Ha csak egy életet is jobbá tettünk, már nem születtünk hiába
Gimnazista koromban kötelezővé tették számunkra az egyéves karitász-szolgálatot – ez volt az első találkozásom az önkéntességgel. Egy idősek otthonába osztottak be, ahol két kilencvenéves hölgyhöz kellett bejárnunk minden héten. Pusztán annyi volt a dolgunk, hogy suli után felszaladtunk hozzájuk, és egy órán át beszélgettünk velük – néha előkerültek a régi albumok vagy egy pakli kártya, esetleg csak ültünk és csacsogtunk mindenféléről.
Hamar elszaladt az az egy óra, de éreztem, a két idős asszonynak ez volt a hét fénypontja. Mély hálával fogadtak bennünket minden héten, pedig még a nevünket sem tudták. Mindegy is volt, hiszen a lényeg, hogy mi tudtuk az övéket, mert ez a kulcsa az önkéntes segítésnek: másokat előtérbe helyezni.
Sokan szerencsés körülmények közé születünk, anyagi biztonságban és szeretetben növünk fel. A Jóisten mindent megadott nekünk, ami egy kiegyensúlyozott, boldog élethez kell: innen nem nagy kihívás karriert építeni, értékes emberi kapcsolatokat ápolni és elindulni az utunkon.
De sokan vannak, akik három lépéssel a rajtvonal mögül indultak, és betoncipőben futják végig az élet futóversenyét – ezt egyszer egy olyan nevelő mondta, aki fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozik. És milyen igaza volt.
Ha nekünk mindenünk megvan, akkor miért is ne segítenénk a kevésbé szerencséseknek?
A gyermekeknek, akik szülők nélkül kényszerülnek felnőni, az idős bácsinak, akinek félresiklott az élete, és most egyedül éli mindennapjait – bárkinek, aki szembejön az utcán és egy segítő kézre van szüksége.
A gimnáziumi önkéntesség a mai napig kísér, mások segítése tölti meg tartalommal a mindennapokat. Ha már egy életet jobbá tettünk, nem születtünk hiába erre a földre. Mindenki megérdemli a boldogságot és a szeretetet, és lehet, hogy ehhez pont mi vagyunk a kulcs az életében.
Szerencsére lehetőségek sokasága áll az önkénteskedni vágyók rendelkezésére: állami gondozott mentorprogramok, gyermekkórházakban segítői pozíciók, vagy akár telefonos segélyszolgálatok – hogy csak a gyermekekkel kapcsolatosak közül válogassunk.
Ha nincs is időnk egész évben rendszeresen önkénteskedni, hát az adventi időszak is tökéletes alkalom arra, hogy odafigyeljünk másokra, és saját boldogságunkon túl tekintsünk…
Kiemelt kép forrása: Pixabay
