Sok szó esett a Jobbik identitásválságáról az elmúlt időszakban. A párt ugyanis az Orbán-ellenes koalíció részeként elkezdett balra húzni, és szövetséget kötött épp azokkal a baloldali pártokkal, melyekkel szemben a kétezres évek közepén egész politikájuk lényegét meghatározták.
Odáig jutottak, hogy Gyurcsányékkal és a szocialistákkal együtt ugyanazt csinálják, min bármelyik baloldali párt. Ez egyébként a közvélemény-kutatásokban is erőteljesen megmutatkozik már. Például a legutóbbi, ZRI Závecz Research e héten nyilvánosságra hozott kutatásában, amely szerint nagyon meggyengült a Jobbik. A felmérés szerint az EP-választáson a biztos pártválasztók körében a párt várhatóan 6 százalékon áll majd, mindössze egy százalékkal megelőzve a Momentumot, kettővel pedig az LMP-t.
A Jobbik frakcióvezetője, Gyöngyösi Márton egy korábbi interjúban megpróbálta elbagatellizálni az ügyet, és a Jobbik radikális voltával kapcsolatban azt nyilatkozta: “A Jobbik 2006-ban szubkulturális mozgalomként kezdett terjeszkedni, nőni. Ezt ne feledjük. És igen, ha már erről beszélünk, tényleg nem érdemes mismásolni: akkoriban tudatosan játszottunk rá a rasszista, antiszemita érzésekre.” Chewbacca-védelem ez a javából. Nem vagyunk antiszemiták, csak eljátszottuk, hogy azok vagyunk.
Hogy mennyire nagy a baj a Jobbik háza táján, azt Varga-Damm Andrea Mandinernek adott e heti interjúja is jól mutatja. Az interjú elején a politikus arra az egyszerű kérdésre sem tud válaszolni, hogy milyen párt most a Jobbik. Varga-Damm szerint:
hirdetésNagyon jó kérdés, én is sokat gondolkozom ezen. Nekem sokat segített, amikor Vona Gábor azt mondta, hogy a Jobbik egy modern konzervatív párt. Ez remek kiindulópont saját identitásunk meghatározásához.
“Szociális ügyekben totál baloldali programunk van, az Európai Unió érdekviszonyaival és hazánk nemzetközi szerepével kapcsolatos politikánkat nézve egy nemzeti alapokon nyugvó konzervatív párt vagyunk. A bérviszonyok, a munkaviszonyok tekintetében, az értéket teremtő dolgozók megbecsülésében majdhogynem liberális, baloldali gondolatokkal átszőtt politikát képviselünk. Egyes témák képviseletét nézve az egész politikai paletta megjelenhet a Jobbik programjában.”
Nem irigyeljük a Jobbik szavazóit. Furcsa helyzet az, amikor egy párt élvonalbeli politikusa sem tudja meghatározni, két egyszerű mondatban összefoglalni, hogy kik is ők, mit is képviselnek valójában. Hogyan várhatja el egy párt ezek után a szavazóitól, hogy kiálljanak mellette? Kíváncsian várjuk az EP-választás eredményét, de egy biztos: a Jobbik helyében túl sok mandátumra nem számítanánk.
