Mindig elképedve hallgatom a balliberális politikusokat, megmondóembereket és gender szakértőket, akik szerint az Orbán-kormány családpolitikájának legfőbb célja, hogy otthon, a fakanál mellett tartsa az anyákat. Ha néha a tényeket is figyelembe vennék, akkor biztos nem állítanának ekkora valótlanságokat.
Ha jobban megnézzük az adatokat és részletesen megvizsgáljuk az elmúlt évek intézkedéseit, azokból kiderül, még soha nem volt olyan kormánya Magyarországnak, amely ennyit tett volna azért, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a munka és a gyermekvállalás, nevelés között.
Mi mást szolgálna a GYED Extra, a kisgyermekeseket foglalkoztató munkáltatóknak járó adókedvezmények, a bölcsődei férőhelyek bővítése, a három éves kortól kötelező és ingyenes óvoda, a Nők 40, azaz a nagymama-nyugdíj vagy a nagyszülői GYED, ha nem azt, hogy az édesanyák vissza tudjanak térni gyermekvállalás után a munkaerőpiacra, amikor kell, vagy amikor szeretnének.
Elég világosan látható a statisztikákból, hogy 2010 óta Európában a legnagyobb mértékben Magyarországon nőtt a nők foglalkoztatási rátája, ami ma már 62,6 százalék, és ez 25 százalékos emelkedést jelent. Még ennél is nagyobb mértékű volt a növekedés a kisgyermekes anyák körében (a 25-49 éves három évesnél fiatalabb gyermeket nevelő anyák foglalkoztatási rátája 36 százalékkal nőtt 2010 és 2017 között).
hirdetésA hétpontos családvédelmi akciónak a legtöbb intézkedése olyan, amely egyszerre támogatja a gyermekvállalást és a munkavállalást is, miközben választási lehetőséget biztosít az anyáknak, akik szabadon eldönthetik, hogy mit, mikor, mekkora mértékben vesznek igénybe. Mert nálunk még megvan a választás szabadsága, nem úgy, mint időnként Svédországban, ahol gyakorlatilag kinézik maguk közül azokat, akik nem szeretnék – az amúgy igen drága – bölcsődékbe járatni a gyermekeiket.
Fűrész Tünde, a KINCS elnöke
