Csíksomlyói remények

Közel 500 éve járnak föl eleink a Somlyó nyergébe azért, hogy megemlékezzenek arról az eseményről, melynek során Szűz Mária segítségét kérve megmenekültek János Zsigmond seregétől. A csíksomlyói búcsú az évszázadok alatt több lett, mint egyszerű megemlékezés: hitvallássá, a magyarság melletti kiállás szimbólumává is vált. Valójában nincs még egy hely a világon, ahol minden évben a búcsú napján több százezer ember együtt vesz részt a szentmisén, és imádkozik a többiekkel.

Éppen ezért nagyon vártuk már azt az alkalmat, amikor Krisztus földi helytartója, a pápa maga is ellátogat ide. Húsz évvel ezelőtt is reménykedtünk, ám akkor II. János Pál pápa „csak” Bukarestig jutott. A vatikáni diplomácia útjai néha kifürkészhetetlenek…

Idén június 1-jén azonban megtörténik az, amit mi, katolikus magyarok oly’ régóta vártunk. Szerencsésebb lett volna talán, ha a pápai látogatás a csíksomlyói búcsú századok alatt megszokott napján történne, nem pedig egy héttel előtte; vagy pedig lehetett volna inkább több hónapos különbség is, ám ez a kis „értetlenség” sem tudja beárnyékolni örömünket. 

A jövő esztendőben Budapesten tartjuk az Eucharisztikus Világkongresszust. Evangélikus testvéreink arra az évre meghirdették az Úrvacsora Évét. Ezzel a baráti gesztussal 2020 az ökumené tekintetében is nagy lépést jelent, hiszen mi magyarok ezt a közeledést már 1568-ban, alig 50 évvel a reformáció megindulása után a tordai országgyűlés határozatával meg is kezdtük. Csíksomlyón pedig az elmúlt években egyre többször találkozunk protestáns testvéreinkkel is, akik velünk együtt kérik az Égiek pártfogását egész nemzetünkre, övéikre és magukra. 

Bizakodom abban, hogy Ferenc pápa is felismeri a katolikus és keresztény magyarság  hűségét és kitartását.

Tarnai Richárd

Iratkozzon fel hírlevelünkre