Fehér Balázs Benő rendezőt kérdeztük a közelgő bemutatóról a Tháliában, „A kulcslyukon át” című darabot március 30-án mutatják be a Nagyszínpadon. Az előadás eredeti címe az „Amit a lakáj látott”, és a Budapesti Kamaraszínházban játszották több, mint 10 éven át. A történet egy pszichiátriai magánrendelőben játszódik, ahová a gyanútlan Geraldine titkárnői állásra jelentkezik. Erős kezdésként rögtön vetkőznie kell, mire betoppan a pszichiáter vérmes felesége, akit nyomban zsarolója is követ, a szoknyapecér londiner, akit éppen egy rendőr üldöz. A váratlan eseményeket újabbak követik. A nézők egy olyan őrült nap szemtanúi lehetnek, amiből bőven elég egy is az életben.
– Miért ezt a darabot választottad?
– Megtetszett Orton világa. Mocskos, immorális embereket sorakoztat fel, és mindezt bohózati struktúrában írja meg, irodalmi nyelvezettel. Olyan bonyolult dramaturgiát használ, mint Feydeau, és olyan nyelven ír, mint Oscar Wilde. Elegáns, és tabudöntögető egyszerre. Kedvelem a humorát, ami abszurd, fekete, intellektuális és morbid. Nagy kihívás a színészeknek és nekem is, és Fekete Ádámnak is, aki újrafordította.
Fehér Balázs Benő / Fotó: Vasarnap.hu
– Először rendezel a Tháliában. Milyen érzésekkel kezdted el a munkát?
– Minden próbafolyamatban hasonló stádiumokon megyek keresztül. Az olvasópróbától való rettegés, a színészekkel való ismerkedés öröme, néhány boldog nap amikor úgy érzem, hogy valamire rájöttem a darabbal kapcsolatban, majd a félelem, hogy nem értek semmit, aztán a főpróbahét, amikor már azon izgulok, hogy a nézők hogy fogják fogadni az előadást.
hirdetés– „Amit a lakáj látott” a darab eredeti magyar címe. Miért változott meg?
– Nem akartuk, hogy egy ilyen archaikus foglalkozásnév szerepeljen a címben, mert azt gondoltuk, hogy elijesztheti a nézőket. A kulcslyukon át valami rejtett, titkos dologba való bepillantást sejtet, ezt akartuk erősíteni.
Fehér Balázs Benő / Fotó: Vasarnap.hu
– Hogyan készülsz?
– Sokszor elolvasom a darabot, elemzem mondatról mondatra, jegyzeteket készítek, próbálom vizualizálni a jeleneteket. A legnagyobb feladat a darabhoz megfelelő színházi nyelv megtalálása. Díszlet, jelmez, zene, színészi játékmód. A lehető legtöbb előadást megnézem az adott színházban, ahol dolgozom, hogy megismerjem a színészeket, hogy lássam, hogy játszanak, miből dolgoznak, mert az segít, már a készülésben is, és később abban is, hogy célravezetőbben tudjak instruálni.
