik már, amelyben „párbajozhatunk” párunkkal, barátainkkal, rokonainkkal. Ilyenek például: Hétcsoda párbaj, Bang! A Párbaj, Hanamikoji, Kingdomino, Fedőnevek Négyszemközt, Azul, stb.
– Milyen játékoké a jövő, mire van igény?
– Igény mutatkozik a kooperatív játékokra, ahol nem a győzelem, sokkal inkább az élmény számít. Számos játék jön létre az önismeret, érzelmi intelligencia és kommunikáció fejlesztésére, akár az önbizalom növelésére. Nem is beszélve azokról a játékokról, amelyek a pszichológus munkáját tudják segíteni tanácsadói vagy terápiás helyzetben, ilyen például az OH-kártya vagy a Dixit, valamint egyre inkább teret kapnak a művészeti, asszociációs ágak is.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Unsplash.com
