Légtüneménytan – Zene a táguló Univerzumban
Hubble a kutatásai által elsők között ismerte fel a csillagrendszerek valós távolságát, amelyeknek az értékei – akkoriban nagy meglepetést okozva – messze a Tejútrendszer határain túlra mutattak. Nevéhez fűződik a galaxisok kozmikus vöröseltolódásának felfedezése is, a később róla elnevezett törvény, amely leírta a galaxisok tőlünk való távolságukkal arányos sebességű eltávolodását. Ő volt az, aki az elsők között érvelt amellett, hogy a távoli galaxisok vöröseltolódását a világegyetem tágulása okozza, és ez a kísérleti eredménye rakta le valójában a modern fizikai kozmológia alapjait. Az EU és az Amerikai Egyesült Államok űrügynökségeinek közös projektje, a Hubble-ról elnevezett űrteleszkóp 1990-től ontja a légkör torzító hatásaitól mentes, azelőtt még sohasem látott tűpontos felvételeket a csillagvilág eddig ismeretlen objektumairól, a világmindenség csodáiról. 
Kevésbé ismert tény, hogy a táguló világegyetem modelljét először egy Georges Lemaître nevű belga katolikus pap, fizikus publikálta. 1923-ban szentelték pappá, és életében mindvégig két hivatása volt: egyszerre volt kozmológus és pap. Így fogalmazta meg a szívvel-lélekkel végzett kettős hivatását: „Két út vezet az igazsághoz. Én úgy döntöttem, hogy mindkettőt követem”.
A már diákként is rendkívül jó eszű, gyors felfogású és kiváló matematikai képességekkel megáldott fiatalember abból indult ki elmélete kidolgozásakor, hogy ha időben visszafelé megyünk, akkor a Világegyetemnek egykor kisebbnek kellett lennie. Ennek időbeli továbbgondolása vezetett az Ősrobbanás, vagy Big Bang elméletének kidolgozásához. Miután Lemaître kidolgozta univerzum-modelljét, belekezdett az elméletét igazoló fizikai kutatásokba is, ezért beleásta magát a kozmikus sugárzás és radioaktív bomlás részleteibe. Elméletét 1927-ben tette közzé egy szaktudományi évkönyvben, amelyet aztán néma csönd fogadott. Kora megkerülhetetlen szaktekintélye, Einstein így hárította el Lemaître elméletét: „Az ön számításai hibátlanok ugyan, de fizikája visszataszító”. 
Két évre rá azonban Hubble mérései tökéletesen igazolták a tágulásról szóló elgondolását, és ahogy további bizonyítékok gyűltek, egyre több tudós fogadta el a Táguló Univerzum-modelljét, és 1931-ben aztán maga Einstein is elismerte, hogy Lemaître-nak mennyire igaza volt.
Lemaître – úgy mint Galilei és a világ számos más hívő tudósa – hitt abban, hogy Isten kutató gondolkodással áldotta meg az embert, és nagyon is helyénvaló, ha a teremtett Univerzumot kutatja. Lemaître azonban életében mindvégig próbálta szétválasztani teológusi és természettudományos kutatásait, és azt vallotta: „Ahhoz, hogy mindenre kiterjedő figyelemmel kereshessük az igazságot, a lelkeket és színképeket egyaránt tanulmányoznunk kell”. 
E kettős jubileum alkalmából a két zseniális tudós tiszteletére nézzük meg, milyen is az a Világmindenség, amelyet ebben a teljességében ők álmodtak meg legelőször, ők látták meg a Teremtést ebben a teljes szépségében! E témakörben válogattunk ma olyan zenéket, amelyek ezúttal talán inkább csak aláfestőek, hiszen a képek most kivételesen talán fontosabbak.
*****
A zenés utazás első állomása a „halványkék kis pötty”, a Föld
Szülőhelyünk, kozmikus lakóhelyünk látványa a Nemzetközi Űrállomásról. Zene: Ross Bugden A repülési himnusza, Olympus, Új határok.
Nap-animációk
2014 októberében a Nap felszínét a Napenergia-dinamikai Megfigyelőközpont kutatta, az általuk exponált képekből készült ez az animáció. A filmben a Nap „szívverését” hallhatjuk, amelyet SOHO/HMI adataiból Alexander G. Kosovichev dolgozott fel.
További hasonló költői/tudományos animációk a Napról:
Thermonuclear Art
A Nap három éve három percben (NASA/SDO)
Sound of the Sun
Androméda-galaxis
A NASA Hubble távcsöve 2015 januárjában elkészítette a legközelebbi kozmikus szomszédunk, az Androméda-galaxis eddig legrészletesebb fényképét. (A 1,5 milliárd pixel felbontású kép teljes mérete 4,3 gigabájt volt.) A fényképet Dave Achtemichuk mozgatta át egy emlékezetesen szép rövidfilmmé.
A Hubble szeme a kozmoszra
A kozmosz fenséges szépségére nyit ablakot ez a Hubble fényképeiből készült rövidfilm, amelyben dallamos és érzelmes elektronikus zene kíséretében az Amnis Initiative 2017. évi CINEMATIC című albumának két tétele szól. (Íme egy hasonló videó 1 órányi időtartamban, meditatív zenével.)
A Világegyetem méretei a legkisebb dimenziótól a legnagyobb tágasságig
Carl Sagan csillagász egyik ismeretterjesztő műsorából tudjuk, hogy a Világegyetemben több csillag van, mint homokszem a Föld összes strandján, ugyanakkor 10 csepp vízben több H2O-molekula van, mint ahány csillag létezik. Az elképzelhetetlenül kicsitől az elképzelhetetlenül nagyig szédületes az Univerzum tágassága. Az animáció valós képek felhasználásával a teremtett világ teljességét mutatja be a legkisebb méretektől a legnagyobbakig. Az animációt Danail Obreschkow asztrofizikus tervezte, zene: Kevin MacLeod.
Hasonló grafikus animációk ugyanerről:
Mekkora is a Világegyetem?
Méretek összehasonlítása
A Világegyetem skálái
Az Univerzum fejlődése (8K/SUHD)
Egy számítógépes szimulációs program végeredményeként jött létre ez animáció, ami az Univerzumunkban gomolygó kozmikus anyag evolúcióját, a hatalmas anyagszerkezetek és a galaxisok kialakulását mutatja be. A Világegyetem történetét rekonstruáló számítógépes alkalmazáshoz, s magához a hatalmas mennyiségű adatot tartalmazó és számítást igénylő szimulációhoz óriási feldolgozási teljesítményre volt szükség. A program 8 192 számítógépes magon futott (CPU), és 19 millió CPU-órán át tartott az elkészült. A The Illustris által készített animáció 32 millió fényév méretű skálán ábrázolja az Univerzumunk egy részletét. A film röviddel a Nagy Robbanás pillanatától napjainkig mutatja be a kozmikus gázok hőmérsékletének alakulását. A hideg hőmérsékletet a kék, a forrót a vörös/fehér színek jelzik. A számítás figyelembe vette az Univerzum tágulását, az anyag gravitációs vonzását, a kozmikus gázok mozgását, hidrodinamikáját, valamint a csillagok és a fekete lyukak kialakulását.
Nyitókép: Pxhere
