Nagyon gyakran még mindig többféle értelmezése és félremagyarázása létezik annak a nagyon világos ténynek, hogy Jézus feltámadt. Ezek közül szedtünk össze most hármat. Mottónk: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek."
Sokszor még keresztények között is találkozni olyan emberekkel, akik nem tudnak a feltámadás tényével mit kezdeni. Többeknek egyszerűen sok annak a ténye, hogy az Isten emberré lett, kínhalált halt, majd feltámadt. Igaz, ez hitünk alapja és kiindulópontja, a hit pedig ott kezdődik, ahol a racionalitás már csődöt mond. Viszont, aki félremagyarázza a dolgokat és mindenáron megpróbálja a történteket valami ésszel felfogható, racionális keretbe belegyömöszölni, az nem csak azt felejti el, hogy az ember sokkal több, mint pusztán ráció, de azt is, hogy az egész kereszténység értelmét veszti, ha Krisztus nem támadt fel. Pedig mennyivel nagyobb tett egy egész univerzumot megteremteni, mint feltámasztani az Emberfiát…
1. Jézus a feltámadás után nem csupán mint jelenés állt a tanítványok elé, valóban testben támadt fel
Jézus Krisztus nem egy szellemként lebegett ki a sírból, feltámadása testének teljes fizikai valójában megtörtént.
Egy 2017-es, BBC által végzett közvélemény kutatásban, közel
hirdetésminden 10. nem vallásos megkérdezett azt felelte a húsvéti eseményekről feltett kérdésekre, hogy ezek olyan dolgok, amelyeket nem kell szó szerint érteni.
A felmérés szerint a nem vallásos emberek 9%-a hisz a feltámadásban, de csupán egyetlen százalékuk képes elhinni szóról szóra a Szentírásban foglaltakat.
A “szellem Jézus” értelmezés abból fakadt, hogy sokan képtelenek voltak mit kezdeni azzal az esettel, mikor Krisztus a zárt ajtók mögött rejtőző tanítványok számára jelent meg. Pedig az ezt követő szakaszban rögtön ott van: “E szavakkal, megmutatta nekik kezét és oldalát.” Lukácsnál pedig ez áll: “Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.”
A BBC felmérése rávilágított, hogy az angliai keresztényeknek kevesebb, mint fele, 46%-uk hisz abban, hogy Jézus meghalt és valóban feltámadt a bűnök bocsánatára.
2. Metaforikus feltámadás kontra tényleges feltámadás
Bár a nyugati világ fókusza manapság a szexualitás, házasság és egyéb témák szabadságjogainak kérdései köré koncentrálódik, olykor Jézus feltámadásának témája is ringbe száll.
A világban több irányzat is azt az álláspontot erősíti, hogy Jézus feltámadása csupán metaforaként értelmezendő.
2018 májusában egy metodista hitszónok, Roger Wolsey, a haladó kereszténység szellemében azt írta egyik blogjában, hogy “a hit vagy a megváltás nem a halálunk utáni mennybemenetelről szól. […] Jézus feltámadását nem kell egy fizikailag megtörtént eseményként érteni, ahhoz hogy egy valós és jelentős eseményről beszélhessünk.”
Tom Lambrecht, ortodox metodista gondolkodó szállt vitába ezzel a kijelentéssel a Good News magazin hasábjain.
“Bár a Bibliában nem kell mindent szó szerint érteni, de Krisztus feltámadását (és vele a miénket) biztosan úgy kell. Aggódom (metodista) egyházunkért, amiért olyan teológiai keretrendszert hagy jóvá, amely a valóságos dolgokat metaforaként értelmez” – írta.
3. Jézus csupán a tanítványok képzeletében támadt fel
Ez a tévhit Rudolph Bultmanntól származik. Krisztus életének, halálának és feltámadásának demitologizálása katasztrofális hatással van a kereszténységre. A természetfölötti jelenségek kivonása a történtekből, vagy azok félremagyarázása, Jézust, az Isten Fiát – az Istent, aki irántunk való szeretetéből és irgalmából emberré lett – egyszerű tanítóvá silányítja.
Bultmann ékes példáját tárja elénk annak a modern embernek, aki a technológia korában képtelen a természetfölöttivel bármit is kezdeni, így arra keres megoldásokat, miképpen zárhatná ki azt mindenből.
Barsi Balázs atya beszélt egy alkalommal arról, hogy Jézust azért ölték meg, mert igaz volt.
Ő nem azt mondta, hogy olyan vagyok, mint az Isten. Ha ez lett volna a helyzet, egyszerűen bolondnak nevezik és bezárják. Ő azt mondta, hogy “Én és az Atya egy vagyunk”. Ilyet egy zsidó ember nem talál ki.
Paradox módon, így ők tettek tanúságot Jézus Istenfiúságáról. Platón pár száz évvel Krisztus előtt az Állam című művében már leírta, hogy ha megjelenne egy teljesen ártatlan ember, akkor mi keresztre feszítenénk.
Varga Gergő Zoltán
Forrás: Cikkünk összeállításában részben a The Christian Post írásai szolgáltak alapul.
Kép forrása: bosihirado.net
