Azok a férfiak

Egy ismerősöm meséli, hogy fia, nősülés helyett, rövidebb-hosszabb idő után új és új barátnővel áll elő.

Egyik alkalommal egy nagyobb társasággal ment kerékpározni, benne az aktuális barátnőjével. Egy helyen megálltak fölfrissülni, és barátnője bement a boltba üdítőt hozni mindenkinek. Összebarátkozván az egyik eladólánnyal, az segített neki kihozni a szépszámú italt, de amikor meglátta a leány barátját, lecsapta a tálcát az első kőre, gaz csábítóként szidalmazva az illetőt (ami neki nem esett jól).

Természetesen nem vagyok híve a „barátnők” felelőtlen váltogatásának, de a lány viselkedését sem értem meg. Az ugyanis, aki gondolkodás nélkül fejest ugrik az első barátságosan feléje forduló férfi ágyába, ne szidja a csábítókat. Először nézzen magába, aztán gondokozzon el, miért viselkedhetnek a férfiak felelőtlenül.

Egy vallásos család fia időnként hazaállított éjjelre egy-egy lánnyal. A mama elővette a fiát, fölhívva figyelmét a felelősségre, és arra, hogy minden ilyen kapcsolatban a lányok sokkal sérülékenyebbek. Erre a fia a következőket válaszolta: „De mama! Ha egyszer agresszívan bemásznak az ágyamba, akkor viseljék ők a felelősséget.”

Van benne igazság. De hol vannak azok a nők, akik nem barátnők lesznek? Biztosan csakis a férfiak hibásak, és a lányok ártatlan áldozatok?

Maróth Miklós