Férfinak lenni rossz, a maszkulinitás pedig toxikus – legalábbis a legújabb szélsőbalos agenda szerint. Legtöbbször a férfiakat egyes feminista csoportok valamiféle vadállatként mutatják be, akiket meg kell szelídíteni egy párkapcsolatban vagy a családon belül. De mikor lett a férfiasság szitokszó? Hogyan kerültek a férfiak a célkeresztbe?
A Hír TV Credo című műsorában Földi-Kovács Andrea műsorvezető beszélgetett Bedő Imrével, a Férfiak Klubjának alapítójával és Kötter Tamás íróval, jogásszal.
Bedő Imre a műsor legfrissebb kiadásában a marxizmus ideológiájához hasonlította a jelenleg uralkodó irányzatokat. Elmondta, a marxizmus tűzte ki céljául azt, hogy létrehozzon egy új embertípust, akivel megvalósulhat az anyagi egyenlőség világa. A mai fiatalság egy rejtett neomarxista őrületnek esett áldozatul, amelynek ugyancsak az a célja, hogy létrehozzon egy új embert,
aki egyforma az egész világon, nincsen saját nemzeti identitása, nincs saját neme, csak egy birkaszerű, mindenbe belesimuló, beleolvadó egyveleg része. – Valamiért azt gondolják, hogy ez jelenti a világbéke gyökerét – mondta.
A fiatalok megszerzésének eszköze korábban is az osztályharc volt, amelynek során definiáltak egy uralkodó, egy elnyomó és egy elnyomott osztályt. Az embereket – főleg a fiatalokat – az elnyomott csoport védelmében tudták mozgósítani. Minden jel azt bizonyítja: ez jelenleg is működik.
hirdetésAz ellenség: fehér heteroszexuális férfi
A Férfiak Klubjának alapítója szerint három új osztályharc jelent meg: az első a férfiak és a nők osztályharca, ahol a férfi az elnyomó, a nő az elnyomott. A második a rasszok közötti osztályharc, ahol a fehér az elnyomó, és minden más rassz a fehér által elnyomott. A harmadik pedig a szexuális kisebbség és szexuális többség közötti harc. Ezek mesterségesen generált osztályharcok.
A fehér heteroszexuális férfi mindhárom osztályharcban főszereplő.
A férfiak áldozatok ebben a folyamatban, ugyanis nagyon sok fiatal úgy csatlakozik a mozgalomhoz, hogy valóban azt gondolja: a világ javításának érdekében cselekszik.
Kötter Tamás hozzátette, ez egy Amerikából importált gondolatvilág, amely a politikai taktika és az ideológia között egyensúlyoz, azonban a kereszténységgel ellentétben nincs saját világképe. Csupán a politikai taktika által kisebbségi csoportokat kíván létrehozni és megerősíteni.
Kötter szerint csak azért a fehér embert állították célkeresztbe, mert egyelőre demográfiailag ők vannak többen. De hangsúlyozta, húsz év múlva Amerikában ez az arány biztosan meg fog változni, és Franciaország is ezen az úton halad.
– Ez az önfelfaló vírus, amit neoliberalizmusnak hívnak, ez a mozgalom, ez az ideológia lehet, hogy saját gazdatestét fogja elpusztítani. Akkor kit fognak megvédeni Párizsban? Szerintem még maguk sem tudják – magyarázta a jogász.
Férfimentes zenei fesztivál Stockholmban
2017-ben megrendezték az első férfimentes zenei fesztivált a svéd fővárosban. Ez is az egyik stációja volt a folyamatnak, melynek során idáig jutott ez az ideológia.
Bedő szerint maga a folyamat régen indult, és akkor vadult el ilyen mértékben, amikor már nem tudták hová emelni a tétet az egyének. Egy példát hozott: létezik egy olyan svéd mozgalom, ahol azt vallják: a férfiak valóban csak szolgának tartják a nőket, és az egész kultúránk erre épült. A tagok azért harcolnak, hogy a férfiak szülhessék végre a gyereket.
– Azt látom, hogy van egyfajta világképük. Mesterségesen generálják, és azt ígérik, hogy ha olyan emberré válunk, mint amiről ők beszélnek, a feszültség feloldódik majd, és mindannyian boldog állapotban fogunk élni.
És amíg a fiatalok hisznek ebben, amíg rá nem ébrednek, hogy ez nem vezet sehová, addig szavazóbázisként, harcosként állnak mellé – magyarázta Bedő.
Az az elkeserítő ebben az egész helyzetben, hogy nem vagyunk képesek elmagyarázni a fiataloknak, hogy mi volt régen. A ’89-es változás azt jelentette, hogy soha többé nem kell tartani attól, hogy nem mondhatjuk ki a gondolatainkat, hogy féljünk véleményt nyilvánítani. A diktatúrának ezzel a fajtájával nem fogunk többé találkozni. Azonban most mégis ezt látjuk kibontakozni.
– Az látszik, ha kimarad néhány évtized, akkor abban a laza évtizedben születő embereket újra és újra el lehet kábítani azzal, amivel minket nem, mert mit tudjuk, valójában miről beszélnek – szögezi le Bedő.
Férfiak lejáratásának hadszíntere
Kötter szerint a nagyvállalatoktól indult az egész folyamat, amelyhez csatlakoztak az „üresfejű filozófusok”. Hangsúlyozta azt az alapvető tényt, miszerint a nagyvállalatoknak kizárólag egy céljuk van: a lehető legrövidebb időn belül a legtöbb profit megtermelése. És természetesen könnyű úgy lázadni, ha olyan nagy cégek állnak a hangadók mögött, mint a Google, a Facebook vagy az Instagram.
– Ez egy becsatornázott, lefóliázott lázadás,
kiélhetik magukat, majd hazamennek, és folytatják a középosztálybeli, felső középosztálybeli életet, amit a fehér szüleik biztosítanak nekik – hívja fel a figyelmet Kötter az ellentmondásra.
Bedő kiemeli a filmipar káros hatásait is, amely kimondottan rombolja mind a férfiak, mind a nők gondolkodásmódját. A férfiak számára követhetetlen példákat állítanak, és hangsúlyozzák, hogy semmit sem kell tenniük az életben, majd megoldódik, míg a nőkben azt a felfogást nyomatékosítják, hogy a férfiakat segíteni kell az életben, mert képtelenek felelősségteljes életet élni.
A jelenkor férfiideálja
Kötter leszögezi, nem területi birodalommal állunk szemben, hanem egy virtuális birodalommal, aminek urai a Szilícium-völgyben ülnek, és táplálják a disztópiákat.
– A kulcs a példamutatás, a hagyomány, a megtapasztalt jó. Azért vagyunk konzervatívok, hogy a megtapasztalt jót továbbadjuk. Ennyi a titok. Nincs értelme elmagyarázni, miért nem szeretnénk, hogy bajszos, negyvenes férfi bemenjen az uszoda öltözőjébe, ahol a tizenhárom éves lányom öltözik, mert ő úgy gondolja magáról, hogy nő. Mi vagyunk itthon. Csak annyit kell mondani, hogy nem – érvelt Kötter.
Kiemelt képünk illusztráció, forrása a Pixabay.
