A magyar Himnusz egyszerre nyúlik vissza az európai műveltség gyökereihez és a 19. századi modern nemzetállamok kulturális eszméihez. A magyar kultúra napját ünnepeljük – Kölcsey Ferenc ezen a napon, 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát.
A himnusz neve a görög „hümnosz” szóból eredeztethető, melynek eredeti jelentése „dicsőítő ének”. A verses formájú műfaj a korábbi évszázadokban kizárólag vallásos témájú volt. Az ókori görögök és rómaiak az isteneket dicsőítették ezekkel az énekekkel. A hálaadó, magasztaló formulák mellett a segítségkérő ima jellege a középkori egyházi költészetben erősödött meg.
A 19. században a modern nemzetállamok születésével jelentek meg a nemzeti himnuszok. Míg korábban az egyházi felekezet volt a döntő, addig – a nagyrészt a francia eszmeáramlatok nyomán – a nemzethez való tartozás érzése egyre fontosabb helyett töltött be az egyéni és közösségi gondolkodásban. Kiváltképpen a kultúraformáló polgárság tartotta fontosnak a modern nemzetállam megszületését. Nem véletlen, hogy a magyar Himnusz is ekkor, a reformkorban születik meg. A modernizációban lemaradt Habsburg gyarmatként sínylődő magyar értelmiség egyre jobban sürgette a társadalmi és gazdasági átalakításokat.
A Hódoltság utáni Magyarországon jelentős műveltségbeli hiányosságok voltak tetten érhetőek. Az értelmiségeik ezért a nemzeti kultúra megteremtésére tettek kísérletet, melyben vezető helyet foglaltak el az költők és írók, kik ismerték a kortárs nyugati eszméket és korszellemet.
A herderi jóslat nemzethalál-víziója – mely szerint Magyarország meg fog szűnni az őt körülvevő szláv népek tengerében – ösztönözte a haza sorsáért felelősséget vállaló értelmiséget. A magyar írók szorgalmazták a nemzeti kultúra létrehozatalát (irodalom, képzőművészet, zeneművészet, építészet stb.), melyek majd egy modern nemzetállam megszületéséhez vezetnek. Kölcsey Himnusza ehhez a gondolathoz – is – kér erőt és oltalmazást.
hirdetésKölcsey Himnusza máig aktuális, mert máig szüksége van a Gondviselő védő karára, áldására és azokra az önzetlen, a haza sorsát a szívükön viselő emberekre, akik úgy vélik, hogy a magyar kultúra példaértékű lehet a Kárpát-medence népeinek, illetve szerte a nagyvilágon.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hazai kultúrát építeni és művelni kell nap mint nap.
Címlapon: A Himnusz kézirata (Forrás: Wikipedia.hu)
