Közel 50 év után ismét La Mancha lovagja az Operettszínházban
A remek hangulatú próba a három Don Quijote/Cervantes és Sancho emblematikus duettjével kezdődött, erre válaszolt Aldonza, azaz Dulcinea dala. Zongorán a darab karmestere, Bolba Tamás működött közre. A szereplőket, alkotókat és a sajtó munkatársait Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója köszöntötte. 
– Mi lehet a célja ma Budapesten, az Operettszínházban a La Mancha lovagja bemutatójának? Könnyed stílusba burkoltan, de mégis az élet fontos kérdéseiről beszélni, a küzdelem és a harc értelméről, a hitről, a reményről, ábrándokról, egyszóval általában az életről – kezdte beszédét. – A lovag józan pillanataiban a világ leggyöngédebb embere, akinek rögeszméje a gyámoltalanok védelme, kiállás minden igaz ügyért akkor is, ha a harc reménytelennek látszik – idézte fel a főigazgató a búsképű lovag alakját.
A musical magyarországi ősbemutatója 1971-ben volt az Operettszínházban, a címszerepet Darvas Iván alakította. A legendás színész mellett Aldonzát az Operettszínház által nemrég kitüntetett Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész, Galambos Erzsi játszotta. Az ősbemutatón a hűséges fegyverhordozó, Sancho szerepében az akkor még főiskolás Maros Gábort láthatta a közönség. A művész a főigazgató meghívására érkezett az olvasópróbára, ahol nagy sikert aratva elénekelte Sancho Panza belépőjének egy részletét. 
Kiss-B. Atilla a kedves múltidézés után bemutatta a rendező-koreográfust, Vincze Balázst, akiről elmondta, hogy bár eddig a tánc, a mozgás expresszivitásának a mestereként ismertük, úgy véli, ha megkapja eszközként a szó, az énekhang erejét is, akkor művészete még teljesebbé válhat.
Vincze Balázs arról beszélt, miért lehet érvényes a XXI. század derekán a Don Quijote búsképű lovag története, aki addig álmodozott egy szebb és jobb világról, amíg valóban elhitte, hogy létezik. Feltette azt a kérdést is, vajon lehet-e még a mai modern világunkban valamit kezdeni a lovagiassággal, a lovagi eszményekkel? Egyáltalán szükség van-e ezekre az erényekre? Elmesélte, hogy Don Quijote a mai kor embere lesz, aki visszarepül a XII. századba, így kívánja megmutatni a nézőnek a sötét és a világos oldalt. 
A produkció jelmezeit Fekete Kata jegyzi, aki elmondta, hogy minden, amitől félünk, rideg, fekete, egyfajta halálangyalként és csatlósaiként jelenik meg az előadás nyitóképében.
– Ezek lehetnek éppúgy belső félelmeink kivetülései, mint rémálmaink szereplői. Az inspirált, hogy az átalakulást, a varázslatot, a képzeletbe, mesébe való utazást segítsem – tette hozzá.
„Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.”
Erdős Júlia Luca felelős a díszlet látványvilágáért. – Számomra a La Mancha lovagjának fő mondanivalója saját magunk legyőzése és újra megtalálása. Azt jelenti ez a darab, hogy a minket körülvevő világ olyan, amilyennek akarjuk, vagy amilyennek képesek vagyunk látni. A díszlet absztrakt is meg nem is, éppen azért, hogy az asszociációs igényekhez illeszkedjen – mondta a díszlettervező.
Az előadás bemutatója március 20-án lesz. A produkciót a nemzeti dalszínház legújabb két nagyszínpadi darabjához hasonlóan hármas szereposztással mutatják be.
A műfordító Blum Tamás, a főbb szerepekben Szabó P. Szilvesztert, Németh Attilát, Nagy Lórántot, Kerényi Miklós Mátét, Serbán Attilát, Sándor Pétert, Peller Annát, Nádasi Veronikát, Dancs Annamarit, Bálint Ádámot, Gömöri András Mátét, Angler Balázst, Dézsy Szabó Gábort, Pálfalvy Attilát, Petridisz Hrisztoszt, Mészáros Árpád Zsoltot, Homonnay Zsoltot, György-Rózsa Sándort, Kalocsai Zsuzsát, Sz. Nagy Ildikót, Vásári Mónikát, Vágó Zsuzsit, Füredi Nikolettet, Fekete-Kovács Veronikát, Magócs Ottót, Imre Rolandot és Czikora István Lászlót láthatják. Az előadás zenei vezetője Bolba Tamás, vezényel Bolba Tamás és Tassonyi Zsolt.
További információ az előadásról:
http://www.operett.hu/index.php?inc=repertoar_mutat&rId=276&evadId=15
