Az ellenzéki összeborulás trójai falovai

Vagyunk jó néhányan, akik úgy gondoljuk, az önkormányzati választások alapvetően nem a pártpolitikáról szólnak, ezért akár mentesek is lehetnének attól. Ám hamar be kell látnunk, hogy a magukat függetlennek jelölő indulók mögötti támogató pártok gyorsan elcsúfítják az elsőre idillinek látszó képet. Ha fontos számunkra a keresztény és konzervatív értékek védelme, nem tudunk majd olyan képviselőjelöltre szavazni, aki akár csak erre az előttünk álló ötven napra eladta a lelkét a balliberális, nem egyszer romboló eszméket idehaza megjelenítő ellenzéki összeborulásnak. Hiába tudjuk valakiről, hogy „rendes ember", és ezidáig alapvetően akár egyházi értékek megőrzésén tevékenykedett, ha most a siker érdekében eladta magát az elveivel – és a mi elveinkkel is – ellentétes nézetet képviselő ellenzéknek. És senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy ez ingyen lehetséges. A liberális diktatúra nem ilyen elnéző – ezt jobb, ha nem tévesztjük szem elől!

Az önkormányzati választások előtti kampányidőszak startpisztolya eldördült. A jelöltek gyűjtik az aláírásokat. Van, aki készen áll, mások még küzdenek. De már most kérdéseket vethet fel számunkra a megmérettetést vállaló „független” jelöltek helyzete. 

A helyhatósági kérdésekben olykor talán úgy gondoljuk, helyesebb lenne minden jelöltet párthoz köthető matrica nélkül megmérettetni, hiszen mégis csak helyi ügyekért küzd majd az elkövetkezendő években.

A valóság azonban az, hogy a magukat függetlennek beállító, „se ide, se oda jelöltek” mögött is ott sorakoznak az őket támogató, az őket befogadó pártok. Mármost, ha valaki – jóllehet pozitív értékekkel rendelkezik, jó beállítottságú, értünk sokat tevő induló – mégis olyan pártok karjaiba hullik, akiknek közismert elveik és szemléletük a keresztény és konzervatív értékekre fogékony szavazó számára nem felvállalható, akkor az mégis rejt valamiféle üzenetet magában.

A nagy ellenzéki összekarolás ingatag szövetségének hátterével nem egy esetben értékőrző, baráti vagy civil közösségek jeles emberei is elindultak a megmérettetésen. Biztos, ami biztos „függetlenként”. Mondván, itt legalább befogadták őket. És ez még a jobbik eset. Mondjuk úgy: nagyon naiv. Van a másik lehetőség, amikor valaki azért nevezi magát függetlennek, hogy egyszerűen átverje a szavazókat: esetleges győzelme esetén kimutatja majd a foga fehérjét.

De tegyük fel magunknak az őszinte kérdést: hogyan lehet valaki független, ráadásul értékőrző, számunkra rokonszenves figura, akinek a neve mellett az ellenzéki pártok matricája található? A válasz az, hogy sehogy.

Hiába jó ember valaki. Hiába ismerős, kedves és jó szándékú. A „matricák” magukért beszélnek. Ha valaki konzervatív értékrendjét hangsúlyozza, ám eközben az ellenzéki pártok támogatását élvezi, inkább olyannak tünteti fel magát, mint az az ember, aki a remélt siker és mások megsegítése érdekében egy kis időre eladja a lelkét. 

Ezek a mini árulások nem férnek bele a „jó jelölt” fogalmába. A helyzet az, hogy bármennyire is vágynánk arra, hogy a helyhatósági választások pártfüggetlen megmérettetések legyenek, mégis a jelenlegi helyzetben világos eligazodási pontot nyújthat számunkra a jelöltek neve melletti támogató pártok matricája. Ha valaki mégis függetlenként indul, az minimum jól állítsa össze a támogató pártokból egyéni, „független” Lutra albumát!

És még egy gondolat: senki ne képzelje, hogy a balliberális erők támogatása ingyenes lehet, amelytől egy estleges sikeres bejutás esetén a győztes jelölt függetlenítheti magát. Mindennek ára van. A balliberális kurzus általában nem engedi meg, hogy valaki valódi értékeket markánsan képviselhessen az ő háttértámogatásával.