Gyurcsány nem vész el, csak átalakul Dobrev Klárává. Kb. ezt állítja – joggal – a Magyar Nemzetben tegnap megjelent cikkében Kiszelly Zoltán politológus. Mint fogalmaz, a feleség ott folytathatja majd Brüsszelben, ahol az „őszödi rétor" politikai tehetsége véget ér.
Ami nem sikerült a Clinton- és az Obama-családnak, az még sikerülhet Gyurcsányéknak, mondja friss írása legelején Kiszelly, gyorsan hozzátéve (nehogy a végén még megijedjünk), hogy egyébként „a mezőny – tudniillik Clintonék és Obamáék versenyre ingerlő szellemi társasága – csak első látásra erős”. Hiszen „Clintonnét 2016-ban elsöpörte a népharag, ami részben a férje neoliberális szellemű kormányzása eredményeként lazított bankügyi előírások miatt hízott ekkorára”; Obama pedig hiába lépett fel annak idején amolyan „politikai megváltóként” (és zsebelte be teljesítmény nélkül a Nobel-békedíjat), mivel azóta kiderült, hogy kormányzása eredményeképpen „a helyzet csak rosszabb lett”.
Gyurcsány persze még sötétebb alapokról indult, hisz „kormányzása siralmas mérlege, a rendszerváltoztatás utáni Magyarországon sosem látott rendőri erőszak és az őszödi beszédben saját hangon elkövetett politikai harakiri sem volt elég ahhoz, hogy visszavonuljon, és cudar jó könyveket írjon a baloldalról”. Helyette megalapította a közéleti trollkodás dermesztően magas szintjét képviselő DK-t, pár hete meg (nem tudtuk, mi hiányzik) bevezette a hazai nagypolitikába jó nevű feleségét, Dobrev Klárát. Mindenesetre Kiszelly szerint a Gyurcsány-família nagyjában-egészében azt a képletet követné, amit anno az Obama és a Clinton család is követett: „a férj minimum vitatott megítélésű kormányzása után a feleség is a hatalom csúcsára tör”.
Kimondhatjuk tehát, hogy „gőzerővel folyik a magyar Hillary felépítése”.
Gyorsan jegyezzük meg: ez a tetőtől talpig ízléses építkezés avagy „királynőcsinálás” nem mellesleg a „szimbolikus térben” is igen jól tetten érhető: bárhol jelenjen is meg, Dobrev Klára a többi jelen lévő politikust és politikusnőt mintegy koszorúként gyűjti maga köré, illetve rendre a többiekétől markánsan eltérő (pl. jóval világosabb) ruhában mutatkozik.
hirdetés
A zsidóktól anno szerencsésen elkobozott villában nyomorgó protobaloldali wannabe nagyasszonyanyának (a rokokó lapostévé coljainak számlálgatása mellett) jelenleg egyetlen igazán fontos feladata van: májusban minél több balos szavazót el kell vonnia az egyébként is lejtmenetben lévő MSZP-től. Ez a jellegzetesen gyurcsányos mutatvány pedig – írja szerzőnk – „az előző EP-választás fővárosi eredményeit elnézve nem is annyira nehéz”.
A helyzet tehát felettébb tragikus, ámde nem súlyos. Sőt „a magyar Hillary szemünk előtti felépítésének talán mégis van egy politikai haszna: szemlélteti a 2002 és 2010 közötti évek neoliberális megszorító politikája, valamint a 2010 utáni igazságos tehermegosztás és sikeres válságkezelés közötti különbséget” – állítja Kiszelly. Majd hozzáteszi: „Ha maholnap kormányra kerülnének, feltehetően ugyanazt csinálnák, hiszen az egységesülő ellenzék mögött ugyanaz a nemzetközi érdekhálózat és „szakértői” gárda áll; a Momentum már beolvadt, következik a Márki-Zay-féle társaság.”
Szóval hajrá. Vagy nem tudom.
Kiszelly Zoltán írása ITT olvasható el.
