Mint Királynő tündököl

XII. Piusz pápa 1950. november 1-én hirdette ki Szűz Mária mennybevitelének dogmáját. Az Egyház hitében ez a hittétel már a legrégebbi idők óta elevenen élt, amelyet a reformáció megújító szándéka talán méltatlanul félresöpört. Suenens bíboros Új Pünkösd? című könyvében azt írja, hogy éppen Jézus anyja, Mária anyai köténye lehetne az a hely, ahol az egymástól elszakadt testvérek Jézus Krisztusban újra megtalálhatják a vágyott egység útját.

„Szűz Mária végül is mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként elnyerte a mentességet a sírban való romlástól, és – szent Fiához hasonlóan – legyőzve a halált, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe, ahol szent Fiának, az örökkévalóság halhatatlan Királyának jobbján mint Királynő tündököl” – így fogalmazta meg XII. Pius pápa apostoli rendelkezésében az egyházban élő ősi hitet és meggyőződést.

Ezen a szép ünnepen, amelynek gyökerei egészen az ősegyház gyakorlatáig vezetnek vissza bennünket, arra emlékezik tehát az egyház, hogy a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Jeruzsálemben az 5. században már megemlékeztek Jézus Krisztus édesanyjának égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „Szűz Mária elszenderülése” névvel illették. A 6. század során már Keleten is elterjedt ez az ünnep. Róma a 7. században vette át, amelyet idővel Assumptio beatae Mariae-nak neveztek el, a Boldogságos Szűz mennybevételére utalva.

A Jelenések könyvének látnoka így beszél a mennybe felvett asszonyról, akinek képe az egyházra is utal: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona” (Jel 11. fejezet). Talán ritkán gondolunk bele abba, hogy az Európai Unió zászlójában található 12 sárga csillag éppen ennek az égi dicsőségbe felvett asszonynak a jellé vált életére utal.

Szent István király ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába, aki innentől kezdve hazánk égi pártfogója, vagyis Patrona Hungariae lett. A Himnuszt megelőzően a katolikus magyarság néphimnuszaként volt ismeretes és használt a Boldogasszony Anyánk kezdetű egyházi népének. Legkorábbi lejegyzett szövegét Szoszna Demeter, pannonhalmi bencés szerzetes 1715-ös énekeskönyvéből ismerhetjük. 1793-ban a művet már „nationalis cantitio”-ként, azaz nemzeti énekként említik az írások.

Forrás: Magyar Kurír; Fotó: Székelyhon.ro