Szerepeink fogságában? – Mindenki helyzetbe hozható

Sokféle szerepben láthatjuk magunkat nap mint nap. Gondoljuk csak végig, hogy az ébredéstől lefekvésig hány szerepben kell helytállnunk! Ezek nagyon hasonlóak lehetnek és különbözőek is egyben. Másképp viselkedünk az apai szerepben, kollégaként, barátként, vezetőként, háziasszonyként, gyerekként stb. Sőt, egyik helyzetben lehetünk nagyon nyitottak, másikban pedig zárkózottak. Valamilyennek látjuk magunkat belülről, és kifelé is mutatunk egy képet, és ez a kettő különbözhet egymástól. Ez a hétköznapi tapasztalat segíti a rendszerszemléletű családterápiát is. 

Nyomógombok

Fontos tapasztalat a családok segítésében a külső és belső képünk, mivel mindenki „jobb helyzetbe” hozható, mint az éppen kényelmetlen szerepe. Megtalálható mindenkin az a gomb, amivel kedvessé és segítőkészé tehető. Azt a gombot is meg tudjuk nyomni, amitől a másik dühös vagy épp zárkózott lesz.

– Azt gondoltam, hogy egy kedves emberhez mentem hozzá, aztán kiderült, hogy mégsem – hangzik el a jellemző mondat egy terápián. Rendszerszemléletben ezt úgy látjuk, hogy korábban valami kiváltotta a másik ember kedvességét. Most pedig valami olyan hatás éri, ami miatt nem kedves. Milyen változásra lenne szükség ahhoz, hogy újra a kedves oldala nyilvánuljon meg? 

– A párom olyan házsártos – hangzik a gyakran ismételt mondat. Ezt láthatjuk úgy is, hogy történt a személlyel valami, ami házsártossá teszi. Nem azt jelenti, hogy házsártosan született. Mi lehet a házsártosság mögött? Mi lehet ennek a története? Milyen nyomógombot kell megnyomnom, hogy a házsártosság helyett más történjen. 

A családfa

Ahogyan jelen vagyunk kapcsolatainkban és ahogyan a szerepe(in)ket választjuk, abban benne van az összes korábbi és jelenlegi kapcsolataink hatása. Megtanultunk valamit a családban, ami később természetessé válik számunkra. Úgy alakítunk helyzeteket, hogy abban jól meg tudjon nyilvánulni, amit otthonról hozunk. Ha ezek tudatosulnak, akkor változtathatunk a szerepeinken, a másikat is helyzetbe tudjuk hozni. 

fotó: flickr

A szerepek egymást kölcsönösen teszik lehetővé

Ha a családban van egy fekete bárány, akkor hozzá képest a többiek lehetnek a fehér bárányok. Ha van egy hangos, akkor valahol található egy halk vagy egy szótlan. A rendszerek egyensúlyra törekszenek. Ha az osztályból kirúgjuk a „rossz gyereket”, akkor a következő évben lesz egy újabb. Mindig van egy társadalmi hős, aki meg meri kérdezni… Ő a többiek feszültségét is oldja azzal, hogy megkérdezi, amire a többiek is kíváncsiak. A megmondó ember is jelen van a csoportokban, akinek a nagyszájú megjegyzésein csodálkozni lehet. Viszont hálásak is vagyunk neki, hogy végre ő megmondja, amit mi nem mertünk. A rendszernek szüksége van minden szerepre, mivel a fennmaradásához egyensúlyra van szükség.

Ha felismerjük szerepeinket, akkor már mi irányíthatjuk azokat. Kialakulásuk történetét megvizsgálva pedig változtathatunk ezeken. Így más helyzetbe hozhatjuk magunkat és a körülöttünk élőket is. 

 

Dobrai Zoltán

mentálhigiénés lelkigondozó

családterapeuta-jelölt