Amikor a CCM még gyerekcipőben járt Amerikában, már létezett egy csapat, amelyik a keresztény kortárs könnyűzene műfajában sikereset alkotott. A MercyMe 2004-es albuma, az „Undone" éppen ennek lett hallható bizonyítéka, amely ma is magas színvonalat képvisel. A humoráról, olykor a megrögzött határok szelíd feszegetéséről ismert texasi csapat Istenben való hitéről tesz tanúságot dicsőítő projektjei során. A profi zenészekből álló együttes a keresztény könnyűzene egyik legjobb csapatának számít.
Különleges dolog egy olyan zenekarról írni, amelynek, ha a nagykiadós lemezeiket tekintjük, a harmadik, ha a független kiadós lemezeiket is ide számítjuk, akkor a kilencedik nagylemezüket készítették el 2004-re, amely az „Undone” címet viseli. Ez azt mutatja, hogy a CCM (contemporary christian music) felvirágozását jelentő időszak előtt jócskán már tevékeny volt a zenekar, amikor ezt a típusú zenét játszani még nem volt egyáltalán divat az USA-ban.
A texasi Greenvillből származó nagyszerű amerikai, MercyMe névre keresztelt zenekar tehát már korábban letette névjegyét a keresztény könnyűzene asztalára. Frontemberük, Bart Millard alakját és élettörténetét a tavaly tavasszal készült „I can only imagine” című film mutatta be kellő alapossággal.
I Can Only Imagine – a megbocsátásból született dal meghódította a világot
hirdetésBár a dicsőítő zenekar hivatalosan 1994-ben alakult, Bart Millard mégis úgy nyilatkozott, hogy a csapat születése olyan folyamat volt, amelyet Isten már megkezdett benne a középiskolában.
Ha valaki manapság keresztény könnyűzenére gondol, mindig inkább az imák vagy a „minden szép Istennel” gondolatok jutnak az eszébe. Pedig az életnek vannak keservesen küzdelmes árnyoldalai is. És noha Bart Millard jópofa csapatával szintén pozitívan ragadja meg a keresztény élet lényegét, mégis egy olyan élet áll a hátterében, amely korántsem nevezhető felhőtlennek.
– Hetente háromszor vagy négyszer vertek meg – mondja Millard. Nyolc vagy kilenc éves korában apja annyira megverte, hogy utána nem tudott ruhát viselni, és két napig kellett hiányoznia emiatt az iskolából. – Azt hittem, meg fog ölni – mondta az őt megverő apjáról, akinek sok évvel később mégis sikerült megbocsátania.
– Tudom, hogy ki voltam korábban, azt is tudom, ki vagyok most. Mindez egyetlen dolgot támaszt alá nekem, akit úgy hívnak: Krisztus – jelentette ki Bart Millard.
A csapat ma is aktív, folyamatosan alkotnak. Legutolsó nagylemezük 2017-ben jött ki „Lifer” címmel. Ezen kívül természetesen vannak válogatáslemezeik és karácsonyi albumaik. Léteznek az úgynevezett „worship projectek” is, amelyek dicsőítő dalokból összeállított lemezeket jelentenek. Ezekben nagyon direkt módon kerül kifejezésre az Istenhez fűződő kapcsolatuk megélése.
Az egyéb albumokban léteznek „áthallás nélküli” számok is, amelyek üzenetében nem felfedezhető a vallási kötődés, ellenben tematikájukat vizsgálva pozitív irányba mutatnak. Úgy tűnik, mintha – Amy Grant munkásságához hasonlóan – ez a zenekar is szeretné a világi színtéren megmutatni tehetségét, és kipróbálni magát. Talán nem csodálkozunk a hasonlóságon, hiszen a MercyMe karrierjének elindulása éppen „a keresztény pop királynőjének” felfedezéséhez és támogatásához köthető.
A texasi banda a műfaj szereplői előtt igen magasra tette a mércét. A keresztény könnyűzene egyik topjának tekinthető. Nem véletlen, hogy az idén ötvenedik alkalommal megrendezendő GMA Dove Awards díjátadójának előadóiként tűnnek majd fel olyanok mellett, mint az előbb már említett Amy Grant, Michael W. Smith, Steven Curtis Chapman, Brian Johnson és mások.
Forrás: Karc FM/Igéző; Fotó: mercyme.org
