Egy „szívember” Németországból

A napokban ünnepélyes keretek között emlékezett meg a Magyar Művészeti Akadémia Szabados György zongoraművész, zeneszerző, költő, esszéista, zeneelméleti szakember, gondolkodó életművéről 80. születésnapja alkalmából. A programok – a szakértők elemző kerekasztal-beszélgetése és a könyvbemutató – alatt a közönség részleteket láthatott egy meghökkentően gazdag, The World of György Szabados nevű internetes publikáció tartalmából, melyet egyedülálló vállalkozásként egy német magánszemély, Rudolf Kraus működtet. Az emléknap rövid szünetében kérdeztük meg az északnyugat-bajorországi Würzburg mellett élő mecénást Szabadoshoz fűződő kapcsolatáról, a honlap létrehozásának körülményeiről és vállalt küldetéséről.

– Németként mi késztette arra, hogy a még hazánkban sem minden magyar számára ismert alkotó életművét egy internetes felületre összegyűjtse? 

– A 2011-ben, 72 éves korában elhunyt Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, zeneszerző örökségének ápolását és nemzetközi bemutatását tűztem ki célul, akinek életében – nagy megtiszteltetésként elmondhatom – a barátja lehettem.

– Miképpen ismerkedett meg vele?

– Ez nagyon hosszú történet, bonyolult út vezetett el hozzá. Volt egy csak dzsessz és blues zenére szakosodott lemezboltom, és egy magyar vásárlóm, akivel egy 1981 júliusában leadott rendelése utáni találkozás életre szóló barátsághoz vezetett. Náluk vendégeskedve hallottam először Szabados zenéjét. Ezzel kezdődött a beavatásom az akkor számomra még teljesen ismeretlen magyar dzsessz világába. Hamarosan maradandó emlékekkel utaztam haza, poggyászomban a Modern Jazz Antológia Szabados B-A-C-H című kompozícióját tartalmazó 1964-es lemezével, az 1974-es Az esküvő című lemezzel és néhány kazettával, amelyeket gyűjtők készítettek Szabados koncerteken. Szeptemberben aztán ismét Magyarországra utaztam, s eljutottam a Debreceni Jazznapokra, ahol először találkoztam Szabados Györggyel, s ezzel az egész életemre kiható, mély változást előidéző barátot kaptam a személyében.

Braxton / Szabados / Tarasov – rövid videó a 2003-as koncertről

– Személyisége vagy a muzsikája ragadta meg inkább?

– Ezt soha nem tudtam elválasztani. Nagy hatással volt rám a személyisége, és életem nagy szerencséje, hogy találkozhattunk, s barátság alakult ki köztünk. Elbűvölő volt Gyuri szellemisége és zenei világa egyaránt.

– Volt nyelvi akadály önök között? Tudott Szabados úgy németül, hogy a még magyarul sem egyszerű gondolatmeneteit át tudta adni?

– Nem beszélt folyékonyan németül, ez valamelyest zavarta, ennek ellenére sok időt töltöttünk együtt, hosszú beszélgetéseket folytattunk, de érdekes módon a nyelvi akadályok ellenére mégis remekül megértettük egymást.

– Miben állt később az együttműködésük?

– Megismerkedésünk után számomra felfoghatatlan volt, hogy nyugaton senki sem ismerte a zenéjét. Elhatároztam, hogy egy nemzetközi dzsessz-találkozót szervezek Daxberger Situation címmel, amelynek a középpontjába őt állítottam. Ezt később még több hasonló követte.

– Olvastam egy régebbi nyilatkozatát, amiben ezt mondta: „Szabados játékát addig soha nem hallott szenzációként értékelték, magyar varázslónak nevezték, aki elbűvölte a közönséget. Sőt, az egyik kritikus az új Bartók Bélát vélte látni benne, aki előtt még Chick Coreának is le kellene borulnia”. Azért ez óriási áttörésnek tűnik! 

– Talán pont ugyanitt említettem meg azt is, hogy Szabados muzsikája a halott dolgokat is élővé tudta varázsolni. Olyan hangot ütött meg, amely valamilyen archaikus, ősi templomból szólt. Sokunk fülének mindez szakrális, majdnem szent dolgokként hangzott, előadásuk komolysága a legmélyebb bensőkig megragadott sokunkat, és azóta sem enged el.

A honlap nyitóoldala

– Ez a csodálat késztette arra, hogy összegyűjtsön minden Szabadossal kapcsolatos anyagot?

– Halála után négy évvel, 2015-ben publikáltam az első dokumentumokat, mert azt láttam, hogy Magyarországon ezt senki nem vállalta fel.

– Úgy tűnik, hogy a honlap anyaga egy egyre szélesedő baráti kör közös munkájaként gyarapodik.

– Igen, ez egy olyan rajongói, tisztelői, baráti kör, amely immár teljesen spontán szerveződik. Jelenleg körülbelül 15 000 oldal van fent: fotó, hanganyag, interjúk, plakátok, újságcikkek, kritikák…

– A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy 1982-ben az észak-oroszországi Arhangelszk város egyik zenekarának elég volt csupán egy példányban beszerzett Szabados-lemez ahhoz, hogy azóta egy szabad zenei iskolát indítson el az európai szemmel Isten háta mögöttinek tűnő fehér-tengeri kikötőtelepülésen. Gondolom, egy weboldal ennél még szélesebb körben képes elvinni a hírét e zenének a világban.

– Igen, elég jól látjuk, hogy hányan és honnan követik a honlapunkat. Legnagyobb számban Magyarországon olvasnak minket, ezt követi Németország, az USA, Franciaország, majd Nagy-Britannia. A munkát olyan is visszaigazolja, mint e konferencián is szereplő Bert Noglik német zenetörténész professzor elismerése, aki Szabados munkássága kapcsán kiapadhatatlan kutatói forrásként tekint honlapunkra.

Rudolf Kraus – Fotó: Vasárnap.hu

– Mi lesz a honlap jövője? Lesz körötte később valamiféle alapítvány?

– Egyelőre még nem bontakozódott ki, remélem, hogy erről hamarosan tudunk majd beszélni!

– Köszönöm Tharan-Trieb Marianne-nak az interjú tolmácsolását, és tisztelet a honlap oldalainak magyar-német-angol nyelvű önzetlen fordításáért! Önnek pedig Szabados György minden magyar barátja és követője nevében hálával tartozunk az anyag összegyűjtéséért, és ezért a megható törődésért.

– Nagyon szívesen csináltam ezidáig, hálás vagyok Szabadosnak azért, hogy megismerhettem őt és rajta keresztül a magyarok közül sokakat. Szabados olyan volt, mint a magyarok zöme: szívember. Gyakran járok Magyarországra, és akivel eddig csak megismerkedem, azok mind hozzá hasonlóan, a szívükkel is képesek gondolkodni. Sajnos erre Németországban már csak kevés példa van.