A függőség, ami darabokra szed – Széttépve a Belvárosiban
A színpadon egy bárszék és egy fotel, a háttérben egy teljes zenekar, középen pedig Szabó Kimmel Tamás mikrofonnal a kezében. Az előadásban egyedül a főszereplő változik, újabb és újabb emberek vallomásait közvetítve a függőségről.
Sokan kérdezték a színésztől, ő mennyire van benne az előadásban, az egy személyes vallomás-e. A válasza egyszerű: nem. Az előadás valós emberek történeteit dolgozza fel, amelyeket Szabó Kimmel Tamás és a rendező, Novák Eszter hónapokon át gyűjtött össze. 
Szabó Kimmel Tamás olyan különböző karaktereket hív életre, amelyekben eltűnik a színész arca, már a kábítószer-függők veszik át a színteret. Szomorú volt az a felfedezés, hogy mennyi ismerős van a színpadon felsorakozó függőkben. A színész olyan hitelesen keltette életre őket, hogy kísértetként jelent meg előttem a füves gyerek az osztályból, akivel múlt héten összefutottam és már csak tablettákon él, vagy az a ma már megbecsült művész, aki éveken át az utcán szúrta magát.
A kábítószer-függőség ma az egyik legnagyobb probléma a világban, és amilyen könnyen el lehet indulni a lejtőn, annyira nehéz visszamászni onnan. A függőség a család múltjából fakadó fájdalmak kivetülése, és ezt nem árt tudatosítani. A család legérzékenyebb tagja, és sokszor senki nem veszi észre, ahogy a mellette élő ember a szakadék szélén áll, és várja, hogy valaki végre ránézzen.
Nagyon szép ívet fut be az előadás, ahol van ideje a nézőknek feldolgozni a hallottakat, és a zenék alatt egy kicsit befelé figyelni. Szabó Kimmel Tamás sok arcát mutatja meg az este folyamán, és mindegyiket a legnagyobb természetességgel adja át, magabiztos és megnyugtató színpadi jelenléttel. Végig kommunikál a közönséggel, ezzel is közelebb hozva a történeteket a nézőkhöz, valóban hozzájuk szól. 
A legmegrázóbb mégis az, amikor a hétköznapi függőségekre tér ki. A kék képernyő rabsága egy előadásban lett említve a heroinnal, teljesen jogosan. Mind függők vagyunk, csak más tart minket fogságban. Kevesen merik bevallani, hogy függenek valamitől, még kevesebben kérnek segítséget.
Nagyon aktuális ez az előadás, és senkinek nem akarja megmondani, hogy hogyan élje az életét. A széttépett emberek vallomásai mindenkiben elindítanak valamit. Az már a nézőn múlik, hogy amikor kilép a színház ajtaján, szembe mer-e nézni önmagával.
Az előadást Novák Eszter rendezte, a szereplők Szabó Kimmel Tamás, Lázár Zsigmond és zenekara, a magyar szöveget Závada Péter írta.
