Jegyesoktatás – Nem csak a papír miatt fontos!

„Jegyesoktatásra jártok? Minek? És nem unalmas? Mi végül kerestünk egy helyet, ahol nem kötelező! Egyébként gratulálunk!” – hallgatjuk csodálkozó ismerőseink megjegyzéseit, akik nem értik, mi mit is élveztünk a hétről hétre izgalmasabb „házassági tanfolyamon”. Pedig nem csupán a lakást kell előkészíteni a közös életre, lelkünknek sem árt a trenírozás!

Egy újabb elvégzendő feladat

A leánykéréstől az oltárig bizony hosszú az út: ruha, ebéd, dekoráció, meghívók és egyéb szervezési feladatok tornyosulnak az ifjú párok előtt, akik sokszor idejük és anyagi forrásaik egészét ölik a készülődésbe. A kaotikus forgatagban felesleges plusz programnak tűnhet a templomi esküvőhöz fűződő jegyesoktatás, ami egyeseknek természetes, ám nem mindenki számára magától értetődő szükséglet. Sok helyen hallani, hogy a 6-10 alkalmas beszélgetést szigorú feltételnek tartják, s a fiatalok inkább keresnek egy olyan templomot vagy felekezetet, ahol egy-két beszélgetéssel „meg lehet úszni”. Természetesen senkit nem arról akarunk győzködni, hogy meggyőződése ellenére cselekedjen, de azt sem szabad elhallgatni, hogy a jegyesoktatástól való idegenkedés mögött sokszor hamis képzetek húzódnak.

Unalmas és álmosító?

A jegyesoktatás milyensége nyilvánvalóan függ attól, kihez fordul az ifjú pár. Eltérő szabályok és szokások szerint működnek a különböző templomok, vallások, s mindenkinek magának kell megtalálnia a hitéhez, felekezetéhez, személyiségéhez, vérmérsékletéhez leginkább illő tanfolyamot. Ebben nem árt, ha személyes kapcsolataink, tapasztalataink vezetnek minket, s nem csupán a megfelelő templom kiválasztása. Mi magunk egy igen „fiatalos” csoportba keveredtünk, ahol a közhiedelemmel ellentétben fiatal és idős párok meséltek saját gondjaikról, örömeikről, s ahol a mi véleményünkre és meglátásainkra is kíváncsiak voltak a szervezők.

Megtudhattuk, hogyan kezelhetünk vagy előzhetünk meg krízishelyzeteket, s mit érdemes még az esküvő előtt átbeszélnünk egymással. (Érdekes megjegyezni, hogy olyan kérdés is előkerült, amiről eddig nem is esett köztünk szó, egyszerűen azért, mert eszünkbe sem jutott!) A közhiedelemmel ellentétben azonban sem unalmas szónoklatoknak nem voltunk fültanúi, sem arról nem faggattak minket, mennyire komolyak a szándékaink. Senkit nem állítottak pellengérre azért, miben hisz vagy nem hisz, viszont rengeteg hasznos információval lettünk gazdagabbak.

Egy újabb tanfolyam – Minek?

Egyre több tanfolyamra járunk. Egy nyelv, egy szakma elsajátítására, hogy megtudjuk, hogyan kell talpat masszírozni, sikeres üzletembernek lenni, vagy tökéletes süteményt készíteni. Önsegítő könyveket olvasunk, lélekbúvárkodunk. Hogy a testünk ne ernyedjen el, edzésekre járunk, s a legtöbb szakma neves képviselői is folyamatosan képzik magukat. Próbálunk tudatosan étkezni, ökomódon gondolkodni, nem csak bele a világba nevelni.

Miért gondoljuk tehát, hogy életünk egyik legfontosabb – házastársunkkal való kapcsolatára nem fér rá némi trenírozás? Nem azért, mert már most is baj van, vagy mert lesz. Nem törvényszerű, hogy fél év múlva gondokkal küzdünk, de akkor sem árt megtanulni, hogyan lehet mindezt elkerülni. S érdemes felkészülni arra, milyen problémákkal találhatjuk szembe magunkat az évek során. Persze természetes igényünk, hogy a kezdeti szerelmes időszakban ne jöjjenek nekem a majdani problémákkal, az én szerelmem úgysem fog lankadni, és egyébként is „jobban csinálom majd”, mint a szüleim, a környezetem!

Ennek ösztönösen működnie kell!?!

A legtöbben úgy gondoljuk, a párkapcsolatban való részvétel ösztönös, s a házasság magától működik, ha pedig nem, akkor ott ette meg a fene az egészet. A valóság azonban az, hogy két, egymástól eltérő családi háttérből érkező ember ösztönös reakcióinak összehangolása nem is mindig kis feladat. Persze a türelem és a szeretet sok mindenen átsegít, de az sem árt, ha vannak támpontjaink a helyzetek kezeléséhez. Jó tudni, hogy ezekkel a konfliktusokkal nem vagyunk egyedül, és az is hasznos lehet, ha meg tudunk hallgatni nálunk tapasztaltabb, számtalan krízist túlélt házaspárokat. Mert az élet viharait – akár ösztönösen, akár tudatosan álljuk a sarat – nem lehet kikerülni.

A házasság szentség

Az esküvő során a jegyespár szolgáltatja ki egymás számára a házasság szentségét. Jézus hét szentséget alapított szavával, amelyeket apostolaira és utódaira (az Egyházra) bízott. „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (Mt 19,6). Természetes, hogy mindezt nem érdemes előkészület nélkül végezni, mint ahogyan elsőáldozók és bérmálkozók sem leszünk „csak úgy”. Az esküvő a házas életnek Isten kegyelmével megáldott kezdete, ezt készíti elő számunkra a pap vagy ha úgy tetszik, az Egyház a jegyesoktatás során. Vegyük figyelembe mindezt, (akár hívő, akár nem hívő félként), ha templomi esküvőt tervezünk!