Szűcs Dániel: A felvidéki magyarok bocsánatkérésre várnak

Szükség van a két nép barátságára és szövetségére, a szlovák fél mégsem tesz ezért semmit. Ma is él a magyarság felszámolására való törekvés, mindössze a módszerek finomodtak a hetvenkét évvel ezelőttiekhez képest.

Hetvenkét esztendővel ezelőtt e napon indult a szülőföldjükről elüldözött felvidéki magyarokat szállító első vonatszerelvény Magyarországra. A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján a Felvidék.ma portálon megjelent írásában Szűcs Dániel úgy fogalmazott, „zsenge állami léte ellenére a régi-új >>haza<< (értsd: Csehszlovákia – a szerk.) a legváltozatosabb módszerekkel kísérelte meg újra és újra valóra váltani a nagy álmot: az etnikailag tiszta, egész pontosan: magyaroktól megtisztított” ország létrehozását.

Szűcs szerint a múlt és jelen szoros összefonódását mi sem mutatja jobban, minthogy szlovák részről azóta sem hangzott el soha bocsánatkérés, nem volt jóvátétel, ellenben a pozsonyi parlament megerősítette a Beneš-dekrétumokat. A magyarság felszámolására irányuló törekvés máig él, mindössze a módszerek finomodtak – szögezi le a szerző.

„Ma már nem fizikai létünkben akarnak megsemmisíteni, hanem nemzeti önazonosságunk elemeit kísérlik meg aláásni, elpusztítani” – írja.

A két nép közötti barátságra és szövetségre hatalmas szükség volna, az irány azonban ezzel sajnos ellentétes. 

Szűcs Dániel leszögezi; „az őszinte megbékélés és barátság egy bocsánatkéréssel indul, jóvátétellel folytatódik, és a kinyújtott kéz elfogadásával, megszorításával zárul”.

A felvidéki magyarság készen áll erre, már csak a szlovákokra lenne szükség…

Szűcs Dániel eredeti írása itt olvasható.