A mindig szerelmes költő: Ady Endre

Három nő nevét szokták kiemelni Ady Endre életrajzaiban: Brüll Adélt, Dénes Zsófiát és a fiatal Boncza Bertát.

Egy nagyvilági dáma szerelme: Léda asszony

Diósyné Brüll Adél minden szempontból nagyvilági nő volt: művelt volt, vonzó és jó körökben mozgott. Vetélytársai gyakran tettek megjegyzést erős sminkjére, de egyesek szerint ez csak kiemelte dámás jellemét. Viharos természetű asszony volt, aki a hasonlóan viharos természetű költőbe szeretett bele.

Szárnyai alá vette Adyt, és férjével egyengetni kezdték életét. Nem csak a karrierjére figyeltek, hanem egészségére és lelkére is.

A nem hétköznapi körülmények rányomták bélyegüket Ady és Léda kapcsolatára: hol őrülten szerették, hol gyűlölték egymást. A költő nem egyszer karmolásokkal tele jelent meg nyilvánosan egy-egy heves vitákkal töltött éjszaka után.

A párnak közös gyermeke is fogant, de a kislány halva született. Innentől kezdve kettejük kapcsolata rohamosan romlani kezdett. Kilenc év után Ady végleg szakított Lédával az „Elbocsátó szép üzenet” című versében, amelyet a Nyugatban közölt. Az asszony férje vállán sírta ki bánatát, és hiába kérte Adyt egy utolsó találkozóra, az még csak nem is válaszolt a levelére.

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak,

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor sujtottan dobom, im, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

(1912. Elbocsátó szép üzenet, részlet)

A vers elsőre túl keserűnek és méltatlannak tűnhet kettejük szerelméhez. De valójában az a gúny, mély megvetés és fensőbbséges visszatekintés közös éveikre mind azt igazolja, Ady mennyire szerette Lédát, és hogy az asszony szerelme tette őt Ady Endrévé, a huszadik század egyik legnagyobb költőjévé.

Menyasszonyból hű barát: Dénes Zsófia

Dénes Zsófia higgadt és értelmes asszony volt, aki sok órát töltött a már nagyon betegeskedő Ady ágya mellett. A férfi pár órás ismeretség után már eljegyezte a fiatal újságírónőt, de a kettejük közti viszonyt nem neveznénk szerelemnek – legalábbis nem olyan szenvedélyektől fűtöttnek, amely Lédához fűzte. Zsukát – ahogyan Dénes Zsófiát sokan nevezték – lenyűgözte a szenvedő költő, és meg akarta menteni őt.

Ady menekülni akart saját magától, és a tisztes férj szerepében megoldást látott darabokban lévő életére. Az esküvő napja azonban sosem jött el: Zsuka édesanyja nyomására felbontotta az eljegyzést. Ha felesége nem is, de hű barátja maradt a költőnek élete végéig. Emlékeit az Élet helyett órák című – a cím Ady hozzá írt versére utal – könyvében írta le, ahol hiteles képet kaphatunk a férfi önfejű, pökhendi, önző és mégis ellenállhatatlan, lenyűgöző személyéről.

Énekek éneke így énekellek:

Nem jött el hozzám soha az én mátkám,

Nem jött el hozzám soha, aki kellett,

Időben-siker, pénz, háboru, béke

S egy teljes asszony szive szivem mellett,

Legszebb ágyamban szerelmek nem dultak,

Legjobb köntösim selymei fakultak

S legjobb vágyaim a szivembe fultak.

(1913. Élet helyett órák, részlet)

Egy fiatal rajongó szív: Csinszka

A harmadik asszony még fiatal lányként lépett Ady életébe. Lelkes rajongó volt, aki annyi férfiért rajongott már! Boncza Berta az intézetből írt levelet a költőnek, akinek éppen akkor olvasta egy versét. Ady gyakran kapott nőktől rajongó leveleket, hol ő válaszolt rájuk, hol a titkára, de volt, hogy egyikőjük sem. Boncza Berta levelén azonban megakadt a költő szeme, és kisebb-nagyobb kihagyásokkal levelezni kezdtek.

A személyes találkozóra azonban még hosszú éveket kellett várnia a kis Bertukának. Három évvel az első levél után ott állt a csucsai házuk küszöbén a híres-neves költő, Ady Endre. Nem sokkal a találkozó után eljegyezték egymást, pedig a lánynak már Lám Béla volt a vőlegénye. Berta apja ellenezte az esküvőt, de ellentétben Zsukával, ez Bertát nem tartotta vissza.

Csinszka – ahogy a magyar irodalom ismeri – hozzákötötte életét a bohém, betegeskedő költőhöz. Házasságuk nem tartott sokáig, ugyanis a költő négy évvel később, 41 évesen a Liget Szanatóriumban meghalt.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet

(1916. Őrizem a szemedet, részlet)

Kiemelt kép forrása: Ady Endre portréja (Székely Aladár felvétele) / Wikipédia