Riedling-Kovács Szilvia: Ne csapjuk be önmagunkat!
A lassan két héttel ezelőtti miniszterelnöki bejelentés óta egymást érik a közösségi oldalakon azok a magánvélemények, melyeket nem profi véleményformálók, hanem édesanyák, illetve a családtámogatási rendszert kárhoztató nők tesznek közzé. A legfurcsábbak ezek között talán azok, amelyek búslakodnak, és arról szólnak, hogy a megszólalótól elvettek valamit, hiszen nem élhet a felkínált kedvezmények lehetőségével.
Milyen érdekes, hogy sokan így közelítik meg, fogják fel a támogatási rendszert. Mintha nem adna – még akkor is, ha nem mindenki tud élni vele –, hanem éppenséggel elvenne, talán még meg is szüntetne valamit, ami eddig, talán évtizedek óta olyan jól működött – töpreng a jelenség fölött Riedling-Kovács Szilvia. A Reposzt állandó szerzője úgy látja, jelentős túlsúlyba kerültek a kontra érvek, azok a jegyzetek, amelyek arról szólnak, miért ne vállaljon ma egy fiatal nő gyermeket.
„Mi, magyarok, nem először járjuk ezt az utat. Nem először hangzanak el nemek a születendő gyermekekre” – teszi hozzá.
Nagy öröm a sok „csak azért sem” után pozitív írásra bukkanni, jegyzi meg Riedling-Kovács, s példaként állítja elénk annak az édesanyának a beszámolóját, aki kifejti; azért hozott a világra négy gyermeket, mert számára minden újabb gyermek érkezése semmi máshoz nem fogható örömöt jelent. S bár egy négygyermekes édesanya pontosan ismer minden lemondást, áldozatot, kihívást és nehézséget, amivel a nagycsaládi élet jár, ha újra kezdhetné, sem tenne másként. Az öröm, amelynek részese a miatt, hogy gyermekei vannak, átbillenti a mérleget az igen felé.
„Mintha erről teljesen elfelejtkeztünk volna. Miközben harcolunk és hadakozunk, mert úgy érezzük, valamit elvettek tőlünk, nem vesszük észre, hogy magunkat fosztjuk meg attól, ami az egyik legfontosabb dolog az életben: a családtól” – írja Riedling-Kovács Szilvia.
Írása ide kattintva olvasható.
