A házasságkötés nem puszta formalitás

Elavult intézmény, felesleges hercehurca, csak egy papír, a belsőleg bizonytalanok pótcselekvése, a látszat fenntartása a külvilág felé, válás esetén pedig bonyolult és fájdalmas jogi, vagyoni, láthatási viták végeláthatatlan folyamával jár – idézi a szerző az úton-útfélen hallható házasságellenes véleményeket, kifogásokat, amelyek ellenére mégis sokan vállalkoznak arra, hogy az állam, vagy épp Isten színe előtt is felvállalják egymást és közös, életre szóló döntésüket.

Az együtt élő párok megspórolnak valamit, amely erőt adhatna a későbbiekben ahhoz, hogy a minden kapcsolatban előbb-utóbb adódó nehézségeket közösen tudják leküzdeni. A tandemugrók ugrás előtti stresszéhez hasonlítható, közösen átélt határélmény – nevezetesen a házasság tanúk előtt tett kölcsönös fogadalma – erőt ad a párnak, hogy ne csak a sors kezére legyen bízva az együtt maradás kérdése.

Az igazsághoz hozzátartozik – mutat rá Póta Réka – hogy a házasság puszta ténye nem jelent feltétlen garanciát a párok együtt maradására. Mindkét esetben adódhatnak olyan helyzetek, amikor az egyik fél, vagy akár mindkettő olyan abszurd helyzetet teremt, amire már valóban nincsen konstruktív megoldási lehetőség. Ám a házasságot egy életre szóló szövetségnek tekintő felek nagyobb valószínűséggel kooperálnak sikeresen.

De vajon mi az üzenete a házasságkötés elmaradásának? Az érett személyiségben mélyen ott gyökerezik az igény a szeretett féllel való egységre, biztonságra, adott hivatás, értékrend melletti elköteleződésre, az életre szóló szerelemre, annak ünnepélyes megpecsételésére, amelynek hiányából fakadóan az együttélések magukban hordoznak egyfajta bizonytalanságot, hiszen a végső szándék tisztázatlan marad. És még ha a házasságok esetében is fel-felmerül a sikerül vagy nem sikerül kérdése, az eltökélt szándék mégis a sikeresség irányába billenti a mérleget, hiszen egyik fél sem tartja fenn magának a jogot, hogy a párjának tett ígéretét idővel megváltoztassa.

Miért ragaszkodjunk a házassághoz, ha úgyis válás a vége? Ugyanakkor miért ne támogatnánk a melegek házasságát? Miért ne védekezzünk a foganás ellen, ha egyszer túlnépesedés van a világon? Miért ne abortáljon az, aki képtelen megfelelő körülmények között felnevelni a gyerekét? – idézi a ma divatos, az ember szabadságát látszólagosan védő kérdéseket a szerző, aki szerint a világban ma fordított logika tapasztalható: problémakezelés helyett gyors tűzoltás.

Mint minden jól működő szervezet, a házasság is akkor lehet hatékony, ha megfontoltan tervezzük, felkészülve az esetleges hézagok feltárására és kezelésére, a hirtelen meghozott vészreakciók helyett.

Ha a fenti kérdéseket eleve a felelős és érett szexuális viselkedésre nevelés, a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek kiküszöbölése, illetve a házasság és a család valódi jelentése és funkciója szempontjából közelítenénk meg, mindjárt egészen más szemszögből, más megvilágításban látnánk a rájuk adható válaszokat is – foglalja össze a lehetséges megoldást a szerző.

A teljes írás itt olvasható.

Forrás: Képmás Magazin