Szemléletváltásról szól a választás – Hölvényi György a Vasárnapnak

Sokan beszélnek arról, hogy Európa értékválságban szenved. Ön szerint mely értékeink kerültek veszélybe?

Európa napjainkban a világ legjobb helye, ahol évtizedek óta béke honol, és a világ más részeihez képest széles rétegeket érintő jóléti társadalom alakult ki. Ezzel párhuzamosan azonban olyan ideológiák és kulturális áramlatok is felbukkantak, amelyek ezt a jólétet és békét veszélybe sodorhatják. Az európai társadalmakban egyre inkább eluralkodik az individualizmus. Erodálódnak azok a közösségi formák, amelyek évezredeken át meghatározóak voltak; elsősorban az egyházra és a családra gondolok.

A napjainkban tapasztalt válságot alapvetően a szélsőséges szekularizmus és individualizmus okozza.

A bevándorlás kérdése az a lakmuszpapír, amely megmutatja a gondolkodásbeli különbséget a kontinens nyugati és keleti fele között. Európa még napjainkban is a jólét hazája, de amennyiben az említett gondokat nem tudjuk megfelelően kezelni, akkor előbb-utóbb megszűnik ez a helyzet.

Egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy „a családról ma az Európai Parlamentben gyakorlatilag nem lehet beszélni”. Mi lehet ennek az oka?

Logikusan következik a fentebb elmondottakból. Nem közvetlen módon nyilvánul meg a családellenesség, a brüsszeli politikusok egyszerűen nem foglalkoznak a demográfiai kérdésekkel és a közösségek helyzetével. Az unióban a családügy az államok hatáskörébe tartozik. Erre hivatkoznak azok, akik nem akarnak a közösségekkel foglalkozni, bár az EU számos módon támogathatná a családügyet.

Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy vannak olyan kérdések, amelyeknek a szabályozása szintén a tagállamok jogkörébe tartozik – például az oktatás vagy a gender-elmélet –, az EU mégis igyekszik érvényesíteni az akaratát ezeken a területeken. Magyarországon kívül más tagállamokban is találkozunk előremutató, családokra vonatkozó intézkedésekkel, de a brüsszeli döntéshozók egyszerűen nem veszik figyelembe ezeket.

Ha nem támogatjuk megfelelő súllyal a családokat, akkor Európa etnikai és kulturális értelemben egyaránt megszűnik. A családok háttérbe szorításával ugyanis kiiktatjuk az emberre vonatkozó természetjogi kategóriát, más szóval antropológiai öncsonkítást hajtunk végre.

A család mellett egy másik érték, a kereszténység védelmében sem lép fel kellő erővel az Unió…

Számos emberjogi kérdés automatikusan témává válik az Európai Unióban, a keresztényüldözésről azonban szinte minden esetben megfeledkeznek. Nemcsak a vallásos emberek számára fontos ezzel foglalkozni, hiszen világnézettől függetlenül súlyos emberjogi és kulturális kihívásról van szó.

Sokkoló élményt jelentett, milyen mértékű a keresztényekkel szembeni közöny. 2014-ben kezdtek el foglalkozni a keresztényüldözéssel, amikor az ISIS megszállta a Ninivei-fennsíkot, de az európai baloldalt még ekkor is inkább a műemlékek rombolása aggasztotta, nem pedig a keresztény közösségek pusztulása. Az üldözött és meghurcolt keresztényeket hazájukban a Nyugathoz sorolják, mondván: „ott vannak a barátaitok”. Érthető tehát, hogy segítséget várnak tőlünk, és embertelenség lenne elutasítani a kétségbeesetten felénk nyújtott kart.

A keresztényüldözés világméretű jelenség, jóval túlmutat a szíriai eseményeken és az ISIS uralmán. Ezért közösen kell fellépni ebben az ügyben – nem szabad ideológiai síkra terelni, hanem emberjogi kérdésként kell kezelni.

Gyakran jár azokban a válságrégiókban, ahol a keresztényeknek sokszor a puszta létükért kell küzdeniük. Milyen tapasztalatokkal szembesül a helyszínen?

Személyes jelenlétünk nagyon sokat számít a helyieknek. Igen fontos, hogy ne a protokolláris eseményt lássák a jelenlétünkben, hanem valóban a segítés szándékát. 

A helyiektől gyakran hallottuk a következőt: „Mondják el másoknak, mi történt velünk, mert számunkra fontos, hogy a világ ne feledkezzék el rólunk”.

Fel kell ráznunk a közönyös Nyugatot, már csak azért is, mert ez a magatartás hozzájárul ahhoz, hogy minél többen akarjanak elvándorolni hazájukból. 

Sokan azzal érvelnek, hogy a háborús övezetekből el kell menekülni. De a keresztények szent helyek őrzői, akik a legnagyobb veszedelmek ellenére is helyben maradnak. Történelmi tapasztalat szerint azokra a területekre, amelyeket a keresztények feladtak, többé már nem tudtak visszaköltözni. Ezért is szükséges segítenünk őket abban, hogy meg tudjanak maradni hazájukban, szülőföldjükön.

Milyen módon segíthetünk az üldözött keresztényeken?

A segítségnyújtás lehetőségeit két területen érdemes áttekinteni. Egyrészt nemzetközi téren, de ahogy utaltam rá, Európát még ma is inkább a közömbösség jellemzi. Szíria esetében például az EU által bevezetett embargó kifejezetten akadályozza a segítségnyújtást. Másrészt az unió egyes tagállamai saját hatáskörükben segíthetnek az üldözött keresztényeknek. Magyarország ebben élen jár. A Hungary Helps program bevonja a magyar társadalmat a segítségnyújtásba. Ennek keretében össze lehet hangolni a különböző egyházi és civil szervezetek munkáját.

A Hungary Helps program azért is egyedülálló Európa-szerte, mert nyíltan kimondja, hogy az üldözött keresztények és más vallási kisebbségek érdekében tevékenykedik. Tükröződik benne az, amit Szent Pál megfogalmazott a Galatákhoz írt levelében: „Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.”

Ez világos beszéd, magyar keresztényként ez a mi vállalásunk, még akkor is, ha sokan nem értik meg.

Amikor az unió támogatást nyújt a harmadik világnak, gyakran a brüsszeli döntéshozók ideológiai szándékai befolyásolják. Kenyában például az iskolák támogatásának feltétele a gender-ideológia oktatásának bevezetése lett volna. Meg lehet-e akadályozni az efféle kísérleteket?

A nemzetközi szervezetek az általuk nyújtott segítséget gyakran elfogadhatatlan feltételekhez kötik. Tűrhetetlen, hogy a segélyezést ideológiai hátterű áltudományok terjesztéséhez kössék. Azt azonban hangsúlyoznom kell: a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelmet senki nem kérdőjelezheti meg. A gender-ideológia azonban nem erről szól – túlmegy a női-férfi egyenlőség kérdésén.

Ráadásul, miközben támogatják a gender-ideológiát, az egyházak segítése szinte lehetetlenné válik ezekben az országokban. Pedig ők jelentik az egyetlen olyan közösséget, amely alapvető intézményeket – iskolákat, kórházakat – működtet egy olyan országban, ahol gyenge az állami hatalom.

Azt látjuk tehát, hogy a genderizmussal szemben pozitív, az egyházakkal szemben negatív diszkrimináció nyilvánul meg az EU és az ENSZ részéről. Ezek a nemzetközi szervezetek egész egyszerűen nem veszik figyelembe azt a szerepet, amelyet az egyházak betöltenek a társadalomban.

Szemléletváltozásra van tehát szükség, erről is szól a mostani választás.

A legtöbb párt azt hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti választások eredményeként fordulat következik be Európában. Ön szerint tényleg jelentős változásokra számíthatunk?

Nem tudom, mekkora fordulat lesz, de az biztos, hogy a mostani szavazás meghatározó a kontinens jövője szempontjából. Olyan többségű Európai Parlamentre van szükség, amely a jövőre irányítja figyelmét. Aki ennek megfelelően gondolkozik, az nem támogathatja például a név nélküli, korlátlan és illegális bevándorlást.

Semmilyen érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy a világ más részein jelentkező problémákat idehozzuk, ahelyett, hogy a helyszínen segítenénk megoldást találni.

Aki tekintettel van a jövőre, annak arra is törekednie kell, hogy megőrizze a társadalom alapvető sejtjét, a családot. Az elmondottak alapján tehát úgy tűnik, hogy a mostani választás valóban értékválasztás lesz, amely számottevően befolyásolja Európa jövőjét.

A Federation of Catholic Family Associations in Europe (FAFCE) nemrég egy olyan manifesztumot állított össze, amelyben az európai parlamenti képviselőjelöltek nyilatkozhattak arról, hogy a családot fontos értéknek tartják, amelyet az uniós platformokon is meg fognak védeni. Elősegítheti-e ez a petíció, hogy kissé tudatosabban gondolkodjon Európa a családokról?

Magam is aláírtam a petíciót, véleményem szerint ez jó lehetőség arra, hogy kiálljunk a családügy mellett, és megpróbáljuk az európai közbeszéd témájává tenni.

A család olyan képződmény, amely hittől és ideológiától függetlenül mindenki számára értéket kell hogy jelentsen. A történelem során senki nem kérdőjelezte meg ezt, csak az utóbbi időben hangoztatják egyesek ennek ellenkezőjét, valamilyen érdektől vagy szélsőséges ideológiától vezérelve.

Az ilyen törekvésekkel szemben szerényen, alázattal, de határozottan ki kell állnunk a család védelmében. Fontos továbbá, hogy társadalmi üggyé tegyük a családokról való gondolkodást, ne tartozzék kizárólag a szélsőséges nézeteket hirdető politikai elit fegyvertárához.

Ennek szellemében nemcsak nekünk, politikusoknak kell kiállnunk a család mellett, hanem a mai, családalapítás előtt álló fiataloknak is követelniük kell azokat a lépéseket saját államaikban, amelyek elősegíthetik önmegvalósításukat.