Több leszel, ha teszel

Sokan gondolkoznak, sokan gondolkozunk azon, hogy vajon milyen lesz a jövő? Milyenek lesznek benne az emberek, a társadalmak, a nemzetek? Szabó Magda egy helyen így ír a jövőről: „mindenki maga ad számot a jövendőnek”. Tehát azon túl, hogy gondolkozunk rajta, elképzeljük azt, a jelen cselekedeteivel alakíthatjuk.

Amit a jelenben értéknek tartunk, azt megőrizhetjük. Az önkéntes tevékenységgel – kimondatlanul is – ezt tesszük. Kifejezzük, hogy önmagunkon való felelősségünkön túl képességeink, lehetőségeink szerint hozzájárulunk közösségünkhöz, közösségi feladataink ellátásához. Így teremtünk értéket. Mindannyian többek leszünk általa.

Az önkéntes tevékenységre sokan úgy gondolnak, mint együttérzésből, meggyőződésből vagy hitből történő segítségnyújtásra. Mások egy közügy érdekében történő összefogást látnak benne. Vannak, akik szerint ezen keresztül is ápolhatjuk a kultúránkat, hagyományainkat. A környezetünk iránt elkötelezettek a környezetvédelmet helyezik előtérbe, míg ha 2013. június elejére és arra gondolunk, amikor néhány nap alatt a Dunán levonuló árhullám szinte valamennyi rekordot megdöntött, akkor eszünkbe jut a magyar emberek azonnali és tömeges segítségnyújtása a katasztrófa megelőzésében, elhárításában.

A kereszténység egyik alaptételének tekinthető a felebaráti szeretet és a könyörületesség, így az önkéntesség megjelenését a keresztény kultúra térhódításához kötik. Mindazzal együtt, hogy a kutatási adatok alapján az egyházakhoz köthető válaszadók körében magasabb a gyakori önkéntesek száma, a modern kori önkéntesség történetében fordulópontot jelentett a jóléti államok válsága. Hiszen azon túl, hogy válság idején az emberek egymásnak való segítő szándéka és a közösségek erősödnek, az önkéntes tevékenységben már olyan lehetőségek is megmutatkoztak, mint a hasznos tapasztalatszerzés a szakmához, az önfejlesztés, tanulás, önnevelés, új emberek megismerésének és új kapcsolatok kiépítésének a lehetősége, személyes kihívás keresése vagy a szabadidő hasznos eltöltése.

Ha belegondolunk abba, hogy 10 fiatalból 9 otthon is rendelkezik online hozzáféréssel, és egyes kutatások szerint az e korosztályhoz tartozók jelentős része több időt tölt naponta egy okos eszközzel, mint amennyit alvással, akkor a virtuális közösségek által az időnk eltöltésére nyújtott lehetőségekhez képest az önkéntesség valós alternatívát jelent.

A 2013-ban és a 2018-ban végzett önkéntesség Magyarországon kutatás eredményei bizakodásra adnak okot. Igaz, 2013-ban még nem volt iskolai közösségi szolgálat, Pro Voluntarius díj, ahogy nemzeti önkéntes tanács sem.

Részben a fentiek okán büszkék lehetünk arra, hogy a teljes lakosság körében öt év alatt 33 százalékról 45 százalékra nőtt a gyakran, hetente vagy legalább havonta önkénteskedők aránya. A magyar emberek közel felének van már önkéntes tapasztalata és a háromnegyedük úgy gondolja, hogy mindenkinek ki kellene próbálnia. A kutatásokból azt is látjuk, hogy aki önkénteskedik, jobb embernek érzi magát és mások is jobbító tevékenységként tekintenek az önkéntességre. Az önkéntes tevékenységgel többek leszünk, mindannyian.

Az Önkéntesség Magyarországon 2018 kutatás első eredményeiből megállapíthatjuk, hogy míg fél évtizeddel korábban a felnőtt lakosság negyede főleg a helyi lehetőségek bővítését fogalmazta meg feladatként, 2018-ban már nem az önkéntes tevékenységek hiányát, hanem a kérdezettek harmada elsősorban a kommunikációban rejlő lehetőségeket említette meg az önkéntesség fejlesztési potenciáljaként. A válaszok mögött az is meghúzódik, hogy ma már több száz lehetőség közül lehet választani és a választás lehetőségében az onkentes.gov.hu honlap is tud segíteni.

Azt is látjuk a válaszok alapján, hogy a „nem-önkénteskedés” hátterében elsősorban az időhiányra való hivatkozás figyelhető meg, amelyet a válaszadók harmada jelölt meg első, második vagy harmadik helyen, azonban fontos, hogy ezt a megszólítás hiányára való hivatkozás követi. Ez részben utal a személyes meghívás, a szükségesség érzetének fontosságára, amelynek esetleges hangsúlyozása többeket vonzhat a területre.

Alaptörvényünk értelmében „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.” Célunk, hogy minél többen tapasztalják meg az egymásnak való önzetlen segítés örömét. Feladatunk, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek minél szélesebb körben váljanak ismertté. Hívószavunk: „Több leszel, ha teszel!”

Illés Boglárka


A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériumának ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkára.