Wass Albert erdélyi főnemesi család sarjaként jött a világra 1908. január 8-án a Kolozsvár megyei Válaszúton. A birtok, ahol felnevelkedett, 1142 óta volt a család tulajdonában. A Wass család jövedelmének 80-90 százalékát vesztette el, mikor 1921-ben elfogadták azt a földbirtoktörvényt, amely felborította az évszázadok alatt kialakult rendet. Ettől kezdve a család súlyos anyagi gondokkal küzdött, innen kellett újra stabil alapra helyezniük az életüket egy félig románok lakta területen.

„Bele kellett volna építsük magunkat fél lábbal a román társadalomba is. Nem visszahúzódni tőlük” – emlékezett az író egy interjúban.

Erdőmérnöknek készült

Wass 1926-ban érettségizett a kolozsvári református kollégiumban, majd azt követően a Debreceni Gazdasági Akadémián tanult. Később erdőmérnöki és vadgazdaság-igazgatási diplomát szerzett Németországban és Franciaországban. A fiatal erdőmérnök az irodalmat és a költészetet csak szabadidejében élvezhette, hiszen

hirdetés

édesapja szerint az írás nem tartozott a komoly foglalkozások közé.

Wass Albert. Kép forrása: Wikipédia

Ennek ellenére művészi pályafutását korán kezdte, eleinte verseket írt. Első verseskötete 19 éves korában, 1927-ben jelent meg, a második 1934-ben.

Az író örökre a Mezőség szerelmese maradt, megannyi itthon írott könyve a sajátos tájegység udvarházainak világáról, lakóiról és az ő sorsukról szól. 1942-1943-ban jelent meg a „Mire a fák megnőnek” és „A kastély árnyékában” című kétkötetes történelmi regénye, amely egy erdélyi család életét mutatja be az 1848-as szabadságharc leverésétől az első világháború utáni román megszállásig.

1936-ban először kapott meghívót a Helikoni íróközösség nyári összejövetelére. 1939-ben az erdélyi irodalmi társaság választotta tagjának, majd 1940-ben az addigi munkásságáért és az 1935-ben írt Farkasverem című regényéért Baumgartner-díjjal tüntették ki. 

„Apám nem volt büszke rám soha. Anyám ugye már nem élt. A család nem volt irodalom-pártoló” – idézte fel Wass Albert.

Kényszerházasságából hat gyermeke született

1935-ben megnősült, de saját állítása szerint nem szerelemből állt oltár elé. „Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak megóvnunk a családi birtokot a csődbe jutástól” – mondta az író első házasságáról.

Összesen hat fiúgyermekük született, közülük a legkisebb már az emigrációban, Németországban jött a világra. Wass Albert végigharcolta a második világháborút, és azt követően emigrált oda. Az egyik értékes tárgy, amit magával tudott vinni, az írógépe volt, így a rengeteg munka mellett néhány regényt is írt az itt töltött idő alatt. Ekkor született meg az Adjátok vissza a hegyeimet című műve is, amelyet több nyelvre – németre, spanyolra, hollandra és angolra – lefordítottak. A háború után ez a mű Európa egyik legsikeresebb könyve lett. 

Halálra ítélte a kolozsvári népbíróság

1946-ban a kolozsvári népbíróság háborús bűnössé nyilvánította az 1940 szeptemberében történt határmenti incidensek miatt, és távollétében kimondta a halálos ítéletet. Erről hivatalosan nem értesítették soha, és a román hatóságok hiába kérték a kiadatását többször is, ezt később az amerikai hatóságok bizonyíték hiányában mindannyiszor elutasították.

Amerikában kezdett új életet

1951-ben emigrált Amerikába, ezzel kettészakadt családja. Felesége, Éva legkisebb fiúk tüdőbetegsége miatt Németországban maradt. Az író négy fiával Ohióba költözött, itt ismerte meg második feleségét is, akinek 1987-es halála után, 83 éves korában még egyszer megházasodott.

A kommunista rendszer  Magyarországon és Erdélyben sem támogatta az osztályellenségek és a nyugaton működő írók írásait, köztük Wass Albertét sem. Ezekben az országokban az olvasóközönség számára csak a vasfüggöny leomlása után váltak ismertté művei. 

Az író 1998 februárjában halt meg. Hamvait elvitték az erdélyi Helikon emlékparkba, a Vécsi kastély kertjébe, az erdélyi Maros-völgybe, a havasok látóhatárához – ezzel utolsó kívánsága teljesült.