A zene és hit találkozott az életemben – a Crux szólógitárosa a Vasárnapnak
– Minek köszönhetőek a közelmúltban történt személyi változások a Cruxban?
– Marosi Péter, aki egyébként sok dalunk szerzője, az egyik énekesünk is volt. Néhány éve már nem szolgál velünk a színpadon, a háttérből segíti a csapatot dalszövegeivel, általa szerzett zenével. Ezért lett a szólóénekesünk Gábriel Deni, aki a kezdetektől erősítette a vokálszekciónkat. Önálló dalokat énekelt már az előző lemezeinken is. Így mindenki számára ismerős lehet a hangja.
– Motivál benneteket, hogy Istennek énekeljetek, írjatok dalokat? Hiszen a színvonalas muzsikátok világi viszonylatban is kiválóan megállná a helyét…
– Tizenhárom évvel ezelőtt csaptunk először a húrok közé. Mindegyikünknek volt azonban már korábban is valamilyen kapcsolata és személyes motivációja a műfajjal. Már a Crux megalakulása előtti időkben templomi énekkarokban, kórusokban vettünk részt tevékenyen. Két ilyen énekkar találkozásaként jött létre először egy közös énekkar, majd abból nőtt ki a mostani csapat.
– Hogyan találkoztál a keresztény könnyűzenével?
– A zene kamaszkoromtól kezdve fontos volt számomra. Ezzel párhuzamosan a hit és az Istennel való élet intenzitása is növekedett bennem. Nem tudok ezért egyetlen konkrét esetet említeni, amely határvonal lehetne a nem hívő illetve a megtért életem között. Természetesen Isten megérintett több esetben is. Mindig arra vágytam, hogy a zene és a hit találkozzon az életemben valamilyen szerencsés formában. Hálás vagyok Istennek, hogy tizenhárom éve ezt a zenekarunkban megélhetem, ahol gitáros vagyok, olykor pedig dalszövegrészleteket is írok. Ennek nyomai a napokon belül megjelenő új albumunkon is hallhatóak lesznek. Zenét eddig még nem szereztem. Baar Igor, a dobosunk és Marosi Péter szerzik nálunk a zenét. 
– Mit jelent számodra a dicsőítés, az Istennek való éneklés?
– Kilépést a hétköznapi gondjainkból, egyben pedig belépést Isten jelenlétébe. Nem minden dalunkra mondható el, hogy teljesen „vegytiszta” dicsőítés lenne. Van közöttük olyan, amely inkább emberi érzéseket fogalmaz meg, és azokat viszi Isten elé. Nekem fontos, hogy kimondhassam Isten előtt, ami bennem van. Természetesen kellenek azok az énekek is, amelyek egyedül Isten nagyságáról és dicsőségéről szólnak.
A dicsőítés az, amikor teljes létemmel Isten jelenlétébe helyezkedem, akkor is, vagy éppen főleg akkor, amikor nehezen alakulnak a dolgaink. Jó az Istennel csak úgy egy kicsit együtt lenni.
– Katolikus csapatként hiszitek, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Az Eucharisztiával való kapcsolat hogyan tudja erősíteni a szolgálatotokat?
– Az Eucharisztiában Isten önmagát ajándékozza nekünk. Jézus jelenlétében lenni azt jelenti számomra, hogy megtanulom tőle, hogyan tudom én is másoknak, illetve Istennek ajándékozni magamat. Kölcsönös odaadást látok ebben a titokban.
– Megerősített benneteket, amikor 2015-ben az Ez az a nap! eseményén különdíjjal ismerték el az „Emmanuel” című éneketeket?
– Biztatást kaptunk ezáltal. Úgy éreztük, hogy van értelme annak, amire bő tíz évvel ezelőtt elszegődtünk Jézus dicsőségére. Mindig az volt a vágyunk, hogy a dalainkat és a benne közvetített örömhírt el tudjuk juttatni minél több emberhez. Ez a Budapest Sportarénában meg tudott valósulni. Ezt a díjat is hálával adjuk vissza Istennek. Annak örülünk, ha minden dalunk el tudja érni az emberek szívét.
– Ti is ott lesztek a Stadion 2020 rendezvényen?
– Mindenképp! Személyesen fontos nekünk, hogy a Felvidékről is minél több ember meghallja ennek a nagyszabású dicsőítő napnak a hírét.
Lesznek koncertjeink számos felvidéki városban és közösségben, ahol át fogjuk adni a Stadion 2020 meghívóját. Jó lenne, ha minél többen el tudnánk menni.
Ez egy kiváló alkalom, hiszen ennek apropóján olyanokat is meg tudunk szólítani Isten szeretetének üzenetével, akik egyébként passzívabbak. Különleges ereje van, amikor ennyi ember gyűlik össze Isten jelenléte miatt.
– Trianon századik évfordulója adja a kérdést: létező nemzeti sebeinkre milyen gyógyírt tud adni ugyanannak az Istennek a dicsérete mind a Felvidéken, mind az anyaországban?
– Amikor meg tudjuk élni, hogy Krisztusban mindnyájan testvérek vagyunk, nem tűnik el a nemzettudatunk, mégis a testvéreinket látjuk más nemzet fiaiban is. Ha úgy tudunk itt együtt élni, magyarok és szlovákok, hogy egymásban nem idegent látunk, hanem a testvérünket, akkor gyógyulhatnak a sebeink. A múltbeliek és a nap mint nap szerzettek is. Sajnos mindig elérhetnek bennünket a korábbi sebeinket mélyítő helyzetek, amelynek a következménye lehet a nem elfogadás, a kirekesztés és a gyűlölködés.
Ám ha át tudjuk élni, hogy egymásnak mindnyájan testvérei vagyunk Jézusban, akkor ez a megbocsátás felé vezethet el bennünket.
Egy olyan teljes értékű megbocsátásról beszélek, amelyben nem kell feladnia senkinek a nemzeti hovatartozását, és együtt tudunk menni az Úr elé. 
– Ezt a megbocsátást és Istenben való együttlétet ti a Cruxon belül is élitek…
– A kezdetek óta vannak szlovák nemzetiségű tagjaink is. Baar Igor dobosunk szlovákként része a csapatunknak. Sokszor ő is velünk együtt énekli a dalainkat. Persze van, hogy nem minden szót ért egy-egy dalunkból. Voltak olyan alkalmaink, ahol szlovák nyelven is énekeltünk már nemzetközileg ismert dicsőítő énekeket. Szlovákul még nem írtunk éneket, viszont a dalszövegeinkből elkészíttettük az angol verziókat. Így a nemzetiségileg kevert rendezvényeken meglesz a közös nyelv. Nyitottak vagyunk, hogy szlovák keresztény könnyűzenei fesztiválokon is részt vegyünk az angol nyelvű dalainkkal.
– Kik azok az előadók, akiket kedveltek, és hatást gyakoroltak rátok?
– A kezdetekben szerettük az akkor még „Gável testvérek” néven futó zenekar dalait, olyannyira, hogy az első albumunkra jó néhány számot beválogattunk tőlük. Ez akkor meghatározó irányvonal volt számunkra. Zenei stílusunkat tekintve pop-rockot játszunk. De mai napig is végzünk liturgikus zenei szolgálatot szentmiséken, ahol például Sillye Jenő vagy más közismert magyar dalszerzők szerzeményeit használjuk. Ezek az énekek is hatással voltak ránk.
