A pap igenis politizáljon!
A május 26-ai EP-választás napján Kálmán Peregrin atya azt találta mondani az általa bemutatott szentmise prédikációjában, hogy a híveknek ügyelnie kell rá, mely pártra szavaznak: igyekezzenek olyan politikai formációt választani maguknak, amelynek elvei és értékei közel állnak a keresztény elvekhez és értékekhez. A balos lapoknak, mint mindig, ezúttal is „fájt” a politizáló papi megszólalás, ami egyébként – írja ironikusan Szilvay – „tényleg döbbenetes” volt…
„Mintha a szocialistákat felszólítanák, hogy a szocializmussal összhangban álló pártra szavazzanak; a feministákat, hogy támogassák a feminista pártot; a zöldeket meg a zöldekhez terelnék! Ki látott már ilyet?”
Persze a baloldali és liberális médiumok csak akkor kiabálnak, ha az éppen aktuális „papi politizálás” tartalma nem tetszik nekik. Hogy mást ne mondjunk, Beer Miklós is politizált, amikor – jóllehet „nevek” említése nélkül, de azért tökéletesen érthetően – a jelenlegi kormánypártok ellenében foglalt állást a 2018-as országgyűlési választások hajrájában. Többször is. Persze nem mondta meg, hogy a Fidesz-KDNP helyett mely ellenzéki pártot válassza magának a hívő ember – de lássuk be, az intergalaktikus ellenzéki összefogósdi és visszalépősdi nagy tüzében efféle kínos precizitásra egyáltalán nem is volt semmi szükség. Miklós püspök úr tehát szintén politizált – mégsem vonták kérdőre a baloldali médiumok.
„Úgy tűnik, a baloldal elképzelései szerint az egyháznak csak akkor nem szabad politizálnia, ha az a politizálás szembe megy velük, de ha épp őket erősítené, akkor persze igenis politizáljon!”
– így Szilvay.
Ráadásul a Vatikánnak még konkrét „útmutatója is van azzal kapcsolatban, hogy a híveknek hogyan is kell viselkednie a közéletben. A püspöki kar pedig szintén szokott kiadni szavazási útmutatót”.
Az egyháznak tehát az embereket érintő összes fontos kérdéssel dolga van, a szegénység problémájával éppúgy, mint az anyasággal és a családdal, a migrációval és a többi vallással, vagy épp a nyelvre – szavainkra, fogalmainkra – vonatkozó változatos machinációkkal kapcsolatosan. Márpedig, könnyű belátni, ezek a nagy jelentőségű kérdések teljességgel elválaszthatatlanok a politikától: közös ügyeink intézésétől.
„Ha már az is politizálás, hogy a pap elmondja, szerinte milyen elvek mentén kellene szavazni, akkor igenis, a papok politizálnak, és nagyon is jól teszik, hogy politizálnak.”
*
Olvassa el Szilvay Gergely Mandineren megjelent cikkét: Igen, a papok politizáljanak!
