Négyszázhatvanöt éve született a magyar irodalom első klasszikusa, Balassi Bálint

Balassi Bálint 465 évvel ezelőtt október 20-án született Zólyom várában. Több külföldi egyetemen is tanult, nyolc nyelvet beszélt a magyaron kívül. Életét a kettősségek és az ellentétek határozták meg: volt hazát szolgáló katona és bujdosó menekült, művelt, értelmes költő és meggondolatlan kalandor, szerelmes hős és hűtlen csaló… Költészete és írói hagyománya azonban tökéletesen foglalja össze a reneszánsz fénykorának jellegzetességeit, és biztos alapokra helyezte a magyar nyelvű költészetet.

Balassi előkelő családba született. Édesapja gazdag báró volt és Lipót császár uralkodása alatt az egyik legbefolyásosabb ember. Nevelését tíz éves korától Bornemissza Péter vette kezébe. Mikor édesapját hamis vádak alapján elfogták, a család Lengyelországba menekült. Néhány évvel később Balassi bevonult az Erdély ellen szervezett hadjárat lovas csapatába, ahol megsebesült és fogságba esett. Előkelősége miatt Báthori István fejedelem pártfogásába vette és megtagadta a szultán kiadatási kérelmét.

Mikorra hazatér Magyarországra, édesapja meghalt. Innentől az ő vállaira nehezedett a család, a birtok összes feladata és gondja, amiket nehezen tudott megoldani. Kellemesnek nem mondható természetével minden barátot maga ellen fordított, így egyedül kellett helytállnia.

1579-1582 között az egri végvárban szolgált hadnagyként, de innen is elbocsátották. Ez idő alatt azonban sor került életének egy fordulópontjára: 1578-ban megismerkedett Losonczi Annával, aki az egyik legnagyobb felvidéki birtokvagyon tulajdonosának, egri várkapitány és horvát bán felesége volt.

Azonnal szerelemre lobbantak egymás iránt, Balassi költészetének fontos időszaka az Annának írt versei. Júlia néven írt Annának, sokak szerint a legszebb szerelmes verseit írta ekkoriban.

Kapcsolatuknak – Balassi hűtlensége mellett – egy érdekházasság vetett véget Balassi részéről. További perek és botrányok miatt a pápa 1587-ben, három évvel az esküvő után, érvénytelenítette a frigyet.

Közben meghalt Losonczi Anna férje, és 1588-ban találkoztak hosszú évek után újra. Balassi, aki közben áttért a katolikus hitre, reménykedett benne, hogy megmentheti szerelmüket, de erre nem került sor, és Lengyelországba ment.

1591-es hazatérése után olyan főúri társaságba került, ahol értékelni tudták költészetét és tehetségét. Mikor azonban kitört a tizenöt éves háború, azonnal bevonult, és szerencsétlenségére az esztergomi ostrom során ágyúlövés okozta sebeibe rövidesen belehalt.

Költészete

Költészetének java része egy XVII. századi kézzel írt kódex őrizte meg, amit Balassa-kódexnek hívunk. Az ereklye 1874-ben került elő. A verseket három csoportba oszthatjuk témájuk alapján: szerelmes-, istenes-, katonadalok. Maga Balassi is e három kategória szerint tekintett verseire. A kódex kétszer 33 verset tartalmazott.

Az első a szerelmes verseit, a második a vitézi énekeit jeleníti meg. Valószínűleg ez még kiegészült volna 33 istenes verssel, amelyeket Balassi külön írt le. Végül az istenes versekből csak 19 készült el.

Balassi pályakezdő versei abszolút a reneszánsz elveket követi. A Júlia verseket valódi szenvedély fűti, saját élményekre és érzésekre épít. A versek önmagukban is értékesek, azonban igazi nagyszerűségük a versciklusban elfoglalt helyük alapján bontakozik ki. A tudatos versszerzés és szerkesztés mögött igazi szerelem ihlette őket.

A Júlia verseken kívül egy Célia korszak is megtalálható a szerelmi költészetében. A Célia-sorozatban a költő figyelme teljes mértékben a szövegre, az aprólékosságra, a hibátlan szerkezetre irányul.

Az „Isteni dicséreteknek” nevezett istenes verseit Balassi életének válságos szakaszaiban írta: házassága előtti és utáni éveiben. Költeményeinek témái egységet alkottak és szorosan összefüggtek.

Balassi költészete a magyar reneszánsz irodalom csúcspontja. Az ő alkotásai emelték fel az énekesek és lantosok „verselését” egy európai szintű elfogadásig. Kortárs-tanítványa, Rimay így ír róla:

„… nem tagadhatni, hogy mint sas az több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar elméjek előtt az magyar nyelvnek dicsősége…”

Én édes szerelmem (részlet)

A mennyei orcát, életem birtokát ha Isten neked adta,
Angyali ábrázat ha vagyon terajtad, mire vetsz engem kínra?
Mennybeliek szerint ennyi sok szörnyű kínt enyhíts meg jó szolgádban!

Úristen, hogy lehet a kegyetlenségnek ilyen nagy szépség fészke?
Ha a mennybeliek olyan kegyelmesek, térj te is kegyelemre!
Angyali orcádot mert te megalázod, ha űzsz számkivetésre.

Színed dicsősége most ez új versekre elmémet serkentette,
Képtelen nagy szépség, ki miatt szívem ég, mert már elrekkentette
Buzgó szerelmedben, kiben, mint tömlöcben, sírva ezt éneklette.

 

Forrás: Kulturális Enciklopédia – Fotó: wikipédia.org