Egy személyes szerep küzdelmei
A színpad mögötti történetek mindig is izgatták a nézők fantáziáját, néha jobban, mint maga a színdarab. Mind tudni szeretnénk, mi zajlik a függöny mögött, milyenek valójában a színészek, és mit éreznek, amikor a színpadon állnak és üdvrivalgás tölti be a teret.
John Cassavetes 1977-es filmjében a színházé a főszerep, minden konfliktusával és nehézségével együtt. Myrtle Gordon ünnepelt színésznő, aki mindenét feláldozta a színházért és a sikerért. Felfordul az élete, amikor a szeme láttára halálra gázolják fiatal rajongóját, Nancyt. A tragédia lelki válságba taszítja a színésznőt, a valóság és a színház kezd teljesen összefolyni. Az sem segít, hogy Myrtle régi szeretője a darabban is ugyanezt játssza. Meg kell küzdeni a fiatalságával is, ami kísértetként rázza meg a színésznő lelkét.
Az előadás magával ragadó őszinteséggel mutatja be egy színésznő küzdelmét, miközben bepillantást enged a színház bensőséges világába is. Mi zajlik le egy színésznőben, aki éppen a főszerepbe bújt? Milyen küzdelmeket kell megélnie, amikor egy személyes szerep kezdi átvenni rajta az uralmat? Mindezekre keresi a választ a színdarab, miközben a fiatalság, múlt döntései, elmúlt szerelmek és egy család egyre halványodó álomképe kísérti Myrtlet.
A rendező felesége, Dorothy más életet választott. Az egykori színésznő kilépett a reflektorfényből, hogy férjének és gyermekének éljen. De a családja iránt érzett szeretete sem tudja meggátolni a féltékenységet Myrtle felé, hiszen férje minden figyelmét az ünnepelt színésznőnek szenteli.
„Dorothynak nagyon hiányzik a színház, hiszen aki egyszer színésznő, örökre az marad. Emiatt van benne egy természetes féltékenység Myrtle felé. Nem mellesleg férje, a rendező minduntalan a másik nővel foglalkozik, hiszen ő a főszereplő, és ezt nehéz kívülállóként nézni. Nem különösebben más a színházról szóló színdarabot játszani, mint bármelyik másikat. Az ember mindig önmagát játssza, saját magadból kell eljátszani, így lesz hiteles.” – mesélte nekünk Balázsovits Edit, aki a rendező feleségét játssza.
A színház egyik legfontosabb embere az ügyelő, aki végig a háttérben mozog, és nélküle összeomlana a rendszer. A színdarabban is elengedhetetlen Leo, az ügyelő, aki mindamellett, hogy kézben tartja az előadást, lelki támaszt is nyújt Myrtlenek, aki egyre jobban rabjává válik fiatalsága kísértésének.
„A karakterem egy háttérember, hiszen az ügyelő eleve a háttérben dolgozik a színházban, így neki nincs külön története. Megtámogat jeleneteket, ide-oda pakol dolgokat, és mellékesen ő a színésznő életében egy fontos szereplő, ami a színdarabból valamennyire ki is derül. Sokat figyelek a körülöttem lévő emberekre, így már sok mindent ellestem az ügyelőktől az évek során, nem kellett nagyon kérdezgetnem őket a munkájukról. Szerintem az a jó ügyelő, akit nem vesznek észre, hogy ott van, és mégis minden működik” – mondta el nekünk Király Dániel, aki Leot, az ügyelőt alakítja.
„Nagyon szerettem a filmet, amiből a darab készült, de erről megoszlanak a vélemények a kollégák között. Szerintem a film nagyon pontosan ábrázolja nem csak egy színház működését, hanem azt a rettenetes küzdelmet, ami egy túlságosan személyes szerep megformálásánál áll fenn. Egy ilyen szerepnél nagyon ki kell tárulkoznia a színésznek, hogy valóban hitelessé váljon a karakter. Ehhez képest a színdarabnál nehezebb dolgunk van, a film tele van közelikkel, míg mi ezt egy nagyszínpadra állítjuk fel. Eleve nehezebb megjeleníteni a kulisszák mögötti világot, hiszen a színpadon kell játszódnia az előadásnak.”
Magyarországon először mutatták be a színpadi változatot Martin Čičvák rendezésében. Myrtle Gordon szerepében Eszenyi Enikő, a rendező szerepében Hegedűs D. Géza lép színpadra, további szerepekben Hevér Gábor, Börcsök Enikő, Seress Zoltán, Balázsovits Edit, Király Dániel, Szilágyi Csenge és Orosz Ákos látható.
Fotók: Vasárnap.hu
