Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe sokkal mélyebb üzenetet rejt, mint amit a kulturális szempontból olyan gazdag népi hagyományok megjelenítenek számunkra. Ám ezek jelenléte is arra utal, milyen fontos, a magyar nép mindennapjaihoz kötődő vallási üzenetet hordoz a mai ünnep. Kálmán Peregrin a márciusi Adoremus című kiadványban megjelent írása alapján szemléztük a mai nap egyházi liturgikus gondolatait.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe számos szálon kapcsolódik a magyarsághoz a népi hiedelmek szintjén. Az ünnepi valódi üzenete azonban nem más, mint hogy ez az ember – Jézus Krisztus – valóban Isten Fia volt, ahogyan ezt a Márk evangéliumban a kereszt alatt álló százados tolmácsolásából megtudhatjuk (Mk 15,39).
A katona éppen ennek a mai szép ünnepnek a misztériumát mondja ki az emberről, aki nem más, mint Isten. Érdekes az igeidők használatának megfigyelése is. Isten Fia volt. Az örökkévaló Isten azzal, hogy felvette az emberi testet, vállalta a múlt idő terhét is. Áttette magát az örökkévalóságból az időbeliségbe – ahogy Dér Katalin találóan fogalmazza meg a Márk evangéliumot bemutató könyvében.
XVI. Benedek pápa az Adoremus márciusi kiadványában Kálmán Peregrin ferences szerzetes által idézett szavai rámutatnak, hogy “a kozmosz valódi értelmét a teremtés újszülöttjéből nyeri. Tőle kezdve egyértelmű, hogy
a teremtés kalandja… nem az abszurdban és tragikusban végződik”.
Az ünnep tehát sokkal többről szól, mint egy asszonyról, aki eleget téve Isten rá vonatkozó meghívásának, igent mondott arra, hogy a Megváltó édesanyja legyen. A fókuszban az Isten és az ember közötti, az édenkertben megszakadt kapcsolat helyreállítása áll. Isten olyan nagyon gyönyörködött az emberben, hogy végül beleszeretett, amely elvezetett Isten Fiának megtestesüléséig. Azt a testet ölti magára, amelyben megalkotta az első embert, Ádámot is.
hirdetésA „hírül adás ünnepén” Isten hajol le az emberhez, hogy aztán az ember húsvétkor szeretetválaszt adjon Istennek. Kálmán Peregrin Szent Bonaventurát idéző szavaival: „a két természet átöleli egymást, és e legteljesebb szeretetben egyesül egymással.
Isten megcsókol minket, és mi megcsókoljuk Istent”.
A sátán mint Isten ellen fellázadó angyal végleg csatát vesztett ezen a napon. A teremtmény Istennel való egyesülése porig alázza őt, ami ellen rúg és prüszköl bukott angyali pozíciójában. Az ördög kísértése nyomán megtörtént bűnbeesés ellentételezéseként az emberi testben megfogant Isten áll, aki a kereszten önként és szeretetből odaadja az életét, hogy az ember örökké, vele élhessen. Húsvéti feltámadásában pedig az elmúlást örök jelenné alakítja át, amelynek minden Krisztust választó ember részese lehet.
Jézus testben való megjelenése tehát
a tökéletes emberség lehetőségét vetíti elénk, amelyre eljuthat az emberi lélek,
ha megnyílik Isten akaratára, és behívja a saját emberségébe Isten Szentlelkét. Isten tehát kéri az embert, hogy hadd legyen az ő lelke, és az ember adja át neki a testét, és mindent, amire a test ösztönöz.
Ezáltal minden az emberé lesz, ami Istené. Ebben az egységben harmónia és kiegyensúlyozottság van, amely elől eltakarodik a sátán, amennyiben a megvalósuló egység egyre tökéletesebb.
A pasaréti plébános idézi az egyház mára vonatkozó szentmiséjének ünnepi szavait: “Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat valóságos Istennek és embernek valljuk, isteni természetének részesei lehessünk”.
