Az énekesről szinte semmilyen személyes adat nem lelhető fel, úgy tűnik, hogy csak az általa előadott dalokban él, mint a képeiben az egykori, névtelen középkori ikonfestő.

Filmjei a támogatók és hallgatók közösségi adakozásából jönnek létre, a tőlük befolyt összegből jelentet meg havonta egy vagy két új dalt. E támogatói oldalon olvasható ez az egymondatos vallomása: „Úgy gondolom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy bármi vagy bárki másról énekeljünk”.

Kiforrott énekstílusa, fantasztikus hangja, angolszász és orosz hagyományokon nyugvó Isten-dicsőítő, modern feldolgozásai már egyszeri hallás után is emlékezetessé válnak a hallgatóknak. Zenéje talán attól olyan katartikus, hogy egyházzenei és népzenei alapokon nyugszik, úgy modern, hogy közben kerüli a felszínes, gyökértelen popzenét.

***

hirdetés

Kíváncsi vagyok, mikor az ég alatt vándorolok – I Wonder As I Wander (angol nyelvű)
Ez a dal egy amerikai keresztény népi himnusz, amelyet általában karácsonyi dalként szoktak előadni. A dalt 1933-ban North Carolina-ban John Jacob Niles jegyezte le, amikor egy karácsonyi adománygyűjtő alkalomkor Annie Morgan, egy rongyos ruhájú, szomorú mosolyú, de egyébként gyönyörű szőke hajú lány elénekelte neki. Niles a daltöredék szövegét kiegészítette, amelyet először még az év december 19-én elő is adott. A himnusz azóta vándorol keresztény előadóról-előadóra a világban.

Kíváncsi vagyok, miközben vándorolok az ég alatt,
Hogy Jézus, a Megváltó miért jött meghalni
Oly szegények közé, mint te vagy én;
Kíváncsi vagyok, miközben vándorolok az ég alatt.
Ó igen! Ő volt a király! Hallelujah!
(részlet, nyersfordítás)

***

Uram, add tudtomra végemet – Lord, Make Me To Know Mine End (orosz nyelvű)
Simon Khorolszkij saját szerzeménye a 39. Zsoltár alapján.

Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.” Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív. A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem: „Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok. Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat, az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.” Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van. Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek! Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így. Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától. Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat. Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind. Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!
39. Zsoltár

***

Vigyél mostantól előre az élet völgyében, Uram, vezess! – Возьми Меня (orosz nyelvű)
Szöveg Julie Katharina von Hausmann, zene Friedrich Silcher szerzeménye „A keresztények himnuszai” gyűjteményből.

Hausmann (1826-1901) balti német ajkú költő volt, aki épp erről a himnuszról lett a legismertebb. Julie Hausmann egy tanár lánya volt, aki 1864-ig vak édesapját ápolta. Annak halála után nővéreivel Németországban, Dél-Franciaországban és Szentpéterváron élt, és egyik észtországi nyári vakációja során halt meg. Egy legenda terjed egy tragikusan elhunyt vőlegényről akihez írta másik leghíresebb költeményét. Annyi bizonyos, hogy az életrajzi kutatások megerősítik, hogy soha nem ment végül feleségül.

Vigyél mostantól előre
Az élet völgyében, Uram, vezess!
Járni tudom az ösvényed,
Ha velem vagy, akkor biztos vagyok az utamon.

Viduljon fel a szív minden bánatból;
Hadd érezzem az édességét a szavaidnak;
A hit szent ereje járjon át,
A gonosz büszkeség lelkét oltsd ki bennem.

Amikor nincs remény a halandó testben,
A sötétségben és a fényben irányíts a célhoz engem.
Vigyél mostantól előre
Az élet völgyében, Uram, vezess!

(nyersfordítás)

Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.
(Iz. 48:17)

***

Ó Jézus mély szeretete – Oh, The Deep Love of Jesus (angol nyelvű)
Az „Ó Jézus mély szeretete” című világszerte ismert keresztény himnusz szövegét egy londoni kereskedő, Samuel Trevor Francis írta. Francist (1834–1925) kamaszként akkor érte a későbbi életére kiható szellemi fordulat, amikor egy éjszakán öngyilkosságot fontolgatott a Temze folyó felett átívelő hídon. A hit megújító erejének akkor átélt tapasztalta később számos vers és himnusz megalkotására sarkallta. A szövegíró ezt a himnuszt a Ton-y-Botel (Tune in the bottle) című walesi dallamára írta, amelyet Thomas John Williams (1869-1944) jegyzett le, és Ebenezer címmel tett közismertté. Williams is amolyan „kívülálló” volt, hiszen elsődleges hivatását a biztosítási üzletágban gyakorolta, miközben zenei tanulmányokat is folytatott, majd orgonista és kórusmesterként szolgált számos walesi templomban. E lejegyzett dallam, egyik szolgálóhelyéről, az Ebenezer-kápolnáról kapta a nevét. Az Ebenezer (Ébenézer) a segítség kőszikláját jelenti a Bibliában. E dallamról az a mítosz járja még, hogy a kottát egy üvegben fedezték fel az észak-walesi Llyn-félsziget tengerpartján.

A dallam rengeteg egyházi és világi feldolgozást megért. A felekezeti feldolgozások közül néhány itt hallgatható meg:

Once to Every Man and Nation 
Dyma Gariad Fel Y Moroedd 
Come, O Spirit, Dwell Among Us 
God hath Spoken by the Prophets 
Let My People Seek their Freedom  
Singing Songs of Expectation 
Thy Strong Word did Cleave the Darkness 
Who is This, With Garments Gory 

***

Közelebb, Istenem, hozzád – Nearer My God To Thee – Ближе Господь к Тебе
Sarah Flower Adams angol unitárius költő által 1841-ben írt ismert keresztény himnusz, amelynek szövege a Jákob álmán alapul.

Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel­ és lejártak rajta. Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Jákob fölébredt álmából és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá.
1Móz 28:12-18,

1912. április 15-e hajnalán a Titanic zenekara a hajó süllyedése közben mindvégig vidám zenét játszott, hogy csitítsák valahogy az utasok félelmét. Az elkerülhetetlen vég előtt az utolsóként ez a fohász hangzott el. A vonósnégyes prímása mire a himnusz végére értek azt mondta társainak: „Uraim, megtiszteltetés volt önökkel muzsikálni.” James Cameron híres filmjében megelevenedik újra e jelenet, s e dallamot a világhír felé röpítette.

Jézus, tarts meg a kereszt közelében – У креста хочу стоять, cозерцать душою
Fanny Jane Crosby (1820-1915) himnusza a fenti dallamra.

***

Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! – Велики и Чудны (orosz nyelvű)

Narráció
Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.” Erre megfordultam, hogy megnézzem, mely hang szól hozzám. Amint odafordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig az Emberfiához hasonlót. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes erejében ragyogó nap.
Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai. Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.
Jel 1: 9-19

Ének
Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva – ezzel lesz teljessé az Isten haragja. Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája. Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét énekelték: „Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya. Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed előtt, mert ítéleteid kinyilvánultak.”
Jel 15:1-4

***

Csodás kegyelem – Amazing Grace (angol nyelvű)
John Newton (1725–1807) írta e világszerte ismert himnusz szövegét. Newton egy rabszolga-kereskedő hajó kapitányaként 1748-ban, hazatérés közben „hatalmas szabadulásként” kapta meg egy vihar túlélését. Mikor hajóját a süllyedés fenyegette, így kiáltott: „Uram, könyörülj rajtunk!”, és innentől megtért. (Ennek ellenére azért egy ideig még folytatta a rabszolga-kereskedést, bár ettől fogva megkövetelte az általa szállított rabszolgákkal szembeni emberséges bánásmódot.) Később hátat fordított e kereskedői mesterségének, pap lett, és csatlakozott William Wilberforce rabszolgaság eltörléséért folytatott harcához. A költeményt John Newton 1772 körül vetette papírra, amelynek szövege Dávid király azon történetén alapul, amikor rácsodálkozik, hogy az Úr miért őt és házát választotta.

Több dallamra is alkalmazták e szöveget. A legismertebb közülük a Virginiai Harmóniák című énekeskönyvben jelent meg először 1831-ben. A dallam feltehetően ír vagy skót eredetű, így sűrűn adják elő skót dudán és összefüggésbe is hozzák gyakran e hangszerrel. Egy 22 milliós nézettségű változatban így hangzik.

A másik dallamot a Kis Cion Egyházának Gyülekezete énekelte Jeffben, Kentuckyban, a Folkways kiadó The Ritchie Family of Kentucky című albumán, 1958-ban.

Csodálatos kegyelem, mily édes a hang,
Mely megmentett egy olyan nyomorultat, mint én.
Már elvesztem, de most meglettem;
Vak voltam, de most már látok.

A kegyelem tanította szívemet félni,
És a kegyelem könnyített félelmeimen.
Milyen értékesnek tűnt ez a kegyelem
A percben, amikor hinni kezdtem.

Sok veszélyen, erőfeszítésen és kelepcén át
Már meg is érkeztünk.
A kegyelem hozott ily messze épségben,
És a kegyelem vezet majd haza.

Tízezer éve már, hogy itt vagyunk,
Fényesen ragyogva, mint csillagunk,
Nem fogytak a napok, hogy énekeljük Isten dicséretét,
Mióta először kezdtük el.
(Wikipedia)

Ekkor Dávid bement, leült az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél?
1Krón 17:16

***

Beszélni akarok veled – Я Хочу с Тобой Поговорить (orosz nyelvű)
A „Beszélni akarok veled” című dal volt a 70-es évek végi Oroszország egyik legnépszerűbb keresztény himnusza.

Beszélni akarok veled,
Kedves és legközelebbi barátom.
Nézz rám a mennyből,
Halld szívverésem.

Beszélni akarok veled,
hogy megkönnyítsd a bánat nehéz terhét.
Amit itt senkivel sem tudok megosztani,
Eléd hozom, Jézusom.

Beszélni akarok veled,
Mert a barátok messze vannak.
Gyászolva hallgatok róluk,
Nem fogok szenvedni.

Sietek beszélni veled
Az órában, amikor sötét, sötét van.
Nézz rám a mennyből,
És gyere hozzám igaz barátként.

(nyersfordítás)

Első rész