„Én költő vagyok és katolikus” – Pilinszkyre emlékezünk

Hölgykoszorúban cseperedett

Pilinszky nők között nőtt fel: szorosan kötődött édesanyjához, de nagy hatással volt rá három anyai nagynénje is, akikkel mind egy háztartásban éltek. Pilinszky szűkszavú férfi hírében állt, ezt sokan egyik nagynénjéhez vezetik vissza, Bébihez, aki egy nagyon redukált nyelvet beszélt. Fiatal gyermekként a legtöbb időt Bébivel töltötte, így megtanulta tőle a megszólalás, az artikuláció lelki és fizikai gyötrelmét, és egyben fegyelmét is. Különösen szoros kapcsolat fűzte nővéréhez, Erikához, akinek öngyilkossága után soha többet nem írt verset.

Prostituáltak tanították alázatra

Másik nagynénje, Baitz Erzsébet a szervita rend női ágának magyarországi alapítója volt, és egy leánynevelő intézetet igazgatott. Pilinszkyt gyakran magával vitte a prostitúcióból élő fiatal lányok közé, akiket első barátainak nevezett. Itt tanulta meg a minden emberrel szembeni alázatot és megértést.

Nagyon mélyen érintették az itt megélt pillanatok, amelyek egész életét végigkísérték. Mint a vasgolyó, amihez a lányokat láncolták; a kápó nyugalmú apáca, akinek „tekintetében az őrtornyok reflektora világított és a farkasok torka égett”; a fiatal prostituáltak, akiket hiába kedvelt meg, egyik napról a másikra örökre eltűntek az intézetből. Ezekből az évekből eredeztethető mély katolikus hite, valamint a bűn és büntetés tematikája költészetében.

Elhunyt édesapja miatt jogra ment, de nem sokáig maradt ott

Megboldogult édesapja jogra szánta, így a félárva Pilinszky beiratkozott a Pázmány jogi karára. Nem sokáig maradt itt, fél év után átiratkozott a magyar-olasz-művészettörténet szakra. Ezt családja nem nézte túl jó szemmel, egyik nagynénje még fel is pofozta a hír hallatán.

Első versei 17 éves korában jelentek meg, majd a katonaságot követően háborús élményei is meghatározták költészetét.

A kommunista diktatúrában sorra zárultak be előtte a kapuk,

így korrektorként és lektorként kényszerült dolgozni.

1955-ben feleségül vette Márkus Anna festőművészt, de házasságuk csak néhány hónapig tartott. 

Isten igéjét kereste verseiben

Hitét nagyon erősen megélte költészetében is. Számára a hit, a vallásosság, személyiségének Istenhez fordulása, Isten igéjének a keresése volt. Esszéiben és beszélgetéseiben Pilinszky teljes joggal hangsúlyozza, hogy ő nem vallásos költő, hiszen versei nem a hitet hirdetik, nem vallásosságra buzdítanak. Önmeghatározása szerint:

„Én költő vagyok és katolikus”.

A kor költőihez híven Pilinszky is önpusztító életet élt, láncdohányos volt, napi 40 cigarettát is elszívott. Az alkoholt sem vetette meg, kedvenc itala a vörösbor volt. Emellett gyógyszereket szedett, és literszámra itta a kávét. A ’70-es években már népszerű és széles körben tisztelt költőként tartották számon.

Az önvád végigkísérte egész életét, de mások irányában csak szeretet élt benne.

Kiemelt képünk forrása a Wikipédia.