A magyarok jól döntöttek

Az idő és a számok is azt igazolják, hogy a magyarok jól döntöttek, amikor a Fideszre szavaztak. A választók nemcsak az ország, de önkormányzataik vezetését is nagy többséggel olyan politikusokra bízták a korábbi választásokon, akikkel településük jobb teljesítményt ért el a biztonság, a munka, a közösségépítés és a gazdaság terén az elmúlt években.

Kézenfekvő az a kiindulópont, hogy egyértelmű összefüggés van a településvezetés összetétele és hatékonysága között. Ez az állítás nem is lenne különösebben érdekes. Az az ok-okozati összefüggés viszont már igen, hogy az elmúlt évek eredményei azt mutatják, helyi szinten is a Fidesz jelöltjére érdemes szavazni. Ez a biztosíték a fejlődésre és a további növekedésnek az előfeltétele. Mielőtt megnéznénk, mit mutatnak az eredmények, az önkormányzati választások előtti hetekben is fontos emlékeztetni magunkat a politikai előzményekre, hiszen ezek szerves részét képezik annak a történetnek, amelyben Magyarország és a magyar emberek jövője az elsődleges és legfontosabb szempont.
 
 
Eredményes nemzetépítés
 
Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-KDNP és az ország élén 2010 óta de jure is vezeti azt a nemzetépítő folyamatot, melynek objektív sikeréhez kétség nem férhet. Ez az építkezés azonban de facto jóval korábban kezdődött a kereszténydemokrata oldalon. A közösen elért teljesítmény egy valódi nemzeti összetartozásról tanúskodik, ami hosszú évtizedek eredménye. Jóllehet, mindig akadnak olyanok, akik akár jó szándékkal, de alapos ismeretek nélkül, esetleg megtévesztetten, vagy elfogultan és tudatosan ártanának Magyarországnak, igaztalan kritika és hamis vád alá vonják sikereinket. A Tavares-jelentéstől kezdve, a Sargentini-jelentésen át a momentumos botrányokig sajnos hosszú a sor.
 
Azok azonban már kevesebben vannak, akik a konstruktivitás jegyében fogalmazzák meg és ütköztetik érveiket a kormány politikájával szemben és tárgyilagosan el is fogadják azokat a tényeket, melyek a Fidesz-KDNP nemzetépítő törekvéseit támasztják alá. Ideértve a kettős állampolgárság biztosítását a határon túli magyar testvéreinknek, vagy azt a sok-sok erőfeszítést, aminek köszönhetően hazánkat a kölcsönös tisztelet szellemében, egy szuverén és együttműködésre törekvő országként ismerik el a világban. Ezzel szemben áll az a balliberális politika, mely 2004. december 5-én ellenállt a nemzet közjogi egyesítésének, Trianont pedig nem tragédiaként, hanem szinte már szükséges következményként kezelte. Ez pedig szembe megy a magyar állami érdekkel, a magyar egység gondolatával. Hála a magyar emberek éleslátásának, a tényekben alaptalanul kételkedők nincsenek elegen ahhoz, bár a hangerejük ezzel éppen fordítottan arányos, hogy a társadalomnak kárt okozhatnának. De nem volt ez mindig így. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján megtörtént az, amire demokráciában addig nem volt példa Magyarországon. 2006-ban Gyurcsány Ferenc kormányzása idején a megemlékezés békés tömegét könnygázgránátokkal kezdte feloszlatni az akkori hatalom. Ennél pedig csak súlyosabb következményei voltak az őszödi beszédként ismert balliberális lebukásnak. 
 
A történeti kitekintésből azt sem szabad kifelejtenünk, hogy az egymásután harmadik ciklusát tavaly kezdő politikai közösség történelmi változást menedzselt le Magyarország érdekében a magyar emberek bizalmából és támogatásával. Elébe menve az externáliáknak, azoknak a külső tényezőknek, melyek akaratunk ellenére így vagy úgy, de hatást gyakorolnak ránk. Gondoljunk csak az IMF hazaküldésére, vagy a multik megadóztatására. Nem azt néztük, hogy mit, miért nem lehet végrehajtani, hanem vízióval és megfelelő hozzáállással, kellő bátorsággal és helyes arányérzékkel nekikezdtünk a kármentésnek és a jövő építésének. Rég volt, mikor még arról beszéltünk; nem mindegy, hogy milyen felkészültségben ér bennünket a világ változása. Legyengült országként állunk-e a kíméletlen valóság előtt, vagy felemelt fejjel, egészséges önbecsüléssel, előre tekintve, küzdelmek árán szerzett eredményekkel a hátunk mögött. Leszámoltunk a merjünk kicsik lenni nemzetsorvasztó politikájával. 
 
 
Vádak kontra tények, régi versus új
 
A fiatalabb generáció tagjai között lehetnek olyanok, akik nem emlékeznek, vagy nem emlékezhetnek rá, milyen volt a 2010 előtti Magyarország. Nem az volt a kérdés, hogy mire költsünk többet, hanem az, miből fizeti ki az állam a tetemes IMF hitelt, amit a szocialista-liberális kormányok felvettek. Ma pedig arról szólnak a hírek, hogy nemzetközi gazdasági elemzők hazánk teljesítményét alulbecsülték, vagy, hogy van olyan ellenzéki politikus, aki szerint éppen azért nem keresztényi a kormány, mert segítséget nyújtunk az üldözött keresztényeknek a válságrégiókban. Hiába teszi ezt a kabinet a magyar emberek kétharmadának támogatásával, egyes szélsőséges pártoknak már az is baj, ha ezt egyáltalán szóvá tesszük. Ők inkább elhallgatnák, hogy soha nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség, soha nem emelkedtek így a bérek. Bővül a gazdaságunk, csökken a kitettségünk. Az országot felminősítették. A családoknak könnyebb lakáshoz jutni, mint korábban. Ingyen tankönyv jár a diákoknak. Tiszteljük az időseket, ami megmutatkozik a döntésekben. Egymillió új magyar állampolgár tett esküt, hogy formálisan is a magyar nemzet tagjaként élhesse az életét.
 
A hamis vádakkal szemben állnak a tények, amikről olvashatunk. A felsőoktatási dolgozók bére 2016 és 2018 között átlagosan 27%-kal emelkedik, az egészségügyi szakdolgozók bére 2016 és 2019 között átlagosan 65 százalékkal nő. 2017 és 2019 között átlagosan 30 százalékos béremelés jár a vasutasoknak, a postai dolgozóknak, a regionális közlekedési társaságoknál és a víziközmű cégeknél dolgozóknak. A munkanélküliség Magyarországon 2010-ben 12 százalék volt, 2018-ra történelmi mélységben: 3,8 százalékos. Aki képes és akar, az tud dolgozni Magyarországon. A 2010-es kormányváltás óta mintegy 750 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, a versenyszférában ez a szám 570 ezer. A foglalkoztatási ráta 2010-ben 54,6 százalék, 2018-ra 68 százalék fölötti. Az EU-ban az utolsó előtti helyről megközelítettük az átlagot. Eltöröltük az örökösödési illetéket, csökkentettük a személyi jövedelemadót a 2010 előtti 17 és 32 százalékról 15 százalékra, eltöröltük a 27 százalékos jövedelem adóalap-kiegészítést. Csökkentettük 4 százalékkal a bérek közterheit (szocho, eho), a társasági adót 19-ről, illetve 10 százalékról 9 százalékra, a kisvállalati adókulcsot 14-ről 13 százalékra, az internet áfáját 27-ről 5 százalékra.
 
2002 és 2010 között, a szocialisták kormányzása idején a gáz ára kétszeresére, az áram ára háromszorosára emelkedett, 2010 után a Fidesz-KDNP kormány véget vetett ennek a negatív folyamatnak. Átlagosan 25 százalékkal csökkentettük a háztartások rezsijét, a víz-, csatorna- és gázdíjakat. A szolgáltatókat köteleztük az árak csökkentésére és a fogyasztók megfelelő tájékoztatására. A magyar családok háztartási rezsiköltségei összjövedelmükhöz viszonyítva mind a közép-európai régióban, mind európai uniós összehasonlításban kiemelten magasnak számítottak. A rezsicsökkentés eredményeképpen a háztartási fogyasztási kategóriában euróban számolva a magyar családok fizetik a második legkevesebbet a földgázért és az áramért is Európában. Az élelmiszer-áfa csökkentése kedvezően befolyásolja az érintett termékek fogyasztásának változását. A családi adókedvezmény segítség a három gyermekes, vagy legalább három gyermeket vállaló házasok lakáshoz jutásában. Legalább 144 ezer gyerek kap napi háromszori étkezést szünidőben is. Több mint egymillió diák kap ingyen tankönyvet. A felsorolást pedig hosszan lehetne folytatni, melyek csak további alátámasztását adnák annak, hogy a kormány mi mindennel fejlesztette az országot. Ha mindent nem is lehet itt felsorolni, azt azonban fontos kiemelni, hogy az önkormányzatok konszolidálása nélkül, mely a Fidesz-KDNP parlamenti többségének köszönhető, a helyi közösségek egy végeláthatatlan adósságspirál rabjaiként görgetnék maguk előtt a szocialisták által felvett hitelek vaskos tartozásait. 
 
Az a tény tehát, hogy Magyarország jobban teljesít, amit a számok is igazolnak, egyben azt is mutatja, hogy van mit veszítenünk: azt, amiért a magyar emberek megdolgoztak az elmúlt évek során. Ezért éppúgy meg kell becsülnünk saját teljesítményünket, mint azt, amire elődeinktől kapott alapként építkezhetünk. Ezeréves keresztény államiságunk ez a sziklaszilárd talapzat. Az országnak, a magyar nemzetnek és a településeknek ezért érdekében áll, hogy ez az építkezés folytatódjon. Ezt pedig a számok alapján is, csak a Fidesz és a vele szövetségben lévő magyar emberek együttesen képesek végrehajtani. 
 
 
Észérvek a településfejlesztésben
 
Áder János köztársasági elnök október 13-ra tűzte ki a soron következő önkormányzati választásokat. Az országban megkülönböztetünk 19 megyét és a fővárost, benne 23 kerületet, 23 megyei jogú várost, valamint közel 3200 települést, ahol idén a helyhatósági választásokat tartják. Ami többek között közös bennük, hogy a helyi közösségek pontosan tudják, mi az érdekük. Ha végignézzük a korábbi választási eredményeket és a települési statisztikákat, a fentebb leírt, egyszerű, de annál világosabb következtetésre juthatunk. Vagyis: „hallgass az eszedre, ha fontos számodra, hogy fejlődjön a településed!”. Az összefüggés erősségét Budapest példája jól illusztrálja. 
 
A városvezetés figyel az emberekre, jó elképzelései vannak, amiket meg is valósít. Javult a fiatalok és a turisták helyzete. Szebb lett a város és a felújításokat belátható időn belül be is fejezik. A közlekedésben is érdemi előrelépések történtek hat év alatt. Budapest feltette magát a világtérképre, nemzetközileg elismert hírességek méltatják. Tarlós István főpolgármester vezetésével ma már természetes, hogy a nyári programoknak is otthont adó magyar fővárosban nincs helye közszeméremsértésnek, erőszaknak. Vagyis Budapest tényleg egyre jobb hely és a város érzékelhetően fejlődik, megtalálta a jó irányt és ezt a külföldről érkezők pozitív nyilatkozatai is visszaigazolják. Nem csoda hát, hogy a főpolgármester arról számolt be a héten, hogy az Economist rangsora alapján Kelet-Európa legélhetőbb városa lett Budapest, 2010 óta húsz helyet léptünk előre.
 
Jó példa még a főváros XVII. kerülete, Rákosmente, melynek 2006 óta van jobboldali vezetése. Kevesen vitatják, hogy a korábban koncepció nélküli szocialista városrész helyett évek szisztematikus fejlesztéseivel megerősített, prosperáló települést hagyott maga után a helyi közösség szeretve tisztelt vezetője, a napokban elhunyt Riz Levente polgármester. Az egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy Rákosmente nemcsak kőből épül, hanem azáltal is, hogy miként épülnek a közösségei. Ebben pedig példaértékű szerepet töltött be polgármesterként és magánemberként egyaránt. Sokan mondtak köszönetet neki azért a teljesítményért, amit elért a kerületért, és azért, hogy magánemberként is ismerhették. 
 
A jó közösségek kulcsa pedig éppen ez. Az ember és a teljesítmény, ami mögötte van. És hogy mi következik mindebből? A Fidesz-KDNP és a teljesítmény együttállása leegyszerűsíti a kérdésre adható választ. Azért érdemes a Fidesz-KDNP jelöltjére szavazni, mert a számok által is igazoltan csak a kormánypártok melletti döntés az ésszerű döntés. Mint az elmúlt választások során, a jövő kulcsa most is a magyar emberek kezében van. A miénk a döntés, hogy miként folytatódik ez a történet. Akinek tehát fontos a települése, az a Fideszre adja le a voksát október 13-án. Akinek pedig nincs más érve, az gondoljon csak arra, a számok alapján ez az egyedüliként ésszerű döntés. 
 
 
Pálfalvi Milán
 
A szerző kereszténydemokrata közgazdász