E világ körében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag

Hétszáznyolcvannyolc évvel ezelőtt, 1231. november 17-én halt meg Árpád-házi Szent Erzsébet Marburgban. A Katolikus Egyház kiemelten fontos szentje, azonban a kenyerek rózsává változásáról szóló történet mindenki számára ismertté tette őt. De ki is volt Szent Erzsébet? Egy mélyen hívő, végtelenül lojális fiatal lány, akinek mindennél fontosabb volt az Istenhez való közelség, a tiszta hite és az emberek iránti szeretete.

Erzsébet 1207-ben született II. András magyar király és Merániai Gertrúd harmadik gyermekeként. Bátyja, Béla később IV. Béla néven lett magyar király. Erzsébetet már egészen kislány korában eljegyezték I. Hermann türingiai tartománygróf fiával, így a kislány Eisenachba, majd Wartburgba került fényes hozománnyal együtt, hogy az ottani kultúrában nőjön fel, így segítve a későbbi uralkodási esélyeit. Az udvarban jó nevelést kapott, és jegyesével, Lajossal is mélyen tisztelték és szerették egymást, azonban

a család nem nézte jó szemmel Erzsébet szokásait, túlzott vallásgyakorlását, és hogy magával egyenrangúnak kezelte a legegyszerűbb parasztgyermekeket is.

Így ha Lajos nem veszi őt védelmébe majd feleségül, valószínűleg hazaküldték volna Magyarországra.

Mindössze hatéves volt, amikor 1213-ban meghalt édesanyja, aminek történetét Bánk bán legendájából ismerhetjük. Erzsébet és Lajos 1222-ben látogattak haza Pozsonyba. Erzsébet csak ekkor tudta meg édesanyja meggyilkolásának tragikus körülményeit.

Tizennégy évesen férjhez adták, az esküvőt  1221-ben tartották meg a nála hét évvel idősebb Lajossal, és ezután boldog házasságban éltek. Erzsébet függetleníteni tudta magát az udvari elvárásoktól, és az udvar megrökönyödésére gyakran Lajos elé lovagolt és egy asztalnál étkeztek. Három gyermekük született: Hermann 1222-ben, Zsófia 1224-ben és Gertrúd 1227-ben.

Háború és veszteségek

Lajos teljesítve vazallusi kötelességeit 1225-ben, II. Frigyes német-római császár oldalán hadba indult, így Türingia tartomány kormányzása Erzsébet feladatává vált. Az éhínségek, járványok enyhítése érdekében kinyittatta Wartburg éléstárait, ételt osztott a szegényeknek. A családtagok a szokatlan viselkedése és cselekedetei miatt nehezteltek Erzsébetre és aggódtak a „pazarlásért”.

Azonban Lajos hazatérésekor jóváhagyott minden döntést, amit a felesége a távollétében hozott.

Frigyes a megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának, miszerint keresztes hadjáratot indít. Ez az ígéret Lajost is érintette, újból hadba kellett vonulnia.

Lajos útközben megbetegedett, és 1227. szeptember 11-én meghalt. Így a szeptember 29-én született lányát, Gertrúdot már nem láthatta. A hírt nem merték közölni Erzsébettel, és miután megtudta, ezzel a kiáltással rohant végig a váron:

„Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!”

Férje halála után Erzsébettel keményen bánt a család, Lajos testvérei megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. Ezen körülmények között és Lajos oltalma nélkül nem meglepő, hogy Erzsébet titokban elhagyta Wartburg várát gyermekeivel, és Marburgba költözött, és bár édesapja hívta, Erzsébet nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt.

Csatlakozott Assisi Szent Ferenc harmadrendjéhez, és ettől foga szürke ruhában járt és betegeket ápolt. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy vélte, ők jobb nevelést tudnak biztosítani számukra. Ettől kezdve mindenével, testével-lelkével Istent akarta szolgálni.

1231-ben megbetegedett, majd rövid időn belül meg is halt. Marburgban temették el, és

halála után már négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa szentté avatta.

A szentté avatás ugyanott zajlott, ahol hét évvel előtte Assisi Szent Ferencé. Marburgi sírja fölé kezdték el építeni a Szent Erzsébet-templomot, melyet 1283-ban fejeztek be. Magyarországon pedig testvére, IV. Béla építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán.

Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet szentté avatása 1235-ben (vázlat) Fotó: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2824197

Erzsébet és a rózsák

Erzsébetet a legtöbb esetben rózsákkal a kötényében ábrázolják. Ennek eredete egy legenda, mely szerint egy alkalommal, amikor kenyeret vitt a szegényeknek a vár éléskamrájából, összetalálkozott férjével. A kérdésre, hogy mit visz a kötényében, Erzsébet azt válaszolta: rózsákat. Ugyanis attól félt, ha rajtakapják, hogy a család ételét viszi a rászorulóknak, megtiltják neki a jótékonykodást. Amikor azonban kinyitotta kötényét,

a kenyereknek nyoma sem volt, és rózsák gyönyörű rózsák lapultak a kötényében.

Erzsébet egész életében másokat segített, sokat böjtölt, vezeklő életmódot élt. Menedékhelyet alapított árva gyerekek számára, és 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is besegített az ápolásban. Ételt osztott a szegényeknek, és mindent megtett, hogy jobb életet biztosítson a rászorulóknak.

Erzsébet azon szentek közé tartozik, akiknek fontossága, fénye és szeretete nem változik, ugyanis minden kor emberének útmutatásul és példaként szolgál.

Forrás: www.archiv.katolikus.hu ; Wikipédia Címlapkép: wikipedia.org