Nagyböjt ideje mindig a bűnök megbánásának időszaka, a böjt, a magunkba fordulás szent ideje. Ezt előzi meg a népi és az egyházi életben is az a felszabadult, mulatságokkal teli időszak, melyet farsangnak hívunk, és a húshagyókedd napjával zárja a vigasságok sorát.
A farsangi mulatságok végén, amikor már csak pár óra választ el a nagyböjti időszakot beharangozó hamvazószerdától a nyugati hagyomány szerint a húshagyókeddet üljük (más néven farsangkeddet), mely nevében árulkodó: ezen a napon fogyasztanak utoljára húst a keresztények, és a negyven napos böjt idejére régen teljesen elhagyták a hús és más különböző állati eredetű étkek fogyasztását. Mára már csak a szigorú böjti napokon, hamvazószerdán és nagypénteken fogyasztanak szinte csak kenyeret és vizet. A keleti hagyományban máig szigorúbban tartják a böjtöt a hívő keresztények, sok esetben valóban negyven napon át nem tarkítja étrendjüket hússal, állati zsiradék, csak böjtös növényi étkeket vesznek magukhoz.
A magyar nyelvben ezért alakult ki a húsvét szó, hiszen ekkor vételeztek először magukhoz húst a nagyböjtöt követően, mely egyben a testi és lelki megtartóztatás időszaka is volt. Ugyancsak húshagyókedd napjával a farsangi mulatságok sora véget ér, mivel a hamvazószerdával kezdődő böjti időben a bűnbánat, a csendes lelkiismeretvizsgálat és a nagyheti szertartásokra való készület jellemzi a keresztény világot.
A farsangi hagyományok szerint Cibere vajda és Konc király egész farsangi időben vetélkedett egymással, hogy ki legyen az uralkodó. Húshagyókedd napján Cibere vajda, aki a böjtöt szimbolizálta, végérvényesen legyőzte Konc király vígságos napjait, és egyben elűzte a telet. Emellett húshagyókeddet tartották a régiek az ünneprontás napjának, hiszen ekkor a régi falusi szokások szerint az ünnephez nem illő viselkedéssel a fiatalok áttáncolták magukat a nagyböjt kezdetébe. Ami addig megengedett volt, a bálozás, a vigasságok, az esküvők ezen az éjszakán tilalomba fordulnak.
hirdetésAz egyházi év elején a farsang és a böjt közti átmenet kiválóan megjelenítődik, illetve a fokozott átmenet fellelhető a vasárnapok megnevezésében. Farsang idejét vízkereszttől hamvazószerdáig tartja a katolikus hagyomány, és a nagyböjthöz közeledve elkeresztelték az utolsó három farsangi vasárnapot hetvenedvasárnapnak, hatvanadvasárnapnak és ötvenedvasárnapnak. Hamvazószerda hetét pedig böjtelő hetének hívják, éppen a böjtöt megelőző napok miatt. A vasárnapok ilyen jellegű megnevezése már kikopott a köznyelvből, de régen ezzel is jelezték, hogy egyre közeledik a negyven napos böjt ideje, amikor a vigasságok tárát a nyári időszakig be kell zárni, és a lelki készületre, bűnbánatra, jótettekre kell összpontosítani.
Gyöngy-Pethő Krisztina
Fotó: flickr.com
