A keresztény gondolkodás összetartó erő volt a trianoni traumában
Az emléknaphoz kapcsolódva Nánay Mihályt, a Történelemtanárok Szakmai Szövetségének elnökét kérdeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyiben nyilvánult meg a trianoni trauma következtében a történelmi egyházak nemzetmegtartó ereje, illetve milyen kapcsot jelentettek az elszakított magyarok számára anyaországukhoz való kötődésükben.
A kommunista puccs közbeszólt
„Érdekesség, hogy először a Vatikánnal mint szuverén hatalommal merült fel a diplomáciai kapcsolat lehetősége 1918-ban, ami nem kellőképpen hangsúlyozott tény. A magyar kormány elsősorban a nemzetközi elismerést, másodsorban pedig pápai támogatást várt az eljövendő békekonferencián. Fontos azonban látni, hogy a katolikus egyház egy univerzális, nemzeteken felül álló szervezet, amely alapvetően nem állhat be az egyes nemzeti törekvések mögé, éppen ezért gyakran hibásan szokták értelmezni a katolikus egyház feladatát e téren – például helytelen a pápa támogatását várni egyes nemzeti kisebbségek ügye kapcsán. Sajnos a kapcsolatfelvételi kísérlet – bár majdnem sikerrel járt – az 1919-es kommunista puccsal elakadt. Később aztán már Horthy kormányzósága alatt, 1920-ban valósult meg a diplomáciai kapcsolat” – idézte fel kérdésünkre Nánay Mihály.
Az egyházakat, hasonlóan a magyar társadalom egészéhez, nagyon megviselte Trianon kérdése.
Ez különösen igaz az egyházkormányzat szempontjából, hiszen új egyházi vezetés alakult ki például Csehszlovákiában, de a többi szomszédos országban is, ahol igyekeztek az egyházmegyéket a politikai határokhoz igazítani – emelte ki, hozzátéve: így a magyarországi egyházmegyék nem illeszkedtek az új határokhoz. Legjobb példa erre az esztergomi érsekség, melynek korábbi, nagyobb része ma Szlovákia területén van – ebből a területből hozták létre az új nagyszombati (szlovák) egyházmegyét.
A határok elmozdultak, az egyház helyben maradt
Trianon következtében az új államok szuverenitása alá került területeken impériumváltás ment végbe, ami fokozottan érintette a hivatali, értelmiségi területeken (bíróságok, közigazgatás, oktatás) dolgozókat. A magyar értelmiség jelentős hányada ezáltal elvesztette állását, megélhetését. A parasztság kevésbé volt sújtva ebből a szempontból, azonban az értelmiség valóban a megélhetését vesztette el, csakúgy, mint a katonaság, hiszen a magyar katonákra sem tartottak igényt az új hatóságok. Éppen ezért a Magyarországra menekültek száma 400 ezer fő fölött volt, és évekig borzalmas körülmények között éltek – hívta fel a figyelmünket Nánay Mihály.
Elmondta azt is: a határon túli területek így meg lettek fosztva szellemi vezetőiktől a művészeti és értelmiségi területeken, és ezen személyek közül kevesebben voltak azok, akik határozottan vallották, hogy a határon túliak mellett kell maradni. Innen kanyarodhatunk az egyházhoz, amely helyben maradt, hiszen oda kötődik az adott területhez, így jószerivel a magyar intelligencia az egyházban maradt. Ezért volt kifejezetten fontos az egyház kulturális megtartó ereje, mivel az értelmiség nagy része elmenekült Magyarországra.
A Történelemtanárok Szakmai Szövetségének elnöke szerint abban az időben nem álltak rendelkezésre olyan lehetőségek, mint ma az anyaország támogatása kapcsán, így
az emberek az egyházi vezetőkre támaszkodtak, akik tudatosan tartották fenn a magyar kultúrát.
Gondoljunk például Márton Áronra – emelte ki Nánay Mihály –, aki, bár a kommunizmus alatt vált igazán híressé, már a két világháború között is emblematikus figura volt. A magyarországi helyzetről elmondható, hogy alapvetően egyfajta közgondolkodásbeli változás ment végbe: a dualizmus korára egy szabadelvű, polgárosodó értékrend alakult ki, erre jelentett egy kettős ellenhatást Trianon és a Horthy-korszak. „Nevezhetjük egyfajta keresztény konzervatív kurzusnak, melynek lényegi eleme, hogy visszarendeződés volt tapasztalható, melyet a hivatalos magyar állam támogatott és erősített, ide köthető az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus is, mely jó előképe a 2020-as eseménynek” – fűzte hozzá.
A kommunizmus adta a végső csapást
A mélyben az egyházért aggódó személyek írásaiban látható az egyházaktól való elfordulás, de tudjuk, hogy ez csak lassacskán és a felszín alatt zajlott. 1945 után jött a legjelentősebb fordulat, amikor már fizikailag és anyagilag is (földreform, oktatás államosítása) lefejezték a magyar egyházakat, vagyis a kommunizmus volt a döntő csapás.
Ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor a vallástól való lassú elfordulás nem állt meg a Horthy-korszakban sem, attól függetlenül, hogy a keresztény gondolkodás meghatározó, erős összetartó erő volt. A határon túl az egyház nemcsak lelki, hanem kulturális és szellemi vezetői feladatokkal is jellemezhető volt, bár a határokon inneni kulturális életet is meghatározták, elég ha például Sík Sándor piarista papköltőre, vagy más kiemelkedő egyházi személyekre gondolunk. Szerepük így maximálisan pozitívnak és pótolhatatlannak mondható a magyar kulturális életben – mondta Nánay Mihály.
Középkorias kegyetlenséggel gyilkoltak
A Történelemtanárok Szakmai Szövetségének elnöke úgy fogalmazott: ami a szomszédállamok fellépését illeti, az minden téren, különösen Romániában és Jugoszláviában erőteljes volt, de
talán még a romániainál is szívbe markolóbb a délvidéki szerb partizánok vérengzése, melynek során 40 ezer fő körüli létszámban, középkorias kegyetlenséggel gyilkoltak le magyar embereket, elsőként papokat.
Több tucat papot öltek meg a bácskai magyar településeken, de Kárpátalján a világháború végén a szovjet hatóságok is minden magyar és német férfit elvittek, vagyis az impériumváltásnak lényegi eleme volt minden irányban az egyházi személyek kiiktatása, megbélyegzése, akár deportálása. Külön érdekesség a görögkatolikusok sorsa, akiket a román és szovjet államhatalom (utóbbi a második világháború után) különösen üldözött, mivel megbontották az ortodox egységet.
Ez is az egyház óriási etnikai, identitásbeli szerepét mutatja.
Minden új hatalom a szomszéd országokban igyekezett az egyház ellenében fellépni, talán Csehszlovákiában volt a legenyhébb a helyzet, mivel jelentős számban katolikusok lakták, így ott kisebb vallási ellentét állt fenn – zárta mondanivalóját az elnök.
