Szükség van a két nép barátságára és szövetségére, a szlovák fél mégsem tesz ezért semmit. Ma is él a magyarság felszámolására való törekvés, mindössze a módszerek finomodtak a hetvenkét évvel ezelőttiekhez képest.
Hetvenkét esztendővel ezelőtt e napon indult a szülőföldjükről elüldözött felvidéki magyarokat szállító első vonatszerelvény Magyarországra. A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján a Felvidék.ma portálon megjelent írásában Szűcs Dániel úgy fogalmazott, „zsenge állami léte ellenére a régi-új >>haza<< (értsd: Csehszlovákia – a szerk.) a legváltozatosabb módszerekkel kísérelte meg újra és újra valóra váltani a nagy álmot: az etnikailag tiszta, egész pontosan: magyaroktól megtisztított” ország létrehozását.
Szűcs szerint a múlt és jelen szoros összefonódását mi sem mutatja jobban, minthogy szlovák részről azóta sem hangzott el soha bocsánatkérés, nem volt jóvátétel, ellenben a pozsonyi parlament megerősítette a Beneš-dekrétumokat. A magyarság felszámolására irányuló törekvés máig él, mindössze a módszerek finomodtak – szögezi le a szerző.
„Ma már nem fizikai létünkben akarnak megsemmisíteni, hanem nemzeti önazonosságunk elemeit kísérlik meg aláásni, elpusztítani” – írja.
A két nép közötti barátságra és szövetségre hatalmas szükség volna, az irány azonban ezzel sajnos ellentétes.
Szűcs Dániel leszögezi; „az őszinte megbékélés és barátság egy bocsánatkéréssel indul, jóvátétellel folytatódik, és a kinyújtott kéz elfogadásával, megszorításával zárul”.
hirdetésA felvidéki magyarság készen áll erre, már csak a szlovákokra lenne szükség…
Szűcs Dániel eredeti írása itt olvasható.
