Talán nem túlzás azt állítani, hogy Gyurcsány Ferenc politikai pályafutása mellett nagyon sokáig még a történelemkönyvek sem fognak szó nélkül elmenni. Sajnos nem azért, mert a volt szocialista politikus elhozta a harmadik magyar köztársaság aranykorát, sokkal inkább azért, mert kevesen mondhatják el magukról, hogy a magyar demokrácia szűk harminc éve alatt olyan súlyos politikai és gazdasági válságot idéztek elő, mint ő.

Ilyen kolosszális bukás után egy jóérzésű, józan gondolkodású ember szégyenkezve elbattyog haza, majd intenzív önvizsgálat után úgy dönt, soha többé nem merészkedik a politika közelébe. De Gyurcsány inkább fogta magát, és 2011-ben új pártot alapított Demokratikus Koalíció (DK) néven. Azt a pártot, amely manapság olyan dolgokkal borzolja a közvélemény intenzíven edzett kedélyét, mint az Európai Egyesült Államok, vagy a DK EP választási listáját vezető Dobrev Klára. A helyzet pikantériája, hogy a választási matematika szerint a Gyurcsány vezette DK az egykoron őt pajzsra emelő MSZP potenciális kihívója lehet.

Rejtély, hogyan lehetséges az, hogy Gyurcsány Ferenc, aki Magyarország máig legnépszerűtlenebb politikusa, még mindig a frontvonalból oszthatja az észt? Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen előélettel rendelkező személy fontos tényezője lehet egy esetleges ellenzéki összefogásnak? És hogyan lehetséges az, hogy ez az ember interjúkban kimondhatja azt, hogy nem tudja, 2018-ban vagy 2022-ben „ágaskodik-e” miniszterelnöki ambíciója.

Ferencünk „nagyívű” politikai pályafutását talán Tomanovics Gergely nagy sikerű videója mutatja be a legtökéletesebben. Habár a remekmű „félkésznek” mondható, hiszen a „legjava” sajnos kimaradt belőle, ugyanis néhány hónappal a 2006-os őszödi beszéd előtt készült. Ráadásul a „kimaradt jelenetek” között ott van többek között a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló 2004-es népszavazás szégyenteljes eredménye, amiben a leggusztustalanabb az volt, hogy az MSZP „román vendégmunkások” beözönlésével  riogatta kampányában az itthoniakat.

hirdetés

Gyurcsány Ferenc és a szocialisták kormányzásának öröksége, a 13. havi nyugdíj elvonása, a háromszorosára emelt gáz ára, a megduplázott élelmiszer-áfa. Az MSZP kormánynak köszönhetjük azt, hogy eltörölték az első Orbán-kormány otthonteremtési programját, helyette  devizahitelek felvételébe kergették bele mindazokat, akik otthonhoz szerettek volna jutni.

Szimbolikájában a 21. századi Trianonnak nevezhető, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló 2004. december 5-i népszavazás eredménytelensége is, ami ugyancsak Gyurcsány és az MSZP számlájára írandó. Ez a dátum hosszú éveken át a magyar nemzetpolitika gyásznapja volt. Ezzel kapcsolatban Nyerges Zsolt szavai máig érvényesek.

Volt aztán egy aprócska őszödi beszéd, amiben Gyurcsány Ferenc bevallotta, kormányzás helyett ő és egész pártja „reggel, éjjel meg este” is csak hazudtak, elindítva ezzel azt a politikai válságfolyamatot, aminek aztán később 2009-es lemondása lett az eredménye. Ennek a történetnek a „leggyurcsányosabb” része, hogy már a kiszivárgás után is úgy próbálta meg eladni az egészet, mintha ez egy nagybetűs „igazságbeszéd” lenne, ő maga pedig az igazság legkiválóbb bajnoka.

Ugyanebben az évben indultak az őszi tüntetések, amikor is az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján a kommunista időket idéző rendőri erőszakkal támadták meg a békés ünneplőket.

De térjünk vissza a távozáshoz! Nem ment zökkenőmentesen az utódválasztás sem. Az MSZP csak hosszú ideig tartó kasztingolás után talált végre egy olyan jelöltet, aki  hajlandó volt a Gyurcsány által hátrahagyott romhalmazt átvenni.

De addig, amíg eljött ez a nagyszerű pillanat, a kiszemelt jelöltek sorra utasították vissza a felkérést. Még a megszorításokban nagy gyakorlattal rendelkező Bokros Lajost is megkeresték szegény szocialisták, hiába. Hetek után végre megtalálták Bajnai „fájni fog” Gordont. Bajnai és kormánya 2009-2010 között 1200 milliárdos megszorító, ahogy akkor fogalmaztak, stabilizációs csomagot vezetett be. Ennek legismertebb eleme a 13. havi nyugdíj elvétele volt. 

„Úgy látszik, Gyurcsány Ferencet se lenyelni, se kiköpni nem tudják” – fogalmazott Kiszelly Zoltán politológus arra a kérdésre válaszolva, miként lehetséges, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig a politikai élet aktív tagja.

– Egy szűk évre visszavonult, majd körbenézett, nem látott senkit, aki jobb lenne nála, így reaktiválta magát – mondta a szakértő.

Mint fogalmazott: Gyurcsány egy nagyon egyszerű képletet követ. Kiválaszt egy kérdést, és abban elfoglalja azt a legszélsőségesebb pozíciót, amit szinte lehetetlen túllicitálni. Ezzel a stratégiával a Fidesz és Orbán Viktor legádázabb ellenfeleként kiszorítja a kommunikációs térből az összes többi ellenzéki pártot. „Az Európai Egyesült Államoknál nem lehet erőteljesebbet mondani.”

Arra a kérdésre, hogy ma Gyurcsány Ferencnek vajon pozitívabb-e a megítélése, mint tíz éve, a szakértő kifejtette, igaz az a mondás, hogy az idő rengeteg dolgot megszépít, így sokan már nem emlékeznek a lakosságot eladósító devizahitelek bevezetésére, a 2004-es népszavazásra, a 2006-os rendőri erőszakra, arra, hogy az ország a Medgyessy-Gyurcsány kormányzás alatt teljesen leszakadt a régióban, illetve arra, hogy hazánk a szocialista kormányzás miatt már a válság előtt is recesszióban volt.

– Ugyanakkor nem volt, és most sem számottevő Gyurcsány Ferenc és a DK népszerűsége, éppen ezért próbálja „megduplázva magát” bevetni Dobrev Klárát, hátha egy új arc segítségével tovább tudja növelni szavazóbázisát, és le tudja győzni a DK az MSZP-t. Ez ma Gyurcsány Ferenc elsődleges célja  – hangsúlyozta a szakértő.

Az, hogy Gyurcsány Ferenc a magyar politikában bármilyen szerephez juthat, az az egész ellenzék kudarca és legfőbb szégyene. Egy pozitívuma mégis van a magyar közéletben betöltött szerepének: személye és jelenléte folyamatos emlékeztető arra, hogy mi történik hazánkkal, ha Magyarországot nem a Fidesz kormányozza.