Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord francia politikusnak tulajdonítanak egy közszájon forgó idézetet, ami állítólag akkor hangzott el, amikor 1805-ben Bécs városához érkezve Napóleon kikérte diplomatája tanácsát arról, hogy mit tegyen ezekkel, az Európa más népeitől oly annyira eltérő, furcsa magyarokkal. Talleyrand, akinek a neve időközben azonossá vált a ravasz, elvtelen és cinikus diplomáciával, erre azt válaszolta: „Vedd el a nép múltját, és azt teszel vele, amit akarsz."
Talleyrand gondolata, attól függetlenül, hogy valaha is mondott-e ilyet, az azóta eltelt több mint 200 évben, minden jel szerint önálló életre kelt, és mára kimondva, kimondatlanul is a globalista világelit egyik működési alapelvének tekinthető. Ez az elv eleinte csak lopakodva, de később mind nyíltabban támad a nemzeti önérzetek, nemzeti kultúrák, a hősi legendákból és patrióta büszkeségekből szőtt nemzeti önazonosságok ellen, hogy az évszázados, évezredes nemzeti önismeret helyében aztán ne maradhasson más csupán, mint egyféle kozmopolita gyökértelenség.
Rakamazi hajfonatkorong Turul ábrázolással – Fotó: Vasárnap.hu
Erre szinte válaszként mondta az 2018-as első világháborús centenáriumi emlékév egyik alkalmából tartott konferencián Balog Zoltán, a magyar kormány akkori minisztere:
„Elsősorban azzal kell tisztában lennünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk, mert az a társadalom, mely nem törődik a múltjával, manipulálhatóvá válik”.
A Magyarságkutató Intézet honlapjának nyitóoldalán nemzetünk nagyjaitól származó olyan idézetek futnak, amelyek kijelölik a kutatóintézet szellemi kereteit
A kormányzásra immár háromszor is kétharmados felhatalmazást elnyerő polgári pártszövetség a nemzetünk megbízásából a „kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk” kérdés megválaszolását szakemberekre bízta, ezért 2019. január 1-jén az Emberi Erőforrások Minisztériuma által irányított intézetet alapított, hogy az a különböző tudományos szakágakban megszületett ismereteket összehozza, értékelje és magas tudományos színvonalon véleményezze, a valószínűségnek olyan fokán, amennyire csak lehetséges. A Magyarságkutató Intézet fő feladata az, hogy olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amelyekre eddig nem volt lehetőség.
Mivel az eddig „miért nem volt lehetőség” kérdésének megválaszolása messzire vezetne, így talán az írásunk keretein belül maradva legyen elég annyit rögzíteni, hogy nagyjából 150 esztendeje olyan kedvezőtlen tudományos légkör alakult ki, amely gyakorlatilag mindent megkérdőjelezett, amit addig a magyarság önnön történelméről, nyelvéről, kultúrájáról, ázsiai, rokoni gyökereiről tudott.
hirdetésAttila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig
Tehát még pár esztendeje is teljességgel elképzelhetetlennek tűnt egy „Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig” néven futó kiállítás létrejötte, hiszen
a tudományosság gyakorlatilag teljességgel elvetette a hun-magyar kontinuitás gondolatát, hiába tudta úgy ezer esztendőn át a magyarság, hogy Árpád népe hun gyökerekkel rendelkezik,
hiába tartották Álmost és Árpádot gestáink Anonymuson át Kézai Simonig Attila leszármazottjának, mindent cáfolni igyekezett másfél évszázadon át egy bizonyos hangadóvá vált tudományos elit.
A kiállítás Természettudományi Múzeumban tekinthető meg – Fotó: Vasárnap.hu
Most viszont elérkezett az az idő, amikor a tudományosság szempontjait felülíró, sokszor indokolhatatlan politikai töltetet kapó kutatásokat a józan összegzés váltsa fel. A Magyarságkutató Intézet e gondolat zászlaja alatt kezdte el a munkáját, aminek néhány részeredményébe engedett betekintést a Természettudományi Múzeumban 2019. október 16-án megnyílt Attila örökösei című tárlat.
A kiállítást a Narmer Építészeti Stúdió tervezte – Fotó: Vasárnap.hu
A kiállítás ismertetőjében olvashatjuk, hogy a tárlatnak nem célja, hogy végső pontot tegyen a tudományos viták végére, de igyekszik a látogatóknak a régészet, a történeti embertan és az archeogenetika friss eredményeinek bemutatásával néhány „eredettöredéket” felvillantani.
„A történelem során számos kultúra és népcsoport képviselői telepedtek meg a Kárpát-medencében. A magyarok nép rokonságtudata, önmeghatározása és eredetlegendái szempontjából a legfontosabbak a sztyeppi lovas nomád népek. Közülük három a Kárpát-medencét választotta otthonának, és olyan államot hozott létre, amely jelentősen befolyásolta Európa történetét az 5. századtól. Ők a hunok, az avarok és a magyarok. Mi a közös bennük? Mit mond a történettudomány, az archeogenetika és a történeti embertan?” – erről láthatunk egy látványos, de egyúttal mégis tudományosan igazolt, szép keresztmetszetet.
Egy honfoglalás kori sír és egy koponya trepanáció – Fotó: Vasárnap.hu
A szép szót feltétlenül hangsúlyoznunk kell, mert a kiállított természettudományos eredményeket felvonultató tartalmat egy remekül átgondolt belsőépítészeti koncepcióba ágyazottan kaphatta meg a látogató nagyközönség. A látványtervet Hauszknecht Katalin, Vasáros Zsolt, Vasáros Ákos és a Narmer Építészeti Stúdió készítette, aminek minden részletében visszaköszönnek a genetika és a DNS-spirál látványelemei.
Panorámakép a kiállításról – Vasárnap.hu
A kiállítás először mutat be a nagyközönségnek olyan eredményeket, amelyeket az akkori idők embereinek molekuláris genetikai vizsgálataival kaptak. Az archeogenetika – és a történettudomány – a különböző egyének genetikai hasonlóságát használja fel kapcsolataik tisztázására.
Arcok a Kárpát-medence történelméből – Fotó: Vasarnap.hu
S hogy nem csupán molekuláris biológia mindaz, amivel szembesülhet a látogató, arról a tárlókban kiállított történelmi arcok, a koponyák elemzésével felsejlő sorsok beszélnek ékesen. A bemutatott maradványok a kiállításon nem csak holt embertani leletekként jelennek meg, hanem a tudományos precizitással elkészített arcrekonstrukciók a valaha volt emberek csontjai által élethű lelket kapva tekintenek vissza ránk a távoli múltból, s ezzel közelebb érezhetjük őket magunkhoz, könnyebb elképzelnünk így őket mint sírtak, nevettek, szerettek egykoron.
III. Béla rekonstruált arcmása (bal oldalon) (1148–1196) – III. Béla 1172 és 1196 között Magyarország és Horvátország királyaként korának egyik legjelentősebb európai uralkodója volt. Egy Richárd nevű brit lovag a következőket írta Béla királyról: „Ezt a férfiút a természet sokféle adománnyal halmozta el: termete magas, arca nemes, s ha más egyébbel nem is rendelkezne, pusztán uralkodói tekintetének előkelősége alapján a legméltóbbnak lehetne tartani a királyságra.” Megrendítő élmény a kiállításon ezzel a fenséges arccal szemben állni. Sokak szerint az ismert győri Szent László-herma is (jobb oldalon) III. Béla király arcvonásait őrzi. – Wikipedia
A csontjaikon végzett embertani kutatások számos esetben életükről, haláluk okáról, testi szenvedéseikről is vallanak. A kiállításon összesen 13 ember arcrekonstrukciója látható, köztük hun és honfoglalás kori embereké, és oly nagyságoké is, mint például III. Béla király vagy a kegyetlen gyilkosság áldozatául esett Macsói Béla Árpád-házi herceg.
Macsói Béla – Macsó és Bosznia hercege – III. Rasztiszláv kijevi nagyfejedelem és IV. Béla király Anna lányának kisebbik fia volt. A fiatal herceg a Margit-szigeten 1272 novemberében politikai gyilkosság áldozata lett. A történeti adatok alapján tudjuk, hogy testét annyira összekaszabolták, hogy darabjait testvére, Margit és a többi apáca csak nehezen tudta összeszedni. Földi maradványait a Margit-szigeti kolostorban temették el. Az anatómiai módszerrel életre keltett ifjú herceg arcvonásait fiatalsága ellenére is férfiasnak ismerhetjük meg. – Fotó: Vasárnap.hu
Jó szívvel ajánljuk tehát megtekintésre a november 18-ig nyitva tartó tárlatot, amely felvillantja a Kárpát-medencében élt népek történetét, amelyből az érdeklődők megismerhetik egy-egy hun, avar és honfoglaló magyar egyén archeogenetikán alapuló rokonsági viszonyát, rácsodálkozhatnak e korabeli népek néhány ma már bizarrnak tűnő hagyományára. Az arcrekonstrukcióknak köszönhetően láthatják e kiállításon, hogy milyenek lehettek a hun, az avar és a magyar koponyákhoz tartozó eleven emberi arcok, és a tudományosan hiteles, régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciókból pedig megismerhetik a honfoglalás kori tárgyi kultúra egy-egy gyönyörű emlékét.
Igazán felemelő és a jövőt illetően biztató kezdet a Magyarságkutató Intézet és a Magyar-Túrán Alapítvány közreműködésével megvalósult kiállítás.
A régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciók, a honfoglalás kori tárgyi kultúra gyönyörű emlékei: aranyozott ezüst tarsolylemez, díszes készenléti íjtartó tegez, a karosi temetőben talált tarsoly rekonstrukció – Fotó: Vasárnap.hu
