Ötven esztendeje indult az Apollo 11 a Hold meghódítására

1969. július 16-án, helyi idő szerint 9:32-kor emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) űrközpontból egy Saturn hordozórakéta, csúcsán az Apollo 11 űrhajóval – a Columbia nevű parancsnoki modullal és az Eagle (Sas) elnevezésű holdkomppal –, három utasával, Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin „Buzz” Aldrin űrhajósokkal, akik nem kisebb feladatot vállaltak, mint azt, hogy egy lélegzetellátó küldetés során hamarosan leszálljanak a Holdra.

A Saturn rakéta

Ahogy mindenki emlékezik arra, hogy épp hol tartózkodott, amikor az ikertornyokba becsapódtak a repülőgépek, úgy ezek is feledhetetlen percekké váltak azoknak, akik már megélték ezt az ötven esztendővel ezelőtti pillanatot, de még inkább a pár nappal későbbi július 20-át, amikor elhangzott ez a mondat, amint Neil Armstrong kimondta:

„Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

A történelmi lábnyom a Holdon

E sorok írója is jól emlékszik arra az olajpadlós tanteremre, s arra a Kékes televízióra, ahol a tanító nénivel és osztálytársakkal könnyek között hallgatták meg e felemelő mondatokat. Hittük is még egy jó darabig, hogy innentől, e fantáziánkat felgyújtó pillanatoktól kezdődően valamiféle csodás jövő áll az emberiség előtt, minden széthúzást, ellenségeskedést, gyűlöletet félreteszünk ekkortól, s ezentúl majd csak ehhez hasonló nagy és nemes célok megvalósításáért küzdünk mindannyian, ahányan csak együtt élünk e bolygón, és végérvényesen az Építés kora kezdődik… Mondom, gyerekek voltunk!

Az emlékezetes tévéadás

És persze arról sem tudtunk, hogy akkoriban ez az emlékezetes, történelmi tévéadás milyen komoly politikai fejtörést okozott hazánk akkori vezetőinek! Magyarország ádáz ellenfele volt az Egyesült Államoknak, így a várhatóan sikeres Holdra-szállás bemutatása bizony egyféle „hidegháborús csatavesztését” hozhatta el a „béketábornak”. A kommunista vezetőknek ezért komoly dilemmát jelentett, hogy egyáltalán közvetítsék-e, ha igen, akkor élőben vagy felvételről, teljes terjedelmében vagy csak összefoglaló formában?

A holdkomp leszállásra készül

Mint mindenről, akkoriban erről is a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága döntött, amely a cigarettafüstös pártirodákban szinte az utolsó percekig döntésképtelennek bizonyult. Végül az a tény döntötte el az élőadás sorsát, hogy az osztrák televízió – amelynek adását Nyugat-Magyarországon tökéletesen lehetett fogni – egyenesben közvetítette az eseményt, így semmiképpen sem lehetett elhallgatni a dolgot.

Végül az MTV az Eurovízió adását átvéve egyenesben adta a magyar idő szerint késő este zajló leszállást. Ezt követően, mivel a hazai tévéseknek nem volt előzetes információja, hogy esetleg előbb elkezdődhet a holdséta, a stábot hazaengedték, hogy majd reggel, az eredetileg tervezett időben adják le élőben Armstrongék holdsétáját. Ám a kiszállást előrehozta az amerikai irányítóközpont, így a holdsétát már felvételről közvetítették a hajnali órák helyett reggel.

A szokatlan időpont ellenére mintegy 800 000 készüléken – azaz hozzávetőleg 2 milliónyian – követték az élő adást Magyarországon.

A lapok elképesztően visszafogottan, tárgyszerűen, mindenféle különösebb – a történés jelentőségéhez egyébként illő – lelkesedés nélkül számoltak be erről a történelmi eseményről. Megpróbálták azzal ellensúlyozni a szovjet vereséget, hogy kiemelkedően „sikeresnek” tüntették fel az ember nélküli Luna–15 szonda július 21-i leszállását, amely gyakorlatilag Holdba való becsapódással fejezte be a küldetését.

Az Apollo 11 napra pontosan az 50 esztendővel ezelőtti kilövését követően pontos manőverezéssel három nap alatt érte el a Holdat. 13 keringés, nagyjából egy napnyi Hold körüli pályán való tartózkodás után engedélyt kapott az irányítástól a leszállásra. Aldrin és Armstrong átszállt az Eagle („Sas”) nevű holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben és Hold körüli pályán repülve tovább ott várta meg társai visszatértét.

A Sas nevű holdkomp

A leszállást végig nehézségek kísérték, a fedélzeti számítógép ismeretlen hibát jelzett kétszer is, majd a Hold felszíne fölött igen alacsonyan kiderült, hogy a simának hitt térség hatalmas sziklákkal és egy nagy kráterrel tarkított tájék, ami közvetlen életveszélyt jelentett az űrhajósokra. A fedélzeti számítógép kifejezés komoly túlzásnak mondható, hiszen az ősi mobiltelefonokban is több számítási erő volt, mint a Hold meghódítására szánt vezérlőben.

Armstrong végül az egyébként is szűkös üzemanyag intenzív felhasználásával, kézi vezérléssel bravúrosan egy biztonságos helyre navigálta a holdkompot, és Aldrinnal szerencsésen leszálltak a Nyugalom Tengerén.

A tartályokban mindössze 20 másodpercnyi repülésre elegendő üzemanyaggal az Apollo–11 kétfőnyi legénysége 1969. július 20-án 20:17-kor (UTC) leszállt égi kísérőnkre, a Holdra:

„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt”.

A NASA e nap tiszteletére az egész űrutazás feszült pillanatait most teljes terjedelmében „élőben” elérhetővé tette, amely itt tekinthető meg.

Ajánljuk figyelmükbe, s elérzékenyülésükre azoknak, akik úgy emlékeznek minderre, mint ami tényleg kezdete lehetett volna valami nagyon szép emberi történetnek!

Forrás: Wikipedia

Iratkozzon fel hírlevelünkre