Megválasztják-e az Európai Bizottság élére Ursula von der Leyent?

Bár az Európai Tanács tagjai két héttel ezelőtt megegyeztek arról, hogy Ursula von der Leyent jelölik az Európai Bizottság elnöki pozíciójára, korántsem biztos, hogy a német jelöltet a kedden esedékes voksoláskor az Európai Parlament is megszavazza. Az utóbbi napokban az európai baloldali pártok képviselői a német jelölttel szemben aggályokat fogalmaztak meg. Mivel von der Leyennek legalább az egyik baloldali frakció támogatását el kell nyernie a sikerhez, az érintett formációk alkupozíciójukkal élve követeléseikről sem hallgattak. Ha a parlament von der Leyen személyét nem hagyja jóvá, akkor az Európai Tanácsnak új személyt kell jelölnie az elnöki pozícióra.

Először szerdán az európai baloldal két kisebbik képviselőcsoportja, az Európai Egységes Baloldal és a Zöldek jelentették be, hogy a szavazás során nem fogják támogatni Ursula von der Leyent. Nyilatkozatukban markánsan állást foglaltak a német politikussal szemben, és gyakorlatilag a megegyezés valamennyi lehetőségétől mereven elzárkóztak. A két párt Ursula von der Leyen személyét és ideológiai elképzeléseit, valamint megválasztásnak módszerét egyaránt kifogásolta. 

A következő napokban a két nagyobb baloldali frakció is megfogalmazta kifogásait. Csütörtökön a Renew Europe képviselőcsoport szólalt fel a német politikussal szemben. A pártcsalád számos követelésnek adott hangot, többek közt azt is igényelték, hogy a bizottság egyik alelnöki székébe ülhessen be csúcsjelöltjük, Margrethe Vestager is.

Hozzájuk hasonlóan az Európai Szociáldemokraták frakciója pénteken négy oldalban részletezte azt, hogy milyen szakpolitikai kérdések tekintetében várnak világos célkitűzéseket von der Leyentől a támogatásukért cserébe.

Hivatalos állásfoglalásaik szerint mindkét pártcsalád elutasítja azt az alkukötési folyamatot, amelynek révén az Európai Tanács a német politikust jelölte az bizottsági elnöki pozícióra. Arra hivatkoznak, hogy ezeknek a megegyezéseknek a révén a miniszterelnökök felrúgták a csúcsjelölti rendszert, és nem egy olyan politikust jelöltek a bizottság élére, akiről az európai polgárok szavaztak volna (ehhez kapcsolódóan persze megjegyzendő, hogy a csúcsjelölti rendszer értelmében „befutó” Manfred Weber személyét többek közt ők maguk is elgáncsolták).

A balliberálisok tehát nem hajlandóak figyelembe venni azt, hogy a német politikus egy reális alkufolyamat révén lett jelölve a bizottság élére, egy olyan helyzetben, amikor a hosszú tárgyalások után ő mutatkozott az egyetlen olyan pragmatikus és megfelelően kvalifikált személynek, aki elnyerheti a Tanács támogatását.  És könnyen lehet az, hogy az Európai Parlament jelenlegi erőviszonyainak tükrében meg tudják vétózni a német politikus személyét.

Ursula von der Leyennek a jelenlegi felállás szerint minimum 374 szavazatot kellene elnyernie ahhoz, hogy megválasszák a Bizottság elnökévé. Ebből eddig „borítékolhatóan” csupán a szükséges voksok kevesebb, mint felét – az Európai Néppárt 182 szavazatát – tudhatja maga mögött.

A Néppárt mellett jó eséllyel beállnak majd mögé a 63 képviselővel rendelkező Európai Konzervatívok és Reformisták is, akik egyelőre ugyan visszafogottan nyilatkoztak a személyéről, de pozitívan ítélik meg célkitűzéseit és várhatóan támogatni fogják őt a szavazás során. 

A jobboldali frakciók közül kérdésesnek mondható, hogy miként dönt az egy hónapja alakult, 72 képviselővel rendelkező Identitás és Demokrácia képviselőcsoport. Ők ugyanis von der Leyen személyéről egyelőre nem nyilatkoztak, és a többi képviselőcsoporttal ellentétben nem is hallgatták meg programját. 

Az olasz Insideover portál szerint a német politikus kifejezetten kerüli a képviselőcsoporttal való érintkezést, mert attól tart, hogy ha ők támogatnák, akkor garantáltan elvesztené a Renew Europe-pal vagy a szociáldemokratákkal való megegyezés lehetőségét. Ettől függetlenül persze elképzelhető az, hogy Identitás és Demokrácia frakciója is támogatni fogja Ursula von der Leyent, de egyelőre az ő állásfoglalásuk is bizonytalan. 

Ugyanez elmondható a frakciókon kívüli pártok mintegy 56 képviselőjére is, akik változatos – bár többségében jobboldali – ideológiákat képviselek. A függetlenek többsége nemrég még a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakciójához tartozott, amely azonban hivatalosan június 26-án megszűnt azáltal, hogy az újabb európai parlamenti ciklus indulása előtt nem tudott frakciót alakítani (A jelenlegi szabályok szerint ugyanis frakció alakításához legalább 7 tagállamból kell megválasztott képviselővel rendelkezni, ők azonban csak háromból delegáltak képviselőket).  A pártonkívüliek közül a legnagyobb befolyással a 29 képviselővel rendelkező Brexit Párt, valamint a 14 szavazattal rendelkező olasz koalíciós kormánypárt, az Öt Csillag Mozgalom rendelkezik.

Mindebből az látszódik, hogy egyelőre óriási a bizonytalanság a tekintetben, hogy miként fog alakulni a szavazás. Ráadásul még a fent említett frakciók és képviselők támogatása sem elég önmagában von der Leyennek ahhoz, hogy megválasszák. A 751 fős – de jelenleg csak 747 fővel működő – Európai Parlamentben ugyanis 388 helyet a négy balliberális frakció képviselői (Szociáldemokraták: 154 – Renew Europe: 108 – Zöldek: 74 – Európai Egységes Baloldal: 52) foglalnak el, vagyis 

Ursula von der Leyennek legalább az egyik baloldali frakció támogatását el kell nyernie a sikerhez. 

Amennyiben a német politikusnak a Szociáldemokratákkal vagy a Renew Europe -pal sikerül megegyeznie, az már elégnek bizonyulhat a megválasztásához (bár a Renew Europe 108 fős támogatása esetén a Demokrácia és Identitás, valamint a pártonkívüli képviselők szavazatain is múlik még a megválasztása). A Zöldek és az Európai Egységes Baloldal támogatásának elnyerése – a fenti nyilatkozataik alapján – jelen pillanatban szinte lehetetlennek tűnik Ursula von der Leyen számára. 

A labda tehát most elsősorban Ursula von der Leyen és a szociáldemokraták, valamint a Renew Europe hármasa között pattog, és egyelőre nem lehet biztosan látni, hogy sikerül-e megegyezésre jutnia ebből a trióból legalább két félnek. 

Amennyiben Ursula von der Leyent az Európai Parlament kedden nem szavazza meg, az Európai Tanácsnak harminc napja lesz új jelöltet megnevezni, és gyakorlatilag újraindulnak a legfőbb európai tisztségekről szóló tárgyalások. Jelen pillanatban azt még nem lehet tudni, hogy ebben az esetben a Tanács ismét a csúcsjelöltekkel próbálkozna, vagy teljesen új neveket venne fontolóra. 

***

Ebben a témában friss interjúnk Hölvényi Györggyel:

Hölvényi György: mindenki helyezkedik és kalkulál az Európai Parlamentben