Szabadságsarc

– Valóban nem fér el több beteg az intézetükben?

– Magyarországon a miénk az egyetlen olyan addiktológiai bentlakásos intézet Budapesten, amelyik kislányokat is befogad. Az Emberbarát Alapítvány Cserkesz utca 7-9. szám alatt található épületében azonban

nincsenek biztosítva a megfelelő körülmények a megfelelő létszámú fekvőágyas betegellátáshoz.

A gyermekek 10 éves kortól 18 éves korukig vannak itt. Körülbelül négy olyan tizennégy év körüli lány van, akit nem tudunk felvenni. Jelenleg tíz ágyon tizenhét beteget látunk el pótágyak segítségével. Ám

a folyosóra már nem tudunk beteget tenni.

Saját erőből építjük az új női otthont. Meglepő módon, bárhová nyújtottunk be támogatási kérelmet, segítséget sehonnan sem kaptunk. Az EU-s pályázatokból is kimaradunk, mert közép-magyarországi régióként lehetőségünk sincs pályázni. Megköti a kezünket sok minden. A dolgok mögött nem feltételezünk emberi rosszindulatot. Ám szükségünk lenne valahonnan támogatást kapnunk az épület befejezéséhez. Ha ez elkészülne, kétszer annyi beteget tudnánk ellátni.

– Milyen módon végzik a tevékenységüket?

– Az Emberbarát Alapítvány szenvedélybeteg járóbeteg és fekvőbeteg-ellátásával foglalkozik. A járóbeteg-ellátás keretén belül ambulánsan kezelik az addiktológiai gondozóban az eltereléses betegeket – ebben a hónapban körülbelül százan érkeztek. Ők valamilyen kapcsolatban állnak a drogokkal. Fél éven át jár erre az elterelésre, amely felvilágosító csoportos és egyéni foglalkozást jelent. A fekvőbetegekkel a drogrehabilitációs intézményben foglalkoznak, ahol jelenleg 130 beteget látunk el, amelyből egyre nagyobb számban vannak a gyermekkorúak. Alkohol, drog, játékszenvedély valamint számítógépfüggésben szenvedőkkel 53 kollégánk foglalkozik.

– Ennyire érintettek lennének ezektől a negatív behatásoktól a kiskorúak?

– Elég csak azokra a gyermekekre gondolnunk, akik napi 18 órát ülnek a számítógép előtt, és elszakadnak mindentől és mindenkitől. Tíz-tizenkét éves korú betegeink is drogfüggőségtől szenvednek.

A szegregációban nagyon jelen van a drog a legkisebb településen is. A környezetükben, a falujukban kerülnek kapcsolatba a drogokkal. A nagypapa is, az apja is drogot árul a munkanélküliség miatt. Az állami gondozásból is hoznak gyerekeket. Nagyon sokan vannak.

– Mit tudnak tenni az érdekükben?

– Nálunk komoly terápiás foglalkozás valósul meg. A gyerekeket felzárkóztatjuk, tanulószoba van. Magántanulóként levizsgáztatjuk őket. Élmény- és játékterápiában gazdag komoly programot viszünk végig velük. Másképpen foglalkozunk velük, és elérhetjük azt az eredményt, ami aztán átsegíti őket azokon a nehézségeken, amelyekben az alulszocializáltságuk okán az életükben vannak.

– Jellemzően milyen társadalmi rétegből kerülnek ki az érintettek?

– Nem kizárólag a szegénysorban lévők kerülnek hozzánk. Igazából a függőség kialakulása nem a szocializációs helyzettől determinált. Nagyon sok szegény család gyermeke tisztességgel nő fel, elvégzi az iskoláit, és szépen éli az életét. Sajnos egyre többen vannak viszont azok a fiatalok, aki nem tudnak megküzdeni a nehézségekkel, mert nincsen előttük semmiféle lehetőség vagy példa. Ezen felül vannak olyanok, akik kettős diagnózisúak: hiperaktívak, ADHD-sok, akiknek emiatt más foglalkozás szükséges.

– Hogy kell elképzelni ezeket a foglalkozásokat?

– Ami igazán eredményre vezet, az a komplex terápia, amelynek területei az egészségügyi rehabilitáció pszichiáter, gyermekpszichiáter, addiktológus, illetve gyermekorvos segítségével; a szociális rehabilitáció szociális szakemberek közreműködésével; a képzési rehabilitáció, illetve habilitáció a gyermekek esetében az iskolarendszeren kívüli képzések segítségével, hogy ne vesztegessenek el éveket a tanulás szempontjából sem pedagógus, felzárkóztató pedagógus, gyógypedagógus, pszichopedagógus munkája révén; a munka világában bevezető foglalkoztatási rehabilitáció 16 éves kortól OKJ-s képzéseken elsajátított szakma megszerzésével. Ezek mellett létezik nálunk a „keresztény alternatíva”, amely spirituális támogatást jelent.

– A spirituális támogatás hatékony segítségként jelentkezik?

– Erre a szabadon választható általunk felkínált lehetőségre nagyon nagy szükségük van a gyerekeknek. Ám senkinek nem kötelező ezt az alternatív terápiát választania. Se hinni, se imádkozni nem kötelező, viszont mások hitét tiszteletben tartani, a viselkedésterápián belül megtanulni az ehhez való viszonyulást mindenkinek el kell sajátítania.

– Mit takar ez a „keresztény alternatíva”?

– Elsősorban hitet jelent Istenben. Az abban való megerősödést jelenti, hogy Isten segít. Valamint hinni tanít az őket körülvevő emberekben, hogy nem csak rosszat akar nekünk a környezetünk, hanem sokan jók és segíteni akarnak. A saját gyógyulásba vetett hitet is fel akarja ébreszteni, hogy legyen remény és kialakuljon a jövőkép.

Hit nélkül nem lehet a jövőképet építeni.

Reménytelen helyzet alakul ki, ha valaki nem hisz a gyógyulásában, ha nem hisz abban, hogy az őt körülvevők segíteni fognak neki, ha nem fogadja el, hogy van egy felsőbb hatalom, aki neki segíteni tud és aki megbocsátja a bűneinket.

– Egy drogozásból megtért fiatalember a gyógyulása okaként Isten szeretetét jelölte meg a lapunknak adott interjúban. A bűnbocsánat és Isten ennyire fontos része lenne a gyógyulásnak?

– A gyógyulás során lényegi kérdés: ki bocsátja meg a bűneinket? Olyan mérhetetlen nagy önvád él a gyógyulni vágyókban: magukat okolják számos dologért. A szüleik ilyen-olyan helyzete miatt is magukat teszik felelőssé. De van válasz ezekre az önvádaskodásokra: Isten az, aki megbocsát. A hit révén le tudják zárni a múltjukat és egy új életet tudnak kezdeni. A hit egy nagyon nagy kapaszkodó és segítség. Természetesen nem mindenki tud hinni, hiszen a hit végeredményben ajándék.

– Milyen hatásfokkal történnek gyógyulások az alapítvány tevékenysége révén?

– Harminc év alatt háromezer beteget kezeltünk nálunk, az 51 százalékuk ma is talpon van, tehát nem esett vissza. Ez azt jelenti, hogy ennyien törekednek az absztinenciára, van munkájuk, van hol lakniuk, rendezett a társas kapcsolatuk és kimaradnak a bűnözésből.

– Ez jó számnak mondható?

– Ez az arány nemzetközileg is nagyon figyelemreméltó eredmény. Egyértelműen a már említett komplex terápiának köszönhető. Sajnos az egészségügyi ellátásban csak az egészségügyi részt kezelik, a többi lemarad. A szociális ellátásban pedig csak a szociális szegmenssel foglalkoznak.

Ezt, a kiváló eredményeket felmutató komplex ellátást ma Magyarországon más nem alkalmazza – tudomásom szerint. 

– Vajon miért nem részesül mégsem központi támogatásban az önök módszere? És miért nem terjesztik ki ezt a hatékony módszert?

– Talán kevesen ismerik az alapítványunk munkáját. Nagyobb nyilvánosságra lenne szükség ahhoz, hogy akár a döntéshozók, akár a szülők vagy a gyermekekkel foglalkozó intézmények jobban megismerjék azt. Nem véletlen, hogy nálunk minden ágy foglalt, és pótágyon is vannak a betegek.

Akik megismerik a tevékenységünket, mindenképpen ide akarják hozni a betegeiket, mert látják, hogy olyan terápia van nálunk, ami valóban célt ér. 

– A tűcsereprogram hatékonyságát szakemberként hogyan értékeli?

– Nagyon fontos a prevenció. De kizárólag az olyan megelőzési programok, amelyek során a gyermekek tényleg értékeket kapnak. Olyanokat, amelyek megléte miatt nem érdeklődnek majd a dizájnerdrogok iránt, vagy adott esetben képesek a felmutatott valódi értékekért elengedni a drogot. A szülőkkel való foglalkozás e prevenciók során nagyon fontos, mert sok szülő nem ismeri fel időben, hogy milyen nehéz helyzetben van a saját gyermeke. A tűcserét én nem tartom célravezetőnek.

Még egyetlenegy beteg sem jutott el a terápiában ide hozzánk, aki a tűcserével kezdte volna meg a gyógyulás útját.

Ezek a tűcserés akciók csak konzerválják és fenntartja a drogozást. Mi inkább a gyógyítással foglalkozunk. Ezt nyíltan fel is vállaljuk, ami miatt sokan rosszakat mondanak rólunk.

– Ki gondol rosszat?

– Pontosítanom kell: nem rosszakat mondanak, hanem szakmailag nem kerülünk említésre sem. A nálunk folyó munkát nem ismerik el. Például a gyermeklányokkal való foglalkozásról úgy beszélnek, mint amit egyetlenegy intézet sem vállal. Ez nem igaz, hiszen mi vállaljuk, illetve rajtunk kívül még további két vidéki intézmény. Tízéves koruktól fogadunk gyermeklányokat, akiknek nagyon nehéz sorsuk van: kihasználják, bedrogozzák őket, prostitúcióban való részvételre kényszerítik őket. A gyermek nem bűnös, csak áldozat. Az Emberbarát Alapítvány az ő gyógyításukat is teljesen felvállalta, ám

azok az emberek, akiknek erről módjuk lenne beszélni, inkább hallgatnak a nálunk folyó szakmai munkáról. Csak azért, mert mi nem támogatjuk az olyan drogozást konzerváló tevékenységet, mint a tűcsereprogram,

sokkal inkább a gyógyítást és azokat a terápiás tevékenységeket, amelyek kihozzák a drogozásból a betegeket.

– Iskolai drogprevenciós programot ellát-e az alapítvány?

– Eljárunk szülői értekezletekre, és tartunk megelőzési programokat iskolákban. Sajnos a szülői értekezletről éppen azok a szülők maradnak el, akiknek általában a leginkább hallaniuk kellene a megelőzésről. A szülők felvilágosítását nagyon fontosnak tartjuk.

– Aki támogatni kívánja az Emberbarát Alapítvány munkáját megteheti ezt?

– A honlapunkon a bankszámlaszámunk elérhető, az adó egy százaléka is felajánlható az alapítvány számára. Bárki, akár magánszemélyek is megtehetik ezt.

Nagy szükségünk van a támogatásra.

Örülnénk annak is, ha minél többen megismernék azt a gyógyulás érdekében végzett összetett és szakmai munkát, amely nálunk folyik. Sok iskolával, pedagógusokkal, gyermekjóléti szolgálatokkal tartunk fenn kapcsolatot, de fontos lenne ezt a tevékenységet széles körben felmutatni, hiszen hatékonyan képes segíteni a gyógyításban. Jelenleg a legfontosabb cél a női intézmény mihamarabbi felállítása.