Szűk egy hónappal az EP választás előtt nagyobb sebességre kapcsoltak a kampánystábok. Ennek megfelelően szinte naponta hatásvadász kijelentések egész sora jelenik meg. Pócza Istvánt, az Alapjogokért Központ vezető elemzőjét a vasarnap.hu többek között Juncker visszalövéses ígérvényéről, Weber pontokba foglalt ötletbörzéjének realitásáról, a Momentum pártcsaládja, az Alde körüli botrányokról kérdezte.
– Juncker a hét eleji Morgenpostnak adott interjújában harcot hirdetett az álhírek (fake news) ellen. Hogy áll maga a luxemburgi politikus e téren?
A meghirdetett harc két egész napig tartott. Szerdára ugyanis az Európai Bizottság sajtóosztálya már vissza is vonta a nyilatkozat azon részét, amiben Juncker azt mondta: húsvét után visszalőnek. A magyarázat szerint az elnök nem is mondott ilyet. De könnyen elképzelhető, hogy inkább kínossá vált a megszólalás. A Bizottságnak – még ha magát politikai testületnek is tekinti – nem feladata visszalőni. A testületnek az EU érdekeit kell képviselnie, az ilyen típusú „lövöldözgetés” pedig egészen biztosan nem szolgálja a közösség érdekeit.
Juncker elnöki tevékenységét számos – fogalmazzunk úgy – érdekesség árnyékolja be. Ezek között vannak egyszerre vidámságra és sajnálatra okot adó pillanatok: példának okáért, amikor a Bizottság elnöke felemás cipőben állt ki sajtótájékoztatót tartani. Voltak ugyanakkor rendkívül komoly aggodalmakra okot adó lépései: például úgy nevezte ki a Bizottság főtitkárának saját bizalmasát, Martin Selmayr-t, hogy nem írtak ki pályázatot az állásra. Juncker természetesen tagadta, hogy ezzel bármi probléma is lenne, az európai ombudsman azonban megállapította, hogy a Bizottság sem az előírások betűjének, sem a szellemének nem tett eleget. Ennek mégsem lettek következményei. Az ilyen típusú ügyek üzenetértéke az, hogy a szerződések őre fölött senki nem őrködik.
– Weber napokban meghirdetett 12 pontjáról nehéz eldönteni, hogy néppárti vagy baloldali program. A magyar ellenzéki sajtó felkapott témája lett belőle a „jogállami mechanizmusok” vizsgálatának ötlete. Mi ennek a realitása? Van-e olyan forgatókönyv, amelynek a végén a néppárti csúcsjelölt a politikai lavírozásai következtében, ahogy a magyar mondja: két szék között a földre ül?
Webert talán a húsvét ihlette meg, programja ugyanis már-már messiási: mindenre megoldást ígér, illetve azt sugallja, mindenre ő a megoldás. Ez azonban szereptévesztés, a messiási szerep foglalt, azt kizárólag Jézus Krisztus töltheti be. Van azonban ezzel egy másik probléma is: ha ezeket a terveket teszi a munkája fokmérőjévé, akkor lényegében eleve sikertelenségre kárhoztatja magát, ezeket ugyanis ő egyedül nem fogja tudni véghez vinni. A programpontok közül ráadásul több kifejezetten elnagyolt, nem eléggé átgondolt.
hirdetésA „jogállami mechanizmus” tipikusan ilyen. A javaslat elsőre talán jól is hangzik: egy független testület rendszeresen ellenőrizné a tagállamokat, értékelné a demokratikus gyakorlatot, és ahol súlyosak a problémák, ott pénzügyi szankciókat alkalmazna. De hol talál független testületet egy olyan időben, amikor éppen az a testület, amelynek függetlennek kellene lennie, az Európai Bizottság büszkén hirdeti magáról, hogy átpolitizálódott? Egy olyan időben, amikor a jog a demokrácia fölé akar kerekedni. A program létrehozásának realitása igen csekély, ehhez ugyanis az összes tagállam beleegyezése szükséges. Ha be is terjesztik a javaslatot, több tagállam is le akarja majd csavarni.
A választás közel sem lefutott. Weber bizottsági terveibe igencsak bezavarhat, ha a britek mégis részt vesznek az EP-választáson: sem brit a munkáspárti, sem a konzervatív képviselők támogatására nem számíthatna. Ráadásul közel 100 millió választó még a bizonytalan szavazó kategóriába tartozik. Óriási szám, ha ennek csak a fele vagy negyede megmozdul, teljesen felborul a status quo. Ha ezekből bármi is bejön, könnyen lehet, hogy Webert nem választják meg. Ráadásul a saját pártcsaládján belül sokan nem bíznak benne. Mást látnának szívesebben a Bizottság élén.
– Mintha Merkel körül az EU-kampány során nagyobb csönd lenne. Hogyan értékelhető a német politikus a kampányban betöltött szerepe, s a közeljövőben vajon maradhat-e továbbra is Európa „erős embere”?
A német kancellár éppen egy olyan szereplő, aki akár Weber elől viheti el a Bizottságot. Ha ugyanis a Néppártban nem áll ki mindenki mellette a szavazásnál, a jelölés lehetősége visszakerül az Európai Tanácshoz. Éppen ezért kockáztat nagyot Weber a folyamatos üzengetéseivel, amit a Fidesz felé intéz. A Fidesz ugyanis világosan jelezte: kiáll Weber mellett. Erre Weber a szövetségesei helyett azoknak a kegyeit keresi, akik nem szeretnék, ha ő lenne a Bizottság elnöke.
Ha elsőre elkaszálnák Webert, biztonsági játék következne: az Európai Tanács szinte biztosan olyan politikust jelölne másodszorra, akit nem kérdés, hogy az EP-ben megszavaznának-e. Merkel ilyen. Éppen a héten mondta róla Juncker, hogy nem tűnhet el nyomtatanul, szükség van rá az európai politikában.
– Schiffer András tegnap arról beszélt, hogy a Momentum számára eleve vállalhatatlan, mivel az ALDE-pártcsaládjának tagja, ami szerinte Európa legkorruptabb frakciója. Mire alapozhatja Schiffer ezt a véleményét és a közvélemény-kutatások milyen eredményt prognosztizálnak az Alde-nak?
A Momentum ahhoz a párcsaládhoz tartozik, amelyet az elmúlt időszak legnagyobb korrupciós botrányai jellemeztek. Kiderült ugyanis, hogy a pártcsalád több rendezvényét is multicégek finanszírozták. Innentől pedig mindenkiben joggal él a gyanú, a kérdés, hogy akkor ez a pártcsalád kinek, kiknek az érdekében tevékenykedik. Esetleg a választók helyett azokért dolgozik, akiktől a pénzeket kapta?
Ez a botrány akár szét is robbanthatja az Alde-t. Macron is azon dolgozik, hogy megszerezze és irányítása alá vonja a pártcsalád pártjait. A Momentum Macronnal is szimpatizál, tehát nem lehetetlen, hogy végül ők is ott kötnek ki. A DK-val való együttműködésük megmutatta, igen könnyen váltanak szövetségest, ha érdekeik éppen úgy kívánják.
– Hogyan értékelhető a DK-sok egyre gyakoribb szerepvállalása a Jobbik kampányában?
Az őszi önkormányzati választási együttműködést készíthetik elő. A szavazótáborok közötti kompatibilitást keresik, illetve igyekezhetnek építeni. Ez a két tábor utasított el talán leginkább egymást az elmúlt évek során. Logikusnak tűnik, hogy előbb apróbb lépésekkel tesztelik a szavazóik reakcióját. Ebbe a képbe illik az is, amit Gyurcsány Ferenc a minap mondott: őket jobban zavarja a Fidesz jelene, mint a Jobbik múltja. Tehát most a korábbi árkokat igyekeznek betemetni, hogy ősszel összejöhessen az együttműködés.
