Túlzás nélkül történelmi jelentőségű bejelentésnek lehettünk tanúi vasárnap. Orbán Viktor miniszterelnök a magyar családok megerősítésére létrehozott támogatási programot ismertette évértékelő beszédében.

A reakciók igazolták, hogy ez az akcióterv nemcsak magyar viszonylatban jelent politikai szenzációt, de nemzetközi szinten is úttörőnek számít: nem véletlen, hogy az Orbán-kormányt egyébként gyakran bíráló Financial Times címlapon foglalkozott az évértékelőt követő napon a családvédelmi programmal.

Úgy tűnik, mi, magyarok, szeretünk az árral szemben úszni. És az élet azt igazolja, jól is tesszük. Aki mer, az nyer.  Vagy ahogyan az éppen 100 éve elhunyt Ady írja ’A Tűz csiholója’ c. versében:

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.”

A helyzet az, hogy nagy tettek vannak születőben, mert a magyar kormány meri bátran képviselni a magyar emberek érdekeit a brüsszeli elvárásokkal szemben, amelyek a Soros-tervnek megfelelően bevándorló-kontinenssé tennék Európát. 

hirdetés

A családvédelmi program konkrét része, hogy minden gyermeket vállaló család anyagilag is jobban jár, a korábbi támogatásokhoz képest is. A részletek beszédesek, érdemes azokat megismernie mindenkinek, hogy lássa, a magyar kormány komolyan gondolja: a magyar nemzet gyarapodását, csak a magyar emberek biztosíthatják.

Fontos látni azt is, hogy ez a támogatás nemcsak anyagi, de szellemi megbecsülése is a magyar családoknak. Politikai hitvallás ez a családok mellett, amely azt a határozott üzenetet juttatja kifejezésre, hogy a magyar kormány a magyar családok oldalán / pártján áll. 

Sajnos ez ma nem is olyan magától értetődő. Gondoljunk csak a hazai szocialista-liberális ámokfutásra, vagy a szivárványkoalíciós ellenzék cselekvésképtelenségére és komolytalanságára. És vessünk egy pillantást arra is, hogy ezen politikai burleszkszereplők irányítói és megrendelői az Európai Unióban még mindig a betelepítést erőltetik, szemmel látható kudarcok és hatalmas károk árán is.

A svéd kormány egy tagja például a diplomácia, mint kultúrnyelv összes nyelvtani szabályát megsértve éppen a magyar családvédelmi programot kritizálja, ahelyett, hogy például a nők ellen elkövetett erőszakos cselekményeket szorítanák vissza saját országukban, vagy a korábban letagadott, majd a rendőrség által nyilvánosságra hozott 55 no-go zónájukkal lennének elfoglalva. Magáért beszél az a tény is, hogy többe kerül a svéd államnak 3.000 bevándorló egy évi elszállásolása Svédországban, mint egy olyan jordániai menekülttábor támogatása ugyanennyi időre, ahol százezren élnek… 

Úgy tűnik, a bevándorláspárti svéd kormány nem hajlandó tudomásul venni, hogy mi a családokra költjük a pénzt, nem a migránsokra.

És éppen ez a magyar kormány válasza az Európára kényszerített bevándorlásra: a magyar családok támogatása. Világos az üzenet: így is lehet csinálni. Ez tehát a magyar kormány migrációs politikájának két fő pillére: a helyben segítés – mert nem a bajt kell Európába hozni, hanem a segítséget kell odavinni, ahol a baj van – és a családtámogatás.

Ez viszont azt is mutatja, hogy az uniós választások tétje egyszerre jelenti Magyarország és a magyar családok biztonságának jövőjét.

Aki ma nem ismeri föl a politikai széljárásokat és nem érzi át a történelmi folyamatok súlyát, az a magyar emberek biztonságát, a magyar családok támogatását, a magyar jövő nagy lehetőségeit veszélyezteti és teszi kockára.

Mindezeket szem előtt tartva a sikeres uniós választások legfőbb kellékei a bátorság és a felelősség. Ezzel a recepttel pedig nagy tettek (és sok gyermek) születhetnek végre Európában is.

Azbej Tristan